A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓒𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓼𝓮𝓿𝓮𝓷

- Hová megyünk? - kíváncsiskodtam. Tom elmosolyodott, majd mélyen a szemembe nézett.
- Meglepetés - mondja, mire az arcomra fagyott a mosoly. 
- Ez nem ér. Már megint? - akadok ki nevetve, mire Tom is nevet. Olyan édes a nevetése, mégis kissé bosszantott, hogy nem árulja el, szinte sose, hogy hova megyünk. - Ezt még visszakapod - nevetek. Tom még mindig nevet, de közbe az arcomat fürkészte. 
- Én szeretem a meglepetéseket - mondja. 
- Én is szeretem, csak rémesen kíváncsi vagyok - magyarázom mosolyogva. 
- Rájöttem - puszilja meg az arcom. Kissé kipirultam a puszitól, de egyáltalán nem zavart. - De tetszik ez a tulajdonságod - mosolyog le rám. Majd egy újabb puszit nyom az arcomra. 
- És még így se árulod el? - nézek fel rá, mire felnevet. 
- Nem - mondja nevetve. Egy próbát megért. Egy darabig csupán sétáltunk, és nevettünk. Most került szóba a gyerekkori mesék igazán. 
- Darabot írtatok a testvéreiddel? - lepődök meg. Ez annyira aranyos. 
- Igen - bólogat Tom. - Elő is adtuk a szüleinknek, akkor lehettem olyan nyolc éves. 
- És kit alakítottál? - érdeklődöm mosolyogva. 
- Egy Bunsen Bill nevű sötét varázslót - mondja. - A szigeteken élőket terrorizáltam. - nevet fel. - A Bosszúállók vetítése után anya azt mondta, hogy alakítottam Lokit, mint annak idején Bill-t is. - meséli. Mosolyogva hallgattam Tomot. Olyan jó érzés volt, hogy ilyeneket mesél nekem. - És neked vannak ilyen sztorijaid? - kérdi mosolyogva. 
- Van pár érdekes történet - vallom be egy kicsit feszülten. 
- Na halljuk - mosolyog rám. 
- Hát jó... - sóhajtok. Nem nagyon szeretek a gyerekkoromról mesélni. A szüleim válását simán elmesélem bárkinek, de nagyon sok történetet nem tudok elmesélni és nem is szeretnék. Valahogy mindig furcsa volt számomra. De egy történetre világosan emlékszem... mondhatni. Pedig akkor csak 3-4 éves lehettem. - Egy nyári napon megszöktem otthonról. Három éves lehettem. - mesélem mire Tom szemei kikerekedtek. 
- Tessék? - néz rám hitetlenül. Nevetnem kellett az arcán. 
- Úszni akartam a Balatonban - rántom meg a vállam. Anya, a nevelőapám, a nagyszüleim, és a rendőrismerősünk engem kerestek Balatongyörökön. Mindeközben én mosolyogva úszkáltam a Balatonban. Anya talált meg a strandon. Ott integettem neki, hogy "Anya gyere be, jó a víz!" - mesélem mosolyogva. - Szegény anya sírt, én meg nem értettem miért. - mondom mire Tom hitetlenkedett. 
- Érdekes gyerek lehettél - mondja, mire én felnevettem. 
- Ha tudnád mennyire - csapok a homlokomra. - Anyáék szerint mindig magam akartam elintézni a dolgokat és valahogy mindig a társaság közepében voltam. - rázom meg a fejem. - De nem sok mindenre emlékszem. - vonom meg a vállam. 
- Akkor majd anyukádtól kérdezem meg - mosolyog rám Tom. Mielőtt bármit reagálhattam volna, Tom újra megszólalt. - Megérkeztünk - mosolyog rám. A Trafalgar-tér mellett voltunk és egy templom felé. - Az a templom a St. Martin-in-the-Fields - mutogatja Tom. Még nem hallottam erről a helyről, de elég szépnek tűnt. Tom kedvesen húzott maga után. Gyorsan bementünk és leültünk két üres helyre, levettük a napszemüveget és én a sapkámat. A templom belül még szebb volt. Arany és krémszín uralkodott belül, az ülőhelyek, mind nagyon sötét fából készültek, a padlózat köve, pedig egy drapp színben tündökölt. Viszont, ami megfogta a figyelmemet az az ablak volt. Olyan, mintha egy képen eltorzítottak volna egy rácsot. A közepe egy lyuk volt körülötte eltorzított négyzetek, de az ablak szélén már rendes négyzetek voltak. Tom a fülemhez hajolt. Meleg lehelete csikizte a fülemet, jó értelemben. 
- Az a Szent Márton ablak, a művészt, Shirazeh Houshiary a víz visszaverődése ihlette - magyarázza.
- Leszögezném, hogy ez egy gyönyörű ablak, de ilyen ihletről még az életben nem hallottam. - mondom mosolyogva, mire Tom halkan felnevetett. A koncert lassan elkezdődött. Egy kórus szerepelt, akik mai slágereket dolgoztak fel. Gyönyörű volt. A templomot bejárta minden hang és a visszhang még szebbé tette a dolgot. A kórus minden egyes tagján fekete ruha volt. A nőkön maxi ruha, a férfiakon szmoking, fehér inggel. A hangjuk volt a hangszerük, semmi kíséret nem volt hozzá. Tom vállára hajtottam a fejem és ámuldoztam az előadásban. Nem volt olyan hosszú, mint egy átlagos koncert. Csupán egy 45 perces előadás volt, de így is gyönyörű. Állva tapsoltuk meg az előadókat, akik mosolyogva hajoltak meg. Tommal kézen fogva sétáltunk ki a templomból. Egy kicsit zsúfolt volt most a templom előtti tér, de nem zavart. Tom kezét fogva, szinte semmi gondom nem volt. Visszavettük a napszemüveget, és a sapkámat is jól a fejemre húztam. 
- És most mi lesz? - fordulok felé kíváncsian.
- Meglepi - vigyorog, mire én hitetlenkedve néztem rá. 
- Inkább beletörődök - rázom meg a fejem, mire Tom elneveti magát. 
- Viccelek - Tom kicsit megrántott, és ölelésébe húzott. Mosolyogva, csodálattal az arcán nézett le rám. - Most azt terveztem, hogy a Trafalgar-téren sétálunk, megeszünk egy fagyit és beszélgetünk - mondja. 
- Jól hangzik - mosolyok rá, majd egy csókot lehellek a szájára. De ahogy elhajoltam, ő egy újabb csókba húzott vissza. Melegség öntött el az érintésétől, a csókjától és úgy egybevéve mindentől. Tökéletes pillanat volt, csak az a baj, hogy rossz helyen. Ha tovább folytatjuk Tom címlapon köthet ki, és nem annyira jó értelemben. Elhajolok tőle. - Mehetünk? - kérdem mosolyogva. 
- Természetesen - válaszolja. Lassan sétáltunk a Trafalgar-téren. A szökőkút körül legyeskedtek az emberek és a fagyizóknál is csak úgy hemzsegtek. De végül sikerült hozzájutnunk két fagyihoz, amit sétálás közben ettünk meg. 
- És milyen videókat szoktál készíteni? - kérdezi. A koncertet leszámítva ezen a randin csak beszélgettünk és ez így tökéletes. Tom nagyon kedves és érdeklődik az iránt, hogy én mit szoktam csinálni és mit szeretek. Szóval ő tényleg Ádám ellentéte. 
- Beauty, divat, vlog, néhány pakolós videó is szokott lenni, DIY, room tour, főzős, de van amikor könyvekről beszélek - sorolom. Heti három-négy videót is fel szoktam tenni, és minden héten legalább egy blogbejegyzést. 
