A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓒𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓮𝓲𝓰𝓱𝓽

Tom elképedve nézett engem a Temze partján. A délutáni nap sugarai beragyogták a várost és fátyolszerűen csillantak meg a Temze hullámain. A látvány gyönyörű volt, de a beszédtéma nem igazán. Tom teljesen ledermedve próbálta elemezni az arcomat, ahogy én is az övét. Nem tudtam, mit érez, nem tudtam mire gondol, teljesen kétségbeestem emiatt. Végignéztem rajta és abban a pillanatban a a döbbentsége átváltott dühvé. A kezeit ökölbe szorította, az orrlyukai kitágultak és minden izma megfeszült. Kissé féltem a reakciójától, de igazából próbált nyugodt maradni. 
- És tettetek valamit? - kérdi semleges hangon.
- Miután dobott és előállt azzal, hogy visszafogad, ha abbahagyom a munkámat, hát szépen mondva elküldtem a francba. De egyszer összeverekedett a bátyámmal. A bátyám nyert, Ádámnak meg kiesett két foga - mesélem és ahogy a fogas sztorit mondom elmosolyodtam. Marci nem tudta, hogy érzelmileg zsarolt, csak Ádám beszólt neki. Marci állítása szerint "Meg akarta védeni a kicsi húgát". Azt hittem elsírom magam. Akkor tiszta zúzódás volt a keze és annyi szerencséje volt, hogy a rendőrök nem avatkoztak bele. De Ádám azután felhívott és kiabált velem. Akkor kiabáltam neki vissza először és olyan büszke voltam magamra.
- Jól tette - nyugodott le Tom, sőt. Egy apró mosolyt véltem felfedezni a szája szélén.
- Ugye nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy erről soha többé ne beszéljünk? - pillantok rá a szemem sarkából. Tom átkarolja a derekam és egy apró csókot lehelt az arcomra.
- Dehogy - mosolyog rám. 
- Köszönöm - lábujjhegyre álltam, hogy elérjem az ajkait. Melegséggel öntött el, ahogy összeértek, meg ott volt az a fantasztikus érzés, amit még nem tudtam behatárolni. Tom viszonozta a csókom, de nem tartott sokáig. Elhajolt tőlem és témát váltott. Tudom miért tette és ez egyszerre örültem és bosszantott a dolog. Ádám nem erőszakolt meg, hisz belementem, de hiba volt. De a hibákból tanulunk, nem?

Sétáltunk és sétáltunk, új dolgokat fedeztem fel Londonban, a legtöbbjük turistáktól hemzsegett, de semmi sem zavart, hisz Tom végig ott volt mellettem. Egy szendvicsezőben Tom vett elvitelre négy szendvicset és vizet, hátha megéhezünk. Olyan aranyos! A lábainkat teljesen lejártuk és már fejben azt terveztem, hogy egy forró fürdőt veszek ezután. Egy pár percre leültünk egy padra, mert kissé kifulladtam, mint egy rossz verda. De Tommal csak mosolyogni tudtunk ezen. A padról néztem, ahogy az ég milliónyi színbe burkolódzott és a nap utolsó sugarait ragyogtatta meg. Csodás látvány volt, de nem tudtam sok ideig elidőzni annak szépségében, ugyanis Tom újabb meglepetéssel kínozta kíváncsi lelkemet. Bementünk egy épületbe, ami inkább a külvárosban helyezkedett el és az egyik legmagasabb épület volt. Egy ügynökség foglalta el az első hét emeletet, fent már csak galériák voltak, meg stúdiók. Az egyik lakásból barokk zene szűrődött ki és elég hangosan. Tom szerint, ebben az épületben hemzsegnek a művészek, ez engem pedig kíváncsivá tett.
