A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓒𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓯𝓲𝓿𝓮

Ott álltam a Temze partján. Tom az ajkait az enyémre nyomta, az alsó ajkamat megnyalva kérte, hogy ezt a csókot kissé mélyítsük el, és ezt az örömöt egyből megadtam neki. Kezeimet a tarkójára csúsztattam. Tom egyik keze a lapockáim között volt, másik kezével a derekamon (nem lejjebb!) apró köröket írt le, amit még az anyagon át is éreztem. És igen, teljesen megőrjített. Nem tudom mennyi ideig álltunk ott. Egyszerre tűnt pár másodpercnek, de a végtelennek is, ahogy az ölelésébe zárva francia csókkal áld meg. A bőröm felforrósodott érintésétől, de jól esett. Ízleltem az ajkait, ahogy ő is az enyémet, nyelveink egy igazi táncot jártak. Olyan volt akár a jó bor, lassan ízleltem, mégis a fejembe szállt és megrészegülök tőle.
És egyszer csak elszakadt tőlem. Mosolyogva és csodálattal nézett le rám. Az arcom szinte égett, biztos eléggé vörös lehettem. Legalább passzolok a cipőhöz és a táskához. 
- Szívesen folytatnám, de nem akarom elrabolni az éjszakád - mondja, mire én zavartam kapom elő a telefonomat a borítéktáskából. Fél tizenegy is elmúlt már. És az első gondolatom, az volt, hogy Tom mennyire fáradt lehet már, nem az, hogy a barátaimtól öt nem fogadott hívásom volt és húsz üzenetem. 
- Ne haragudj, biztos fáradt lehetsz - mondom, de ő megleste a telefonomat. 
- Nem értek magyarul, de szerintem a barátaid hiányolnak - mosolyog. AZ arcom jobban égett. Nem akartam egy kislánynak tűnni, akire vigyáznak. De erről lecsúsztam. - Mehetünk - tartotta felém a kezét és várakozó tekintettel nézett rám. A telefonomat visszacsúsztattam a borítéktáskámba és Tommal visszaindultunk a kocsihoz. 
A kocsiig és a kocsiban is rengeteget beszélgettünk. Olyan volt mint lélegzetet venni. Könnyű. Sosem éreztem magam így, bárkivel. De Tom nem bárki, ő Tom, akivel az előbb csókolóztam. Lassan állt meg a hotelem előtt és én nem akartam felmenni, de nem mondtam ki. Tom felé fordultam, szóra nyitottam a számat, de ő megelőzött. 
- Mit szólnál ha holnap elvinnélek valahová? - kérdi mosolyogva. 
- Jól hangzik - válaszolom. - Akkor holnap - mondom. Tommal ugyanarra csókoltunk. Mármint gondoltunk!  Bár mindketten a csókra gondoltunk, szóval, mindegy. 
Tom közelebb hajolt hozzám és lassan újra megcsókolt. A legutóbbival ellentétben, most az egyszer én mélyítettem el a kicsi csókunk, amire Tom nem számított, de örült neki. Csókunkba belemosolygott, majd szinte egyből újra, csak a csókunkra koncentrált. Amikor levegő vételért szétváltunk Tom gyengéden megfogta a kezem. 
- Holnap találkozunk, Emma - mondja mosolyogva. 
- Jó éjt - viszonozom mosolyát, majd kiszálltam a kocsiból és boldogan mentem fel az emeletre. Közben írtam Alizéknak, hogy már itt vagyok a hotelben. Aliz csak annyit írt vissza, hogy holnap mindent mondjak el neki. 
Ahogy a szobámba értem felhívtam az éjjeli baglyomat, azaz Ninát. Ki akartam magamból adni mindent, azonnal. Elmesélni és újjá élni a ma estét. Nina szinte egyből felvette. 
- Ha nem tudnám, hogy Tom Hiddlestonnal randiznál, le is ráználak - mondja. - De mesélj, milyen volt? - vált át fangirl-be. 
- Mesés! - sóhajtom mosolyogva. Egy kis hatás szünetet tartok. - Nina... Megcsókolt - mondom, mire a legjobb barátnőm elkezd sikítozni. Azt hiszem ez a fangörcs 100. szintje. 
- Úristen! Úristen! ÚRISTEN!!!! - visítja a telefonba Nina. - Te... Úristen... lesmároltad Tom Kibaszott Hiddlestont?! 
- Igazából ő csókolt meg engem, de a kocsiban visszakapta. - mondom vigyorogva, mire Nina újra sikítozik. Mázli, hogy otthon van a szüleinél, akik elutaztak, és a házuk a világ végén van. A legközelebbi szomszédjuk 1200 méterre lakik tőlük, de szerintem ezt a sikítást, még a szülők is hallják Spanyolországból. 