- És melyik a kedvenced? - kérdezi. Na, ez váratlanul ért, mégis tudtam a választ. 
- Amikor könyvekről és írásról beszélhetek - mosolyodom el. - Mindig is az irodalom volt a kedvenc tantárgyam és akár órákon át tudtam beszélni egy könyvről, vagy egy darabról. 
- És szoktál írni? - kérdezi. Ránéztem Tomra, aki még most is úgy nézett rám, mintha csodálna. Kicsit néha zavart, de őszintén: jó érzéssel töltött el.
- A blogra cikkeket - válaszolok. - És szeretem ezt csinálni - mosolygok fel rá. - És te? szereted a munkád?
- Imádom - válaszol rögvest Tom. - Lehet mindig is erre voltam hivatott - gondolkodik el, majd megvonja a vállát. - Próbálok minden lehetőséget megragadni - mosolyog le rám. - És így tudok másokon is segíteni. 
- Az UNICEF? - kérdem. Tom bólintott. 
- Elutaztam Guineába, ahol családokkal találkoztam és megnéztem mit tevékenykedik a szervezet a gyermekek védelme és oktatása ügyében. Ami ott volt az leírhatatlan - mondja. - És te máskor is szoktál ilyen adomány gyűjtésen részt venni? - kérdi az első esténkre utalva, amikor táncoltunk. 
- Ilyen eseményeken nem nagyon, jobban szeretek meghúzódni és névtelen adományokat küldeni. - magyarázom. És ez igaz is. Minden hónapban többször adományozok különböző szervezeteknek. Csak nem szoktam ország-világ előtt hirdetni. 
- És milyen események miatt jöttél még Londonba? - érdeklődik mosolyogva. Hát igen. Fejben elkezdtem számolni, hogy mik miatt jöttünk is ide. Holnap est-délután fogják bemutatni az új Huawei-t, utána egy kisebb vacsorára vagyunk hivatalosak egy vlogger-blogger találkozó alkalmából. A következő napon egy új sminkmárka bemutatójára vagyunk hivatalosak, és Alizt is és engem is ki fognak sminkelni, lefotózni és berakni a prospektusukba. Aztán az ezt követő napon egy magazinhoz megyünk: Felkértek engem, mint híres magyar beauty bloggert, hogy adjak egy kis interjút egy cikkhez. De nem én vagyok az egyetlen. Tizenhat országból hívtak meg híres youtubereket és velük is készül egy kisebb interjú, egy fotó, de a főcímlapon egy csoportos kép. És még ennek a napnak a délutánján egy sétahajó útra megyünk egy másik sminkmárka miatt, ahol az új kollekciót mutatják be. És ez csak három nap. Ezután egy szabadnap, ahol lustálkodhatunk, vagy amit akarunk. De ezután jön a nehezebb része, amire még gondolnom is fáj. A reggeli workshoppok a halálom. A kisebbeket szeretem, ahol alig van húsz fő, de amire megyünk, ott vagy negyvenen leszünk. 
Tom várakozó pillantással kémlelte az arcom. Zavarban voltam kicsit, de röviden elmondtam a holnapi napomat. 
- Holnap négykor kezdődik egy bemutató. Az új Huawei kerül bemutatásra. Ez olyan három órás szokott lenni, azután pedig egy vlogger-blogger találkozóra megyünk. - Tom felvonta a szemöldökét. 
- Szóval akkor csak délelőtt vagy szabad? - kérdezi kissé szomorúan. 
- Fél háromig ráérek. - mondom határozottan. Ha kell egy kicsit csúszok, amúgy is húsz perces késéssel szokták ezeket elkezdeni. 
- És a szerdád?
- Egy sminkbemutatóra vagyunk hivatalosak - mondom. - Ez olyan négy óra lesz és egykor kezdődik. 
- Értem - gondolkodik el Tom. - És a csütörtök? 
