Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

21.fejezet

Beteg,cringe,és kicsit nyálas jelenetek várhatók!

-Kérlek szállj be.ült be Soviet éjfekete autójába,majd látva kételkedésemet,elnevette magát.

-Nyugalom nem akarlak elrabolni.Én nem vagyok olyan mint apád.nevetett Soviet,mire én gyorsan beültem az autóba.

Kikérem ezt magamnak.háborodott fel apa.

-Kérd.Te nem emberrabló vagy,hanem egy élősködő.mondtam halálnyugalommal.

Nem is...nevetett Reich.

-Dehogynem.sziszegtem neki,majd tudatosult bennem,hogy ezt Soviet is hallja.Most vagy hülyének néz,vagy valószínűleg tudja,hogy kivel beszélgetek.

-Elég furcsa azt hallgatni,ahogy vele beszélsz.nézett hátra Soviet.

-Elnézést...mondtam zavaromban.

-Neki kéne ezt mondani neked.Nem tudom,hogy eddig miket kellett látnod Reich miatt,és hogy miket kellett átélned,de kétlem ezek olyan pozitívak lettek volna.nézett maga elé Soviet,majd feleszmélve,hogy ő éppen vezet,gyorsan félrerántotta a kormányt.A másik autós hosszasan ledudálta,amit Soviet csak egy vállrándítással reagált le.

-Leginkább az osztálytársaim kínzását,az ő hülye gondolatait,és azt,ahogy full nyugodtan besétál a szülőire.soroltam,majd hátradöntöttem a fejem.

-De,amint láttam,egy kicsit talán,mintha tudnád kontrollálni.mondta elismerően Soviet.

-Hát egy nagyon kicsit.De,már megpróbálta megölni Amerikát,és Polandra is rá akart támadni.Olyan mint valami veszett kutya,amin nincs póráz.sóhajtottam.

Na,ne.Veszett kutya lettem?Most komolyan?nevetett Reich.

-Igen,veszett kutya,de kuss már!fakadtam ki fejemet fogva.

-Könyörgök csak néhány percig maradj csöndben.Csak néhány percig...karmoltam végig az arcom.Néha már nem bírom idegekkel őt.De...amikor bántom magam,akkor ő is csöndben marad...Talán érzi a testi fájdalmaim...?

-Ne bántsd magad.Az neki is rossz.fordult hátra Soviet.

-Akkor igazam volt...érzi azt amit magammal csinálok?kérdeztem hirtelen.Soviet összerezzent,és pár másodpercig csak csöndben megállt a házuk előtt.

-Igen.Elvileg igen.mondta kimérten.

-E..ezt te honnan...kezdtem,mire gyorsan félbeszakított.

-Maradjunk annyiba,hogy félig-meddig én is hibás vagyok,abban,hogy ő most...hát...él..benned meg minden.állt meg előttem Soviet.

-WAS?ráztam meg a fejem idegesen.

-Khm,ezt majd ő elmondja neked ha akarja.húzta ki magát fáradtan.

Rohadj meg Soviet.duzzogott Reich,karba tett kézzel(ne kérdezzétek,hogy Germany ezt hogy látjaXD)

-Reich üzeni,hogy rohadj meg.csúszott ki a számon mérgemben.

-Én is szeretlek Reich.(nem belelátni semmit-_-)-Na de,innen már ugye hazatalálsz?kérdezte gyorsan miközben a lakáskulcsát kereste.

-Persze,és köszönöm,hogy elhozott.mondtam,majd azért gyorsan hozzátettem.-És elnézést kérek...tudja Reich miatt,meg...

-Ó,ne foglalkozz ezzel.legyintett,majd megakadt az elköszönésnél.

-Hm.Most tőled hogyan is kéne elköszönni?motyogta,majd majd megvonta a vállát.-Hát akkor szia Germany,vagy Reich!