Az épület tizenkét emelet magas volt és Tom a legtetejére kísért. Mondanom sem kell, kifulladtam a végére. Azután egy kis lépcsőn felmásztunk a tetőtérre. Ahogy a tetőre léptem a szám elé kaptam a kezem és hitetlenkedve kapkodtam a tekintetem Tom és az új felejthetetlen randink között. Egy pikniktakarót helyeztek el a tető szélétől, úgy két méterre, és pár szál rózsa hevert körülötte. Hitetlenkedve Tomra pillantottam, aki csak vigyorgott, mint a vadalma. Mosolyogva ült le a pikniktakaróra és az ölébe húzott. Halkan felsikkantottam, meglepettségemben, de ahogy közelebb húzott elmosolyodtam. Kicsit nevettem, ahogy ő is. A kezeimmel átkaroltam a vállát és egy kicsit hosszadalmasabb csókba invitáltam. Tom örömmel csókolt vissza. Most tökéletes volt a pillanat. A lenyugvó napot nézve, csak mi ketten , egy pikniktakarón. Filmbe illő pillanat, de Tom újból elszakadt tőlem. Az arcán látni lehetett, hogy nagyon meg akar csókolni, de visszafogja magát. A fejemben meg csak zúgott a gondolat: MIÉRT??
- Tom - sóhajtom.
- Nem akarom rád erőltetni magam - magyarázza. Ezen elmosolyodtam. Akkor jól gondoltam.
- Ha átlépnénk egy határt, amit nem akarok, akkor szólok. De a csók, még a határon belül van, bőven - mosolygok rá és lassan megcsókolom. Tom mosolyogva csókol vissza. Azt hiszem ezzel kiveséztük a TÖKÉLETES szó jelentését. De azért nem csak csókolóztunk. Egy kis ideig az is volt, de végül a naplementét nézve megvacsoráztunk. Tom, rám tekintettel, paleo kiflis szendvicset kért, tele földi jóval. Tom előtt ültem, kinyújtottam a lábam, a fejemet a mellkasának döntöttem és beszélgettünk, nevettünk. Ciki testvéres sztorikat osztottunk meg, majd a nap teljesen elbújt a horizont mögé. Az ég besötétedett, és a fejünk fölött a csillagok ragyogtak, amit néha-néha egy fátyolszerű felhő eltakart. És abban a pillanatban, a tetőteret megvilágította rengeteg égősor. Mintha egy csodaországba kerültem volna. Hogy nem vettem észre?
A szám elé kaptam a kezem és Tomra néztem, aki mosolyogva fürkészte a tekintetem.
- Úristen - motyogom lesokkolva.
- Tetszik? - kérdezi.
- Hogy tetszik-e? - hitetlenkedem, mire Tom felnevet. - Imádom - nyomok egy csókot a szájára.
- Jó - mosolyog bele a csókunkba. - Mert úgy terveztem, hogy folytatjuk a táncunkat. - Tom felkelt a takaróról és a kezét nyújtotta felém. - Szabad egy táncra? - kérdezi. A kezébe simítottam az enyémet és próbáltam a legnőiesebben felkelni, de nem jártam túl nagy sikerrel.
- Még szép - mosolygok fel rá. Az égőkkel megvilágított tető közepén, Tommal lassúzva,  ténylegesen megteremtettük tökéletes szó új jelentését. Viszont nem maradtunk sokáig. Fél kilenc körül lehetett, mikor Tom belepuszilt a hajamba és szomorú tekintettel nézett le rám. Tudtam mi következik, de nem értettem egyet. 
- Holnaptól kezdődik számodra az igazán hosszú nap, és reggel szeretnélek valamivel meglepni - mosolyog rám. Ez esküszöm kínozza a kíváncsi oldalam, de mégis kellemes meglepetéseket okoz. - Így ideje visszamenni a hotelbe.
- Kíváncsian várom, mit terveztél holnapra - mosolygok fel rá. - De ez a nap több, mint tökéletes volt - csókolom meg újra. Tom viszonozta a csókom, csak most egy kicsit szenvedélyesebb volt. A térdem is beleremegett a szenvedélyes csókunkba. Esküszöm, ez a pasi kikészít, viszont jó értelemben. Tommal közösen összehajtogattuk a pokrócot, lekapcsolta az égősorokat, majd lassan elsétáltunk Tom kocsijáig, ami nem messze parkolt tőlünk.
Minden pillanatot kiélvezve csevegtünk, amíg meg nem érkeztünk. Szomorúan vettem tudomásul, hogy igen, megérkeztünk. Tom közelebb hajolt hozzám.
- Holnap reggel kilencre itt leszek. Pihend ki magad - csókol meg lágyan.
- Te is - mosolygok rá. - Akkor holnap - csókolom meg az ajkait, de most csak egy szájra puszit adok neki.
- Akkor holnap - búcsúzik.