- Reggel héttől, egészen délután kettőig le leszek foglalva, de utána teljesen szabad vagyok - mosolygok. 
- A péntek? 
- Arra semmi programom - gondolkodom el boldogan. 
- Valóban - mosolyog le rám. 
- Szabadnap
- Akkor mit szólnál, ha akkor egész napra elmennénk egy kicsit túrázni? - kérdi mosolyogva. 
- Fantasztikusan hangzik. - mosolyodom el szélesen. 
- Merjem kérdezni, hogy azután mi lesz? - gondolkodik el félve. Rámosolygok, de belül tudom, hogy az is egy zsúfolt része lesz az itt létemnek.
- Szombaton lesz egy reggeli workshop, ami fél tizenegykor befejeződik, és délután négykor egy divatbemutatóra kell rohannunk, de az már hatkor véget ér.  Vasárnap csak egy boltmegnyitó lesz, az is két órás és este hatkor már mehetünk is el. Hétfőn reggel tíztől délután kettőig egy SPA megnyitón leszünk, négytől hatig pedig egy cipő kollekciót mutatnak be. Kedden az Asus mutatja be az új kollekciójukat, ami ideális iskola kezdéshez. Szerdán este héttől kilencig egy privát filmvetítőt fogunk kipróbálni és megnézhetünk egy nappal előbb egy filmet. Csütörtökön szabad vagyok. - fejezem be a mondandómat. Csak most veszem észre mennyire hadartam. Tom felvont szemöldökkel nézett rám. 
- És pénteken haza út, igaz? - kérdi kissé szomorúan. Csalódottan bólintok. Olyan kevésnek tűnik, és még kevesebb időt tölthetek Tommal. Mégis, tizennégy napból öt szabadnap és általában ez csoda szokott lenni nálam. Én mindig dolgozom, szinte mindig. Bármit teszek az kihat a munkámra. És ilyenkor hagy cserben a pozitív gondolkodásmódom. - Elküldöd ezeket nekem? - kérdi. Sejtelmes mosolyra húzta a száját. 
- Persze - mondom kissé félénken. - Miért? - kérdem, Tom arcát fürkészve. 
- Minden azon múlik, hogy osztod be az időd - szögezi le. - És ha ezt ügyesen csináljuk, akkor több időt tölthetnénk együtt. Mármint ha te is akarod - mosolyog rám. Istenem, annyira édes! 
- Persze, hogy több időt szeretnék veled tölteni - mosolygok rá. Tom átkarolta a derekam és apró köröket írt le a derekamon, amit még a ruhán át is éreztem. Mosolyogva hajtottam a fejem Tom vállának és tovább folytattuk a beszélgetést. És szóba sem hoztuk a munkát, így sokkal jobb volt. 

Egy ideig még sétálgattunk, betértünk néhány üzletbe és sikeresen vettem egy ajándékot Szonjának és Marcinak. Tom mosolyogva nézte meg a "felnőtt" színezőt, amit a kishúgomnak vettem, majd a tekintete átvándorolt a másik ajándékra. 
- Mit vettél a bátyádnak? - kérdi mosolyogva. Vállvonogatva adtam át a zacskót Tomnak, aki mosolyogva nézte meg a Marvel képregényt. - Marvel rajongók vagytok? - kérdi még mindig mosolyogva. 
- Ó, de még mennyire - sóhajtok. Kis korunk óta megvadulunk a Marvelért és számunkra megunhatatlan. Marci még a képregényeket is gyűjti, így gondoltam beszerzem neki az egyik példányt, amiről tudom, hogy nincs meg neki. 
- És még így is képes voltál "féken tartani magad"? - nevet ki, miközben engem idéz. Igen, ez is szóba került. 
- Mondtam, hogy nehéz volt - mondom mire Tom közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. A testem egyből reagált és viszonoztam a csókját. Tom belemosolygott a csókba. 
- Nem itt kéne - szakad el tőlem szomorúan. 