- Meséld el, hogy történt - mondja kifulladva. Szóval, igen, mindent elmeséltem neki. Minden apró kis részletet. A szobában fel-alá járkálva mondtam el neki a ma este történéseit és mikor a tükörbe néztem láttam, hogy az arcom teljesen vörös. Így hat rám Tom? IGEN! A legjobb barátnőm figyelmesen végig hallgatta a történetet, de tett pár "epés" megjegyzést hozzá. - Istenem, milyen romantikus - sóhajtja. 
- Az - ülök le az ágyra. - Nagyon is - hirtelen a fejembe hasít a gondolat, hogy mindkétszer ő fejezte be a csókunkat. A vörösség egy pillanat alatt eltűnt az arcomról és helyére visszatért egy kis fehérség. - Nina, mi van, ha ő nem fog többé keresni?
- Mi van? - kérdi Nina flegma hangsúllyal. 
- Igen, mi van, ha csak egy éjszakát akar?
- Ne nyisd szét a lábad - mondja azonnal. - Ha ennyire bizonytalan vagy akkor várj ezzel. - mondja a tanácsot. Igaza van. Hanyatt dőltem az ágyon. És felsóhajtottam. Félek, hogy a holnapból semmi sem lesz. Hisz, már most belestem. 

Ma reggel is a telefonom csörgésére keltem fel. Megint. És kezd elegem lenni. Rémesen fáradt voltam, hisz még nyolc óra körül járhatott az idő, mikor megszólalt a telefonom. És tegnap, csodával határos módon, csak éjfélkor tudtam elaludni. Pedig én jobban szeretek korábban elaludni. De nem bántam meg a tegnap estét. Egyetlen egy másodpercét sem. Viszont amikor megláttam a kijelzőn a hívom nevét szinte már ugrottam a telefonért, aminek az volt a következménye, hogy leestem az ágyról. Hangos puffanással értem földet.
- Áucs - nyavalyogtam, de felvettem a telefont. - Halló - szóltam bele nyugodtságot tettetve. 
- Szia! - szólt bele Tom, mire elmosolyodtam, mint a tejbe tök. 
- Szia! - köszöntem vissza neki, bár a nyugodtság helyett, olyan nyálas voltam, mint egy kisbaba. 
- Két óra múlva rá érsz? - kérdi reménykedően. 
- Igen! - mondom egy kis (tettetett) gondolkozás után. 
- Tökéletes - mondja. -  Akkor tízre érted megyek - mondja, majd letette a telefont. Két óra... Két óra?! Basszus! Rohantam a fürdőbe, hogy valami szín is legyen rajtam. A reggeli rutinom és egy öt perces smink életet varázsolt, általában fehér arcbőrömre. Szerencsére a nyár alatt szépen lebarnultam. A szekrényemhez rohantam, hisz Aliz nem fog elengedne reggeli és a tegnap esti beszámolómmal.
Felvettem egy púderbézs színű, lágy esésű, bő nadrágot, amin rózsák díszelegtek, egy fehér csőfelsőt és a kedvenc magassarkúm, ami egy púderbézs, lábfejet keresztező pántú, tömbsarkú csoda. A sarkai hat centisek, mégis boldogan mászkálok benne. Nem tagadom, hogy ebben mégis ügyetlenebb vagyok, mint például mezítláb, de a járásom már biztos. Felkaptam a púderbézs táskámat, belegyömöszöltem minden létfontosságú dolgomat, majd újból verni kezdtem Alizék ajtaját.
Most Aliz nyitott ajtót és kérdőn nézett rám. 
- Gyertek enni, mert nekem másfél óra múlva randim lesz - vigyorgok.  
- Tehát jól sikerült az este - állapítja meg Aliz. 
- Mindent elmondok, csak gyertek már - nyavalygok az ajtóban kiskutya szemeket meresztve a barátnőmre. 
- Levi, gyere - szólt Aliz. Annyira jó, hogy ők mindig reggelire kész vannak, mikor én megérkezem. Legalább erre nem kell várnom. 
- Jövök, jövök - futott ki az ajtón Levi. - Akarjam tudni mi volt tegnap? - néz rám félően Levi. 
