A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓬𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓯𝓸𝓻𝓽𝔂𝓽𝓱𝓻𝓮𝓮

Az eseménydús karácsony után egy-két napig az ágyban maradtunk és pihentünk, 26-án odaadtuk egymásnak az ajándékokat, pizsiben – ám mind tudjuk, hogy mi ketten reggel vettük fel a pizsamát – kócos hajjal, de fantasztikus volt. Tom egy gyönyörű csokrot vett nekem, mellé egy hatalmas Lush ajándékcsomagot, ami akkora volt, hogy felemelni is nehezen tudtam. Annyira hálás voltam, és boldog, hogy még egy kicsit be is könnyeztem.
– Köszönöm – csókoltam meg Tomot.
– Semmiség – vigyorgott.
– Mit szólnál, ha közösen fel is avatnánk? – mosolyogtam.
– Oh, erre az alkalomra egyet ki is néztem – a kártyára mutatott, ahol leírták, hogy milyen fajta fürdős jóságok vannak, és a neve az volt, hogy Sex bomb. Egyből elnevettem magam.
– Valahogy, tökéletes – mondtam mire a drágám is felnevetett. Van egy olyan érzésem, hogy mindegyiket együtt fogjuk elhasználni.
Szonja tőlem egy kaparós film posztert kapott a 100 kötelező filmről, és egy szuper kényelmes papucsot, ami úgy néz ki mint egy cuki Boba tea. Tom pedig egy polaroid kamerát adott a húgomnak, rengeteg papírral. Szonja annyira megilletődött az ajándékoktól, a finom reggelitől és a sok édességtől, hogy elsírta magát örömében, én meg késztetést éreztem, hogy megüssem apát azért, mert egy kicsit sem adta meg ezt neki, miközben volt rá lehetősége. Szonja annyira hálás volt, hogy el sem akarta engedni Tomot. 
Én Tomnak vettem egy új pár, márkás edzőcipőt, a kedvencét, amit mindig elhord, nagyon hamar. Rengeteget edz, fut, és sétál Bobbyval az utóbbi időben. Azt mondta, hogy most készen kell lennie egy új szerepre, ami a magyarországi forgatás után vár rá. Úgy örült neki, mint egy kisgyerek. Én meg csak boldogan figyeltem a reakcióját, majd átnyújtottam neki egy borítékban a kinyomtatott okmányiratot, miszerint hivatalosan is értesíteni fogják, ha bármi történik velem. Tom összevont szemöldökkel nézett rám. 
– Mi ez? – kérdezte. 
– Nyisd ki és megtudod – Tom leült mellém és türelmetlenül kinyitotta a borítékot. Óvatosan olvasta el a papírt majd felragyogott az arca. 
– Ez... ez komoly? – kérdezte egy fantasztikus mosollyal.
– Igen, egy kis apróság – pirultam el. 
– Ez nem apróság, és nagyon, nagyon köszönöm – csókolt meg a kedvesem. – Így mindenről értesítést kapok?
– Mindenről – bólintottam. – Arról nem ha vécére megyek, de arról igen, hogy ha netán kórházba kerülnék, és mondjuk máshol vagy, vagy ha lecsuknának, bár szerintem arra kicsi az esély – mondtam nevetve, mire Tom mosolyogva megcsókolt. 
– Köszönöm – ölelt magához szorosan. – Köszönöm, drágám – puszilta meg a homlokom. – Majd a csöpségről is kérek értesítést – mutatott Szonjára. Szonja teljesen megilletődött. 
– Rólam? 
– Persze hogy rólad – bólintott Tom határozottan. Szonja felpattant és megölelte, mi meg csak nevettünk. Minden annyira tökéletes volt, nem értem hogy változhatott meg. 

A gyönyör és a tökéletesség kihatott hosszú hetekig. Tom szinte nálunk élt, és olyan volt mintha a legszebb álmom valósult volna meg. Minden reggel a karjaiban ébredtem, közösen reggeliztünk, hosszú szeretkezésekbe torkollottak az estéink, a hétvégék vagy pihenéssel teltek, vagy a családot látogattuk. A hosszúhétvégéket Londonban töltöttük, vagy vidéken, Suffolkban Dianaval. Megismerkedhettem Jamesszel, Tom apjával, vásárolgattam Emmával, telefonáltam Sarahval, aki mint kiderült Indiában él, Tommal megtanultunk pár receptet és közösen elkészítettük, Szonjának segítettem tanulni, eseményekről eseményekre jártam. Minden annyira csodás volt. 
Aztán jött a vészharang egy nő személyében.