- Engem nem zavar- hajolok közelebb hozzá egy újabb csók reményében. 
- De engem igen, ha a sajtó téged zaklatna. - és mintha fejbe kólintott volna a valóság. Tom híres. Nagyon. És a sajtó csak egy kis szaftos pletykára nyáladzik, mint az éhes kutyák. És ha itt, ezen a padon tovább folytatnák ezt a csókot, akkor csak fejfájást okoznék Tomnak. Elszomorodtam erre a gondolatra, de Tom rögtön felvidított. 
- Hé - simítja meg az arcomat, majd egy csókot nyom az érintett felületre. - Mit szólnál, ha beülnénk enni valahová? - kérdi. 
- Tetszik az ötlet - mosolygok rá. Lassan elértünk egy szendvicsezőt, ahol rendeltünk két szendvicset. Tom valami Basic elnevezésűt kért extra cheddar sajttal, én pedig egy paleolit kifliset kértem, sonkával és cheddar sajttal, mellé egy kis balzsamecetes saláta, amiben eper darabkák vannak. Nem kellett sokat várnunk, mire megkaptuk. 
- Te paleozol? - kérdi Tom. 
- Nem teljesen. - vallom be. - Néhány ételt kicserélek a paleo változatára, de ma már makk egészséges vagyok, szóval nem szükséges. - magyarázom. Tom kérdőn vonta fel a szemöldökét. 
- Miért régen nem voltál egészséges? - kérdi. 
- Kamasz koromban nagyon sokszor voltam beteg. Ételintoleranciát fedeztek fel nálam, de három év alatt meggyógyultam. Csak nagyon sok mindenre allergiás voltam, így ez a paleo már csak megszokás - vonom meg a vállam. 
- Értem - bólintott Tom. - Gondolom nem szeretsz erről beszélni - mondja, mire felkapom a tekintetem. 
- Honnan... - kezdem, de félbe szakít. 
- Honnan tudom? - más történeteknél mindig a szemembe nézel, vagy az arcomat nézed, de most a salátádat bámultad - mosolyog rám. És tényleg. Pedig észre sem vettem. - És nem suhanjunk el afelett a részlet mellett, hogy ezt a történetet nagyon gyorsan le akartad tudni - vonja meg a vállát. 
- Jogos - bólintok. - Még kicsit friss ennek a sebe, így erről még nem nyilatkoznék - mosolygok rá. Tom visszamosolyog rám. A mosolyától pillangók repkednek a gyomromban. Egy új észrevétel, amit majd elmondok Ninának. 
- Türelmes vagyok, Emma. Veled ellentétben. - szóra nyitottam a szám, hogy kikérjem magamnak, de egyből be is csuktam. 
- Jogos - válaszoltam, mire Tom felnevetett. Annyira imádom a nevetését, olyan megnyugtatóan hat rám. 
- És mik a terveid az életben? - érdeklődik, majd beleharap a szendvicsébe. Én még rágok egy falatot, addig is elgondolkoztam. 
- Hát szeretnék minél többet utazni - mondom. - Imádok utazni és rengeteg országot láttam már. Te szeretsz utazni? - érdeklődöm. 
- Igen, nagyon szeretek utazni. Rengeteg országot láttam már, de néha ugyan oda megyek - mondja. 
- És mi az a hely? 
- Olaszország - válaszolja, mire teljesen elmosolyodom. Minden évben anyával, Marcival és a nevelőapámmal elmegyünk Olaszországba, két hétre és imádjuk. 
- Az nagyon jó hely - mosolygom mint a vadalma. 
- És neked van egy kedvenc helyed? - kérdezi. 
- Háááát - nyújtom meg a szót. - Igazság szerint minden évben Olaszországba szoktunk menni a családommal - mondom. Tom szélesen elmosolyodik. 