Kiszálltam a kocsiból és felgyorsított léptekkel mentem a lift felé. Egy percen belül megérkeztem az emeletre és szokásomhoz híven egyből Alizékhoz mentem. Bár oda is szinte már táncolva. Dübörögtem az ajtójukon, addig, míg ki nem nyitották azt. Aliz mosolyogva mért végig.
- Mesélj - invitált be a szobájukba. Levi az ágyon ült és a tabletjén szerkesztett pár képet, de ahogy besétáltam a szobába lerakta azt és érdeklődve pillantott rám.
- A vörös arcodból ítélve jó volt - mosolyog rám. Hogy JÓ??? Hát Levikém nagyon messze áll a valóságtól. Mert ez az este TÖKÉLETES volt.
- Nem! - vágom rá mire a barátaim teljesen elképedtek. - Tökéletes volt - sóhajtom, mire ők jelentőségteljes pillantást váltottak egymással, majd újra rám figyeltek. Mindent elmeséltem a mai napról, hisz Levi nem tudta az egész sztorit, bár Aliz is mosolyogva hallgatta meg újra. Minden romantikus gesztus, minden csók, minden olyan elevenné és tökéletessé tette az eddigi napjaimat, hogy már most tudtam, sírok, ha haza kell mennem. Legszívesebben itt maradnék, vele. De van egy másik életem. Létezik Szalai Emma, a youtuber, aki Budapesten él a hatalmas lakásában, egyedül, a Golden retrieverével. És mostanáig észre sem vettem, hogy milyen unalmas is volt eddig, nélküle. 
Miután elmeséltem a barátaimnak a mai napomat Tommal, visszavonultam a szobámba. Elraktam a testvéreim ajándékát, majd lehámoztam magamról a mai ruhámat és alávetettem magam egy jól megérdemelt fürdőnek. Mindeközben a telefonomon nyomattam a spotify lejátszási listáim egyikét és hamis hangommal énekeltem a refrént, a lábaimmal meg doboltam a zene ritmusát. Egy kis relaxáció. Már csak a gyertya hiányzik, de amilyen ügyetlen vagyok, felgyújtok valamit. Ezért jó otthon, az már egy felfedezett terep és a kis lábujjammal is mindent felfedeztem. 
Vagy fél órán át lehettem a kádban, amikor a szerelmes balladáimat a csengőhangom zavarta meg. Sietősen keltem ki a kádból, körbecsavartam magam egy sötétkék törülközővel és megnéztem, hogy kihívott ilyen későn. Számításba vettem Ninát, aki egy kész éjjeli bagoly szokott lenni, anyukámat, aki ilyenkor már a kanapén filmezni szokott a nevelőapámmal, a bátyámat, aki ilyenkor letesz mindent, és érdeklődik, hogy mi újság. De Szonjára egyáltalán nem számítottam. Felvettem a telefont és félve szóltam bele. 
- Szonja? - kérdezem kissé berekedten. 
- Szia - szól szórakozottan a húgom. - Emma, te mit csináltál mikor anyukád és apu veszekedtek? - kérdi. Egy pillanatra meg állt bennem az ütő. Szóval családi dráma van a dologban. 
- Nem tudom, mivel három éves lehettem - vakarom meg a fejem. - De a helyedben bezárkóznék és zenét hallgatnék. 
- A bezárkózást pipáld ki - nevet fel keserűen. - Gyűlölöm ha veszekednek. 
- Tudom, drágám - mondom nyugtatásképp. 
- Ha az ember szeret valakit, akkor azzal is veszekszik? Miért van ez így? Akkor tényleg szereti, egyáltalán? - akad ki Szonja. 
- Persze, hogy szereti - motyogom. - Csak vannak olyan helyzetek, ahol az ember veszekedni kíván - én és a párkapcsolatszakértés. Villoghatnék azzal, hogy Tommal, sosem veszekedtünk még, de mivel ismerem vagy négy napja, kijelenthetjük halott ügynek. 
- Ennek semmi értelme - dörmögi az orra alatt. 
- Ilyen ez a világ kis drágám. - nevetek fel kissé cinikusan. - Menj fürödj meg, és aludj - mondom neki kedvesen. - Holnap majd még beszélünk. Rendben? 
- Rendben - mondja. - Szia - köszön el tőlem. 
- Szia - teszem le a kagylót. A tükörbe néztem, ami kissé bepárásodott. Egy másik törülközővel letöröltem a párát egy csíkban és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Egy kérdés visszhangzott a fejemben. Jó nővér vagyok? 
