A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓬𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓯𝓸𝓻𝓽𝔂 𝓼𝓮𝓿𝓮𝓷

Órákon keresztül a fürdőben voltam. A hideg kőnek nyomtam a fejem és próbáltam felébreszteni magam ebből a rémálomból. Próbáltam emberi észérvekkel válaszolni a fejemben köröző kérdések sokaságára, de az összetört szívem nem engedte. Csak Tom könnyes arcát láttam magam előtt és Helena gúnyos vigyorát. 
Az. órák elteltével a könnyeim elapadtak, de a mellkasomban lévő fájdalom megszüntethetetlennek tűnt. Órákba telt, de tudtam, hogy mit kell tennem, hisz megvolt már mindkettőnk válasza. Ő már elengedett... Tudta, hogy mit tett és mit vállalt azzal, hogy nem szólt erről semmit. A kapcsolatunk végszava lett ez. 
Lassan nyitottam ki az ajtót, rögtön megpillantva Tomot az ágyon ülve. Az arcát a tenyereibe temette, a bőre holt sápadt volt, a tekintete élettelen volt – akárcsak az enyém. Ahogy érzékelte a jelenlétem lassan felpillantott, oda akart jönni hozzám, de rájött, hogy ez nem lenne túl jó ötlet. 
Néma csönd telepedett ránk, amelybe majd belepusztultam. De tudtam, hogy ez nem lesz jó, nem tudok a szemébe nézni, látni a gyötrelmet visszaköszönni a szeméből, látni az igazságot... Egek, a gondolatba is belehaltam, hogy megcsalt. A férfi, akivel majdnem egy éve együtt vagyok, megcsalt. És hiába az én érdekemben... EGEK! Lehet valakit valakinek az érdekéből megcsalni? Miféle beteges dolog ez...
Tom arcán láttam, hogy tudja mi következik. De mindkettőnknek kellet idő és tér, hogy tisztán gondolkozzunk, hogy tisztán gondolkozzak.
– Tudom, hogy miért tetted, amit tettél – mondtam rekedve. – De így sem tudok a szemedbe nézni Tom... Így sem bírom elviselni a gondolatot, hogy ti ketten... – újabb zokogás tört fel a torkomból, a lelkem mélyéről méginkább. Tom is a könnyeivel küszködött.
– Ne tedd ezt... – suttogta. 
– Nem megy...
– Akkor ne tedd, kicsim, helyrehozzuk, helyrehozom... – tett felém egy lépést. 
– Nem, Tom, nem az megy, nem megy nekem, nem tudom folytatni... én... Megcsaltál – ahogy kimondtam eljutott végre a tudatomig, hogy mit tett. Mit is tett velem, a kapcsolatunkkal, és hogy mit is jelent ez számomra, neki... Csapdába lettünk csalva és nem álltuk ki a próbát. –Nem tudom elviselni a gondolatot, a fájdalmat... Én összetörtem. 
Tim behunyta a szemét és csak sírt. Tudta, hogy elrontotta, de azt is tudta, hogy nem volt választása. Mind tudtuk ezt, és ez talán elkerülhetetlen volt.
– Haza megyek Szonjával és Missyvel. Nem tudom mi lesz... De jelenleg esélyét sem látom annak, hogy...
– Megbocsáss? – kérdezte vissza Tom szomorúan. – Azt tudom, hogy nem kérhetem, mert amit tettem az vétek.
– Nem... – fojtottam belé a szót. – Nem, Tom. Hogy megbocsássak, ahhoz haragnak is kéne lennie, de én nem haragszom, nem bennem gyűlölet, vagy harag. De elfelejteni... Ezt nem tudom...

Még aznap este hazamentünk. Szonja nem értette mi történik, én csak annyit mondtam, hogy majd később elmagyarázom neki, de arra sem került sor. Ő nem kérdezett, én pedig csak az ágyamat akartam. Aludni akartam, csokit enni és remetének állni. Szonja több nap után sem kérdezett, aztán Nina és a bátyám megelégelték a viselkedésemet. Marci elvitte Szonját mozizni, amíg Nina befeküdt mellém az ágyba és faggatózott.
– Mi történt? 
– Szerintem nem kell Einsteinnek lenni, hogy rájöjj – válaszoltam kurtán. 
– Van pár tippem, de meg szeretném tudni, hogy mekkora kisbicskával készüljek, és hogy mennyire legyen rozsdás – vonta meg a vállát szórakozottan, de még erre sem reagáltam. – Oké, akkor a reakciódat, vagy annak hiányát ítélve, nagyon rozsdás lesz a penge.
– Nem – morogtam szomorúan.
– Nem? – lepődött meg Nina. – Nem tetszel nekem te lány – próbálta lehúzni rólam a takarót, de én nem engedtem. – Na, mondd már el!
– Nem tudom
– Mi az hogy nem tudod, kell lennie valamiféle oknak, hogy te és Mr. Tökély szakítottatok. – Amikor könnyes szemekkel felnéztem rá, neki elállt a szava. És akkor mindent elmondtam neki, bár nem volt túl sok minden. Nina csak hallgatott és figyelte minden szavamat, majd könnyes szemekkel nézett rám. 
– Annyira sajnálom, Emma – borult a vállamra. De én már nem tudtam sírni, teljesen bénának, zsibbadtnak éreztem magam, egész testemben. A pánik és a szívfájdalom, nem hagyott mást, csak sivatagot és pusztítást a lelkem egykor virágos mezején. 

Az utolsó hír róla, az az, hogy Tom újra Magyarországon forgat.