A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓬𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓽𝓱𝓲𝓻𝓽𝔂𝓸𝓷𝓮

Marci megnyugodva hagyta el Budapestet aznap este. Még az ajtóban, halkan megjegyezte nekem, hogy biztos kezekben hagy minket. De ez nem gátolta meg abban, hogy naponta háromszor felhívjon minket, hogy mi újság. És sajnos az újságokat sem lehetett meggátolni, hogy ne hozzák le a híreket, miszerint: Szalai Emma a nála tizenkilenc évvel idősebb színésszel jár!
Tom Hiddleston új barátnője rémesen fiatal!
A híres magyar influencernek a világhírű filmszínésszel jár!
Micsoda pár: Tom Hiddlestont rajtakapták a fiatal youtuberrel!
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy állandóan a sarkunkban jártak. Volt, hogy még Missyt se tudtam elvinni sétálni, mivel a ház előtt gyülekeztek. Még mindig nem tudom, hogy tudták meg a címemet, de már mindegy. Idecsődültek, és még órára is nehéz volt eljutnom. Valamikor Nina segített nekünk és Szonjával közösen kivitték Missyt sétálni egy jó két órára, hogy szegény kutya ne bolonduljon meg. Addig Tommal kettesben "pihentünk". 
 A napok viszont túl gyorsan elteltek. Mire észbekaptunk, már csak egy nap volt vissza Tom visszautazásáig. Tom utolsó estéjén Budapesten a kanapén filmeztünk Szonjával, aki elaludt a fejét az ölembe hajtva. A film végeztével, Tom felkapta és óvatosan bevitte a szobájába, ami egyre színesebb és kisebb lett a holmijaitól. Maradjunk annyiban, hogy megtalálta a PR szekciót, és nem tudok nemet mondani, pláne a hugicámnak. Az ajtófélfának támaszkodva figyeltem, ahogy Tom óvatosan lerakja az ágyra, majd betakargatja. Akaratlanul is vigyorogtam és nem tudtam nem észrevenni azt az apai gyengédséget. Egek, miért jutnak ilyenek az eszembe? Hisz még alig két hónapja járunk!
Tom mintha csak olvasna a gondolataimban rám nézett és ő is elmosolyodott. Lábujjhegyen jött ki Szonja szobájából, majd becsuktuk az ajtót.
– Csak nem a szívedhez nőtt? – kérdeztem suttogva, miközben beléptünk a hálószobába. 
– Tudod a választ – mosolygott rám Tom. Igen, tudtam a választ, és ez még boldogabbá tett, de a tény, hogy konkrétan ezerötszáz kilométer messze lesz tőlem, rögtön elszomorított. Megérintette az arcomat és édes hangon duruzsolt nekem. – Hiányozni fogsz. 
– Te is. – Megpuszilta a homlokom, majd szorosan magához ölelt. 
– Hé, együtt mindent megoldunk! – vígasztalt. – Még azt az 1500 kilométert is. 
– Tudom, csak, furcsa lesz...
– Micsoda? – kérdezte zavarodottan. 
– Furcsa, hogy nem arra kelek, hogy átölelsz – mondtam szomorúan. 
– Megbeszéltük, hogy minden lehetséges alkalmat együtt töltünk, legyen az hétvége, szünet, vagy nyár... – Itt elgondolkodott. Ezt az előtt beszéltük meg, hogy a húgom hozzám került volna. Mindketten tudjuk, hogy nem tehetem azt Szonjával, hogy átvonszolom fél Európán keresztül, vagy rásózom valakire. Tom vett egy mély levegőt. Tudom, hogy mist ezt nem akarja felhozni, hisz nem szeretné egyikünk sem ezt fitogtatni az utolsó estéjén Budapesten. – Meg szerintem Missy nagyon örülne a megüresedett helynek – nevetett fel. Majd egy szomorú mosollyal megrázta a fejét – Sajnálom. Ez elcseszett egy helyzet. 
– Igen, az – bólogattam. – De bármi sikerülhet – csókoltam meg. 