Cserben hagyom a saját húgomat, és nem tudok semmiben sem segíteni. Ilyen egy jó nővér? És ez a gondolat nem hagyott nyugodni még fogmosás, arcmosás és felöltözés közben sem.
Ezekkel a szomorú és mély gondolatokkal mentem aludni. Az ébresztőmet beállítottam reggel nyolcra, hisz Tom kilencre jön értem. Ahogy Tomra gondoltam a jó és a rossz gondolatok egyensúlyba kerültek. A párnára hajtottam a fejem és két dologra gondoltam mielőtt elnyomott az álom. 

Az ébresztőre keltem fel, ami idegesítően pittyegett. Levettem a telefonomat a töltőről, majd a fürdő felé vettem az irányt. A kedvem borongós volt, mint az ég. A tegnapi napsütötte London egy villámcsapásra átváltozott egy borongós, felhős szeles Londonná. Mivel reggel volt, sejtettem, hogy Tom nem egy Smith's fajta ínyenc éttermet fog megmutatni, így gondoltam, hogy nem baj, ha sportos ruhát veszek fel. Egy fekete spagettipántos crop top, egy világos farmer, ami kiemelte az alakom és egy kicsit bő, kék fehér kockás ing, amit teljesen kigombolva vettem fel, de a hasamnál megkötöttem. A hajamat egy tupírozott lófarokba kötöttem. Egy lágy smink és a kis táskám és kész is voltam. Az órámra néztem és meglepődtem, hogy milyen csiga lassú voltam, hisz már csak öt percem maradt. Sietve mentem ki a szobámból és a liftben írtam egy üzenetet Aliznak, hogy randin leszek délelőtt, szóval ne várjon. 
A válasz szinte egyből érkezett, ami természetesen egy figyelmeztetés volt, hogy négykor kezdődik a rendezvény. Aliztól nem is vártam mást. Magamban mosolyogva siettem a hallba. Már ötvennyolc volt, de Tom sehol. Újra és újra körbe pillantottam, hátha csak nem vettem észre. De nem volt a hallban. Lehet hogy késik? Vagy közbe jött valami? Vagy csupán nem akar jönni? Elvégre, én csak egy tizenkilenc éves fruska vagyok, ő pedig egy sztár. 
A telefonom halkan rezegni kezdett a kezeim között. Tom hívott. Szinte egyből fel is vettem és a fülemhez emeltem a készüléket. 
- Szia - szóltam bele fáradtan. 
- Szia, itt vagyok a hotel előtt - mondja szórakozottan. 
- Várj, sietek - tettem le a telefont és kisiettem a hotel előtt. A hiba: Az ezüst kocsit kerestem és nem Tomot, aki a hotel egyik oszlopának dőlve engem várt. 
- Emma - szólt, de én nem vettem észre és halkan felsikkantottam meglepettségemben. 
- Jézusom - kaptam a mellkasomhoz, majd végigmértem kedvesemet és elnevettük magunkat. Tom is sportosan öltözködött mint én. Egy fekete pulcsit vett fel, farmerrel és sportcipővel. A fején egy fekete baseball sapka volt és a fekete keretes szemüvege, amit eddig, élőben még nem láttam rajta. Viszont így is fantasztikusan nézett ki. Halványan borostás volt, de még ez is jól állt neki. Komolyan ez a pasi maga a tökéletesség.  
- Miért kire vártál még? - Tom közelebb lépett hozzám és lassan átölelt, majd csókot nyomott az ajkaimra. A borostája kissé csikizte az arcom, de kicsit sem zavart, hisz az apró csókot nem mélyítettük el, így el is hajolt, de a keze a derekamat ölelte továbbra is. Furcsa érzést éreztem a derekam tájékán, de nem belül, inkább kívül. Lassan lenéztem a talajra, ahol kiszúrtam Tom mellett egy barna spánielt. A póráza rá volt tekeredve Tom kezére, amivel a derekamat ölelte. Egyből ellágyult a szívem, ahogy megláttam a kis spánielt és rögtön rá eszméltem, hogy ő Bobby. 
- Azt hiszem rá - mosolygok Tomra, majd lehajoltam megsimogatni Bobbyt, aki vidáman szaglászta meg a tenyeremet, majd belenyomta a buksiját. 
- Kedvel téged - állapította meg Tom. 
- Hát én is őt - mosolyogva guggoltam le Bobby mellé, aki farok csóválva jött közelebb. Tom nevetve figyelte, ahogy Bobby vagy simogatásért tartja a buksiját, vagy megnyalja a tenyerem. 
- Áh a végén ellop tőlem - viccelődött Tom. 
- Meglehet, de Missynek nagyobb oka van a féltékenységre - kuncogok. 
- Remélem kedvelni fog - nevet Tom. 
- Én is - nézek fel a szerelmemre. - Rajta áll vagy bukik minden - viccelődök. 
- Én még azt hittem a szüleiden - vonja fel nevetve a szemöldökét Tom. 
- Az csak egy gyenge átvizsgálás lesz. Az ítéletet Missy hozza - kuncogok. - Nem ám - kelek fel, majd megpuszilom Tom arcát. - Missy nagyon barátságos és könnyen lekenyerezhető. A szüleimnek nem fog tetszeni a kor különbség, de mivel köztük is 10 év eltérés van, ők nem prédikálhatnak. Viszont Marci és Szonja - vonom meg a vállam. - a testvéreim és tuti, hogy először Marci nagyon ellenezni fogja. 
- Eleinte? - kérdi. 
- Beszélek a fejükkel - nevetek, de komolyan gondolom. Mielőtt bárkivel találkozna a családból beszélek velük.A kor különbséget lassan fogom beadagolni, fájdalom mentesen. De még nem jöttem rá, hogy azt kb. hogyan is. Nem állhatok eléjük, hogy van egy faszi, aki tetszik. Hisz Tom nem egy egyszerű faszi. - Amúgy mit terveztél mára? - érdeklődöm. Tom szélesen lemosolyog rám, mire rájövök. - Te - csóválom meg a fejem. - Ki ne mondd -mutatom fel az ujjam. - Meglepi? - kérdezem, mire Tom felnevet. 
- Látom, már kiismertél - kuncog. 
- Látom, szeretsz ezzel kínozni - kuncogok, mire megsimítja az állam vonalát. Az arcomat felfelé irányítja, hogy a szemébe nézzek. A kék íriszei szinte ragyogtak és kényszerítettek, hogy vesszek el bennük. Szökés-barnás borostájával körbeölelt ajkai csókra hívtak. Meleg ujjai az államat simogatták-. Istenem ez a pasi kikészít! 
- Ma nem inkognitóba jöttél - mér végig mosolyogva. Értetlenül néztem Tomra, majd leesett. Ma nincs rajtam semmi olyan, ami takarná az arcom. A tenyerembe temettem az arcom. 
- Ne haragudj. Visszamegyek - indultam, de Tom megragadta a csuklómat és lassan, gyengéden közelebb húzott. 
- Engem kicsit sem zavar - meleg mosolyától egyből felvidultam. - Indulhatunk? - kérdi. 
- Még jó - kuncogok. Alig haladtunk tíz métert, kézen fogva, de Tom egy érdekes kérdést tett fel. 
- Mennyire kellene félnem a bátyádtól? - kérdezi szórakozottan. Persze, már említettem neki, hogy Marci nagyon félti a húgait, és nem egy verekedése volt már. 
- Nos, Tom. Hallottál már Hannibal Lecterről? - kérdezem fapofát vágva. 


Tom egy palacsintázóba vitt. Ahogy beléptünk az étterembe az orromat megcsapta a palacsinta, a juharszirup és a finomságok illatainak keveréke. A nyál is összegyűlt a számban. Olyan jó illatok terjengtek a kis eldugott palacsintázóban, hogy a gyomrom rögtön felkordult. Alig volt hallható, de Tom így is meghallotta. 
- Netán, éhes vagy? - kérdezi jókedvűen. Az alsó ajkamba harapva bólintottam. 
- Nagyon - fojtom el a mosolyom. 