- Kit izgat, én tudni akarom - nevet fel Aliz, majd megcsókolja szerelmét.  - Na menjünk - noszogat minket. Lassan leértünk az étterembe, a svéd asztalnál szedtem magamnak gyümölcsöt egy csokis szója pudingot és egy laktózmentes latte-t. Az asztalunkhoz leülve végigmértem a szerelmes párt, akik gyorsan letudták a reggeli keresést. Aliz sosem szokott kávézni, helyette narancslevet iszik. Levi egy jól megérdemelt habos cappuccinoval nyitja a napját. Aliz csokis müzlit hozott magának gyümivel, Levi pedig pár darab péksütit engedett meg magának.
- Nos, - kezdi Aliz. - Mi volt tegnap? - tér a lényegre gyorsan. 
- Igen - mondja Levi, aki lassan belekortyol a kávéjába, de a hab ott marad a bajuszán. Először mutogatni próbáltam neki, de nem vette észre, így hagytam annyiban. Majd Aliz letörli neki. Kuncogok magamban. 
- Hát, tegnap este hatkor elmentünk a Smith's nevű étteremben, nem messze a Temzétől. Az ablakból rá is láttam és csodás volt. - húzom a témát mosolyogva. - Mindketten a szakács ajánlatát fogyasztottuk mentes vízzel. - mesélem, mire Levi a szavamba vágott. 
- Emma, még szeretnélek élve látni, de a szerelememet elnézve megfolyt, ha nem mondod el rendesen. - mondja Levi nyugisan mire felnevetek. Jogos, jogos, de szeretem őket néha-néha megviccelni. Ha ez viccelésnek számít egyáltalán. 
- Jól van. - mosolygok rájuk. - Nos az volt, hogy... - kezdem de megrázom a fejem. Ez nem egy unalmas történet. Ez az életem. Elővettem a romantikus énemet és csillogó szemekkel néztem a barátaimra. - Az egész vacsorát végig beszélgettük, azután elmentünk a Temze partjára, sétálni egy kicsit. Minden olyan gyönyörű volt. - mesélem, majd próbáltam minden egyes részletet felidézni. A csillogó vizet, Tom szavait, az arca vonásait, a halkan susogó szellőt... A csókot nem részleteztem annyira, inkább azt mondtam mennyire beleestem Tomba. Aliz a tenyerében tartotta meg a fejét és ellágyult tekintettel hallgatta a mesét, Levi a székében hátradőlve figyelt engem. - Szóval igen, ez volt tegnap. És ma reggel felhívott, hogy tíz órakor elvinne valahová.
- Emma, kilenc óra ötvenöt van. - figyelmeztet Levi, teljesen lefagytam és már ugrani akartam és rohanni. Mire felnevet. Ez gonosz, de jogos. - Nyugi kilenc múlt öt perccel - mosolyog szélesen. 
- Levi - nézek rá szúrós szemekkel. 
- Le lehet nyugodni - nevet Aliz. 
Nevetve elfogyasztottuk a maradék reggelinket és miután az utolsó csepp kávémat is megittam felmentem fogat mosni, közbe dobtam Ninának egy üzenetet. 
Én: Tom elhívott még egy randira. Drukkolj! 
A telefonomat és a táskámat az ágyra tettem, majd fogat mostam. Miután vagy kétszer leellenőriztem, hogy a fogamat rendesen megsikáltam-e megnéztem a telefonomat. Nina írt:
N: Ribiiii😍😍
Nevetve néztem az üzenetet. Ez olyan Ninás. Ő az egyetlen ember, aki óriási szeretettel tud valakit le ribizni. 
A tükör előtt állva újra kifésültem a hajam, ami magától rendeződött be "Glamour hullámokba". Sokkal jobban szeretem, ha szög egyenes. De ahhoz segítségül kell hívni egy hajvasalót, de nincs nálam, nem is lenne időm, és valahogy ezek a hullámok jól állnak ehhez a szetthez. Modern hippi beütése van. Mosolyogva hagytam el a szobát, ugyanis 9.56 volt. Tom már biztos lent van.
És igazam is volt. Mire leértem, Tom a hallban várt már. Egy fotelben ült és ahogy kiszúrt mosolyogva kelt fel abból. Egy mélyvörös pulcsit viselt, aminek az ujjait feltűrte kissé, hozzá pedig egy farmert. Még így is irtó jól nézett ki, de az öltönyben is bármeddig elnézném. 
- Gyönyörű vagy - köszöntött. Elmosolyodtam, de szinte egyből az alsó ajkamba haraptam.
- Te sem panaszkodhatsz - mosolygok fel rá. Mosolyogva kezét kínálja, hogy belé karoljak. Biztos észrevette a magas sarkú szandálomat. Magamban nevetve elfogadtam a kezét és lassan elindultunk. - Hová megyünk? - kérdezem mikor kilépünk a hotel elé. 
- Mindjárt meglátod - mosolyog sejtelmesen. 
- Ez nem ér - nevetek fel. - Kérlek, szörnyen kíváncsi a természetem - mondom mosolyogva, mire Tom csak nevet. 
- Mindjárt meglátod - fogja meg a kezem és odavezet a kocsijához. Szörnyen kíváncsi vagyok, mint ahogy Tomnak is mondtam, és rettenetesen izgultam emiatt a randi miatt. Bár ezt nevezhetjük randinak? Nem mondtuk ki, hogy EZ egy randi. Bár a tegnapira se mondta. És igen, ezen agyaltam, amíg oda nem értünk. Tom megsimította az alkarom, ezzel felhívva magára a figyelmet. Szexin mosolygott rám, ami miatt újból meg akartam csókolni, de visszafogtam magam. - Megérkeztünk - mondta, majd gyorsan kiszállt a kocsiból. Nekem csak kinyitni volt időm az ajtót, de Tom ott termett és kisegített. Mindeközben egy szexi mosollyal. Egek ez a pali csak nehezíti, hogy ne csókoljam meg. 
Bár nem láttam a fától az erdőt. Minden figyelmemet Tom uralta és a csókolni való ajkai. Ja, totál belé estem. Nem figyeltem a tájra, ami elém tárult, csak akkor amikor Tom odairányította a tekintetem. A lélegzetem is elállt. Tom egy gyönyörű, kissé eldugott parkba hozott. A járható ösvény kavicsokkal borított, mellette vörös rózsák nőttek, amiket rengeteg óriási fa ölelt körbe. Mindennek a közepén volt egy gyönyörű, fa kerti pavilon, amihez négy lépcsőfok vezetett fel. 
- Istenem - suttogtam magam elé. - Ez gyönyörű - néztem Tomra, majd a szavakat keresve, értelmetlen fejet vágva Tom odalépett hozzám és megcsókolt. A testem előbb reagált mint én és egyből visszacsókoltam. Kezeim leragadtak útközben a vállánál és az izmos mellkasánál. A testünk egymásnak simult, miközben nyelveink édes táncot lejtettek. A térdeim megremegtem, és talán el is estem volna, ha Tom nem tart meg a derekamnál. És kiszakította meg az idilli pillanatot? Hát harmadszorra is ő. Kezd egy kicsit idegesíteni ez. 
- Ne haragudj - mosolyog - Már azóta meg akartalak csókolni, hogy megláttalak - mondja, mire szélesen elmosolyodtam. 
- Ez édes - mondom. 
- Na, de gyere - ragadja meg gyengéden a kezem és felkísér a pavilonra. A pavilonról körbe néztem és  látvány onnan még szebb volt. Mintha mindennek a közepén lenne ez a gyönyörű hely. Tom óvatosan megforgatott. Szélesen rámosolyogtam. 
- Tánc? És hol marad a zene?
- Zene nélkül is lehet táncolni - húz vissza magához és egy lassú táncot kezdtünk el járni, ami szerintem a tangó és a lassúzásnak a keveréke lehet. Egyik keze lágyan simogatta a derekam és közelebb húzott magához, a másik kezével az enyémet tartotta. Lágyan mozgott és valami fantasztikusan, mint egy igazi profi. Végig engem nézett egy csodáló mosollyal. Míg én teljesen elvesztem kék íriszeiben. Még mindig olyan hihetetlennek tűnik, de vele vagyok itt és most és táncolunk. - Emma - szakítja félbe a gondolataimat. 
- Igen? - kérdem. 
- Talán ez a kérdés nagyon váratlanul fog érni és korainak tekintheted és teljesen megértem, ha azt mondod nem - mondja határozottan. 
- Tom? - kérdem kevésbé határozottan. 
- Lennél a barátnőm? 

Sziasztok! Igen, elég gyorsan írom mostanság ezeket a részeket, de nem tehetek róla, annyira beleéltem magam 😍😍. Sokatoknak talán elég gyorsnak tűnhet ez a tempó Tom-tól, de a kövi fejezetben szeretném hangsúlyozni, hogy Emma csak 14 napra jött és abból már csak 10 maradt. Meg persze ott van a tény, hogy teljesen egymásba habarodtak. 
Remélem tetszett ez a rész és nagyon aranyosak vagytok❤️❤️. Ez a sztori nagyon gyorsan elérte a 100 olvasottságot és csak pislogtam, hogy ez a sztori nincs kint két hete. Szóval nagyon köszönöm és ígérem hamarosan hozom a hatodik fejezetet. 

Puszi, Sarah.