Lassan elfogyasztottuk a szendvicseket, majd tovább mentünk. A Trafalgar-teret is elhagytuk, majd csupán a Temze partján sétálgattunk. El-elcsattant néhány csók, majd Tom szóba hozta az egyik legkényesebb témát. 
- Emma - kezdi. Érdeklődön néztem fel rá. - A vacsoránál azt mondtad, hogy volt egy barátod. Azóta ez a kérdés foglalkoztat, hisz olyan nyersen mondtad akkor - akkor észre sem vettem, hogy nyersen fogalmaztam volna, de megértem, ha igen, hisz Ádám szörnyű barát volt. És az, hogy azt akart, hogy befejezzem azt amit szeretek, az még csak hab a tortán. Akkor azt hittem boldog vagyok vele, de sokkal inkább voltam boldogabb nélküle. 
- Az előző barátom, egyben az első barátom - kezdem, úgy mintha egy tapaszt akarnék letépni. - Visszatekintve a kapcsolatunk leginkább az érzelmi zsarolásra alapult. Nagyon irányítani akart, és ezt én észre sem vettem. De a legszomorúbb az egészben, hogy még a munkámba is bele akart szólni. Egyszer csak szakított velem - mondom. - Arra hivatkozva, hogy a munkám a hibás, mert én híres vagyok, ő meg nem. Két óra múlva felhívott, hogy akkor visszafogad, ha letörlöm a youtube csatornám, és az instagram fiókom - fejezem be az "esti mesét". Tom szemei teljesen kikerekedtek. Tudtam, hogy nem akarja elhinni, hogy ez történt velem, de ez történt velem. És a rosszabb részleteket még nem is mondtam, de természetesen ő átlátott a szitán. Rákérdezett a legérzékenyebb pontokra.  
- Azt mondtad irányítani akart és hogy érzelmileg zsarolt. Ezt hogy értetted? - egy mély levegőt vettem, de nem igazán segített. Sajgó szívvel tekintettem vissza azokra a szörnyű időkre. És akkor hogy nem tűnt fel. 
- Olyan dolgokat várt el tőlem, amiket én nem akartam. Nagyon nem, de zsarolt, veszekedett velem és nem is tűnt fel, de az önbizalmam a padlón volt. Sokszor mondta azt nekem, hogy ehhez nem vagyok elég jó, ahhoz nem értek és ha nem azt tettem, amit ő elvárt tőlem akkor hangosan kiabált velem. 
- És milyen dolgokat várt el tőled? - kérdi gyanakvóan. Rájött. Tudja, csak nem meri bevallani magának, hogy mik is azok a dolgok. Nagyot nyeltem, mert még most is nehéz volt bevallani. Tizenhét éves voltam, de azóta sem hevertem ki igazán. Tomra néztem, aki még mindig a válaszomra várt. A tekintetében aggodalmat véltem felfedezni. Csak megerősítés kell neki. Egyszerre féltem, de tudtam, hogy megbízhatok benne. Így kiböktem. 
- Például - szinte nyögtem. Annyira szégyenlem, mégis Tomnak elmondhattam - az első alkalom. - mondom nagyon megnyomva azt, hogy az ELSŐ. Tom szemei még jobban kikerekedtek. Eddig csak hárman tudtak erről: Nina, Aliz és Levi. Csak nekik mertem elmondani és akkor is sírva. De most már nem sírok. Ilyen apróságokban derül ki, hogy mennyire erősödtünk is meg. És én azért kicsit megerősödtem. 

Hát igen, most is szorgoskodtam😅. Ebben a fejezetben nagyon hangsúlyoztam, hogy Emmának zsúfolt napjai lesznek, szóval lehet, hogy a következő fejezetek elég rövidek lesznek. És nem lesz azzal vége, hogy Emma haza repül! Még bőven az elején vagyunk😍. Remélem tetszett ez a rész❤️️. Hamarosan találkozunk, addig is sziasztok!

Sok-sok puszi, Sarah😘😘