- Akkor együnk - Tom elkísért egy asztalhoz. Kihúzta nekem a széket. Amíg Tom le nem ült velem szemben gyorsan végignéztem a helyen. Türkizkék, retro tapéta, mindenféle kép a falon. Volt ott fekete fehér, polaroid, színes, olajfestmény, de még kisgyerekek rajzai a finom ételekről. Egyik bútor sem hasonlított a másikra. Ebben a helységben nem lehetett találni két ugyanolyan széket. Az ablakok hatalmasak, be lehetett látni és egy kész kirakatot rendetek oda. Egy próbababára aggattak egy kötényt, amin a hely logója volt és az ott dolgozók aláírása. A próbababa egy burgundi színű fotel mellett állt, amin négy könyv volt. A fotel mellett Ahogy végignéztem az asztalokon lévő étlapok sem hasonlítottak. Valamelyik asztalon egy papiruszra nyomtatott kifeszített étlap volt, valamelyik egy retro rajzra lett rányomtatva. A miénk egy igazi egyéniség volt: Egy hajszálvékony krétatáblára volt felfirkantva az étlap és azt is laminált példányban. Sokkot kaptam a helytől. Még sosem láttam ilyen különleges palacsintázót. Teljesen elvarázsolt. - Tetszik? - kérdi mosolyogva Tom. 
- Nagyon - sóhajtom. - Mi ez a hely?
- A bódulat - mondja mosolyogva. - A húgom ajánlotta. Pár éve talált erre a kis helyre, ha tud itt reggelizik. - meséli. - Eldugott hely, nyugalmas, nem járnak ide túl sokan, de a hétvégék kimondottan forgalmasak. 
- És beengednek állatokat? - érdeklődöm Bobbyra mutatva. 
- Elméletileg igen, ha mégsem, akkor ő a szőrös fiam. - mindketten felnevettünk. Bobby a fejét felkapva nézett végig rajtunk, mintha tudná, most róla van szó. A pincérnő ekkor lépett oda hozzánk. 
- Jó reggelt! - szélesen ránk mosolygott megvillantva fogszabályozóját. Kevés ember van akinek jól áll egy fogszabi, de ez a csaj közéjük tartozott. - Mit hozhatok? - kérdezi. 
- Nekem egy csokis shake-t legyen szíves - mondja Tom. 
- Nekem is - mondom habozás nélkül. 
- Máris hozom. - mondja a fiatal lány, majd elsiet. 
- Milyen palacsintát kérsz? - érdeklődik Tom. Elővettem az étlapot és ahogy megláttam egyből tudtam, hogy ma nem a paleo lesz rám jellemző. 
- Csokis Amerikai palacsinta, mézes gyümölcssalátával, amiben csak banán, eper és áfonya van. A palacsintán csokiöntet. - válaszolom, mire Tom egy pillanatra elképed.
- Semmi paleo? - kérdezi mosolyogva. 
- Ma nem - rázom meg a fejem boldogan. - És te mit kérsz? 
- Egyszerű amerikai palacsinta, gyümölccsel és juharsziruppal - válaszolja. 
- Jól hangzik. - A két shaket abban a pillanatban hozta ki a lány. Még a poharak sem hasonlítottak. Mintha egy Vintage üzletbe kerültem volna. 
-És mit szoktál csinálni hétvégénként? - teszi fel a kérdést Tom. 
- Ez változó - elgondolkodtam, hogy miket is szoktam csinálni. Nem én tudom be a legunalmasabb életet az már biztos, de mivel két és fél millió ember követ engem vigyáznom kell mit teszek. Tom ezt szerintem teljesen átérzi. - Vannak esték, amikor otthon maradok egy könyvvel, vagy egy filmmel, de van amikor csak úgy fogom magam és elutazom két napra. Bulizni nem igazán szoktam, a magyar bulizóhelyek a világ legtrendibb tonhalas konzervjei - párszor voltam bulizni és azt hittem megfulladok. Túl nagy volt a tömeg, túl sok volt a részeg és azok közül a seggfej részegek. Egy jó tanács: Soha ne menj egyedül. Mindig legyen ott egy jó barát, aki vigyáz rád, vagy te rád. És isten ments, hogy egyszerre mindketten részegek legyetek. 
- Otthonülő típus vagy? - kérdezi mosolyogva. 
- Romantikus munkamániásnak tudtam be magam. Még egy új ruha darab is a munkámra tartozik - nevetek fel. Tom mosolyogva figyelt. 
- És te? - kérdezem. 
- Szintén munkamániás - vallotta be. A pincérnő hozott egy kis vizet Bobbynak, aki boldogan kúszott a vizes tálhoz és lefetyelt belőle. Olyan cuki! Közben megkaptuk a palacsintáinkat is. 
- Tényleg sosem ettél gyerekkorodban a mekiben? - kérdi Tom értetlenkedve. 
- Hát, csak nagy ritkán ettünk, de sosem hamburgert, mindig valami fagyit. Anya szigorú volt az étkezést tekintve. 
- És ettél valaha hamburgert? - nevet. 
- Ettem. Mindig anya szokta készíteni - magyarázom. - Anyukám és a nagymamám előbb tanított főzni, minthogy rendesen beszélni tudtam volna.
- De ez fantasztikus - mosolyog Tom. - És szeretsz főzni?
- Hébe-hóba - mosolygok vissza rá. Közben nem hagyott nyugodni a nagymamám egy régi mondása, amit először akkor osztott meg velem, mikor Ádám a képbe lépett: Ne feledd, Emma. Egy pasit meg tudsz szédíteni a szeretkezéssel, de örökre magad mellé szegezheted a főzéssel. 
Sosem feledtem el. És soha nem is fogom. 

Sokat számít a társaság egy reggelinél és a lehető legjobb társaságot találtam meg Tom személyében. És természetesen Bobbyéban. Imádni való egy kutyus. A palacsintázó után egy keveset sétáltunk. Benéztünk pár parkba. Leültünk pár padra. A street foodot meg kinyilvánítottuk ebédnek. Tomot párszor felismerték, kértek autogramot és fényképet.  Volt amikor megkértek, hogy én csináljak képet. de Tomnak is járt ebből a megtiszteltetésből, ugyanis találkoztunk magyarokkal is és ők meg TŐLEM kértek autogramot és fotót. Kicsit meglepett, viszont örültem, hogy a külföldön élő magyarokhoz is eljutott a hírem. Ezektől függetlenül nagyon nyugodt egy napunk volt. Addig, amíg szét nem kellett szakadnunk. Tommal szomorkásan álltunk meg a hotel előtt. 
- Akkor majd elmondod, hogy mikor érsz rá? - néz le rám. 
- Természetesen - mosolygok rá. - Holnap egykor kezdődik a sminkbemutató, délre már ott kell lennünk, így fél tizenkettőkor indulunk el. A program szerint négy órás lesz, szóval olyan öt óra felé leszünk itt. - számolok fejben. Tomra néztem, aki összeszorította a száját. Tudtam mi következik, ő akkor nem fog ráérni. - Gondolom te akkor nem érsz rá - pillantok rá sokat sejtően. 
- Igen - válaszolja szomorúan. - Viszont úgy rémlik, hogy azt mondtad, hogy csütörtökön kettőtől ráérsz. - Mosolyogva pörgettem át a gondolataimat, és igen. Onnantól szabad vagyok mint a madár. 
- Úgy van - sóhajtok fel megkönnyebbülten, de egy kicsit ki is pirultam a gondolattól, hogy Tom emlékszik erre. Anya azt tanított, az ilyen pasit meg kell becsülni. És én megbecsülöm. Tommal való találkozásom életemben történt legjobb dolog. Nagyon sok jó és kevés rossz dolog történt velem életem során és Tom a legjobb dolog. Sajnálkozhatnék, hogy alig látom a húgomat, apám nem tartja velem a kapcsolatot, a szüleim elváltak, folyton dolgoznom kell, és rengeteg betegségem volt/van, de ezeket csak bebeszélném magamnak. Élek, lélegzek, járom a világot, imádom a munkám, jó is vagyok benne és rengeteg lehetőséget kapok, rengeteg ismerősöm van, örülhetek, hogy láthatom a húgom, a családom nagyobb része szeret és támogat. Kell ennél több? Tom a kezemet fogja, és ahogy rám néz... Mintha képes lenne a csillagokat is lehozni értem. Lassan megcsókoltam, amit ő azonnal viszonozott. A csókja meleg volt, kellemes, lágy, mégis érzelemmel dús. Ahogy az ajkaink és a nyelveink egymásba gabalyodtak el töltött az érzés, hogy én valóban beleszerettem Tom Hiddlestonba. 




Sziasztok! Igen, hát egy kicsit később jött ez a rész, mint vártam😅, de ihlet hiányban szenvedtem, így fogtam egy papírt és leírtam az összes ötletemet és "beosztottam", hogy mi lesz az adott fejezetben. Remélem tetszett, és ÍGÉREM hamarosan hozom az újabb részt. 
Puszi😘