Hajnali négy óta fenn voltam és szomorúan bámultam ki az ablakon, miközben az egyenletesen szuszogó Tom meztelenül simult a testemhez. Ma tényleg elmegy. Szinte minden holmija becsomagolva fekszik el a hálószoba ajtó mellett. Hat óra tájékán megszólalt az ébresztő. Tom szinte egyből kikapcsolta, majd belecsókolt a nyakamba. Karjaival szorosabban ölelt abban a pillanatban, amit én kimondottan éreztem. olyan érzésem volt, mintha el se akarna menni. A szívem gyorsabban kezdett verni, ahogy lassan végigcsókolta a nyakamat és a vállamat, majd ujjait óvatosan végighúzta a kulcscsontomon. A lehelete már-már perzselte a bőrömet.  
– Mióta vagy fent? – kérdezte, miközben még szorosabban ölelt magához. 
– Egy ideje – válaszoltam. – Fel kéne kelnünk, nem? Mikor is megy a géped?
– Délben indul, szóval tízre minimum oda kéne érni – válaszolta szomorúan. Úgy szorított magához, mintha az életben nem akarna elengedni, és ez tetszett nekem, és neki is. Mégis, el kell engednem ma délben, de tudom, hogy még újra fogom látni, hisz ez nem egy szakítás. Csak 1500 kilométer, nem több... 
Tom a hátamra fordított, majd fölém térdelt és érzékien megcsókolt. Belemerültem a csókjába, az érintésébe, ahogy csókkal leheli minden lehetséges porcikámat. Az övé voltam, most már kétség sem fér ehhez, és ő pedig az enyém.

Szonjával elkísértük Tomot a reptérre, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól. Mikor a hugicám az arcocskáját törölgette Tom letérdelt elé, majd rámosolygott. 
– Hé, vigyázni fogsz rá? – kérdezte felém mutatva, mire én halkan elnevettem magam. Szonja bátortalanul bólintott. – Jó, mert épségben szeretnélek látni titeket legközelebb. – mondta, majd megölelte. Szonja, szinte Tomra borult és halkan szipogott. 
– Mi is téged! – mondta, mire Tom elmosolyodott. 
– Kisujj eskü – mutatta fel a kisujját, egy pillanattal később a kishúgom is. Ki sem néztem volna egyikükből sem, de mit ne mondjak, ez volt a legcukibb dolog a világon. Miután kitrécselték magukat, Tom felegyenesedett, majd hozzám lépett. 
– Szia – mosolygott rám. 
– Szia – viszonoztam halkan, majd átkaroltam a nyakát. 
– Meg próbálok minél előbb elszabadulni majd Londonból. – ígérte nekem, magabiztosnak látszott, de nekem bökte a csőröm. 
– A munkád...
– Szabadság, drágám, és hétvégén nem dolgozom – mosolygott rám. 
– Legközelebb én megyek fel. Hisz megígértem, hogy bemutathatsz a családodnak! Egyelőre azt ígérd meg nekem, hogy mindennap írsz és hívsz, meg minden – a végére teljesen bekönnyesedett a szemem. Olyan mintha háborúba menne, vagy valami, pedig nem. 
– Olyan lesz, mintha el se mentem volna.
– Ne legyél ebben olyan biztos – szipogtam egy szomorú mosoly keretében. 
– Gyűlöllek szomorúnak látni – végigsimított az arcomon, majd egy búcsúcsókot lehelt az ajkaimra. Egymásnak érintettük a homlokunkat, és egyszerűen csak figyeltünk egymás lélegzetvételére, míg be nem mondták, hogy indulnia kell. Lassan engedtük el egymást, kihasználtunk minden lehetséges pillanatot, majd végül az utolsó ujját is elengedve figyeltem, ahogy elmegy. Amint eltűnt a látóhatáron a testemet megszállta a hideg, és ezen még a kishúgom ölelése sem segített.