Be Yourself

1. fejezet

- Akkor is, szerintem a Vaina a legjobb Disney film.

Felsóhajtottam: - Ugyan már Emma, mintha bármi legyőzhetné a Jégvarázst. Hiszen abban van Olaf! - néztem rám hitetlenkedve, miközben lassan odaértünk a szekrényeinkhez.

Szerencsések vagyunk, hiszen a szekrényeink alig vannak távol egymástól pár méterre, így miközben kipakoltuk a ma szükséges felszereléseket, tudtuk folytatni az életbevágóan fontos vitánkat.

- De a Vaiana-ban is megvan minden Alex! Lehet, hogy nincs Olaf, de van egy erős akaratú főszereplő, sok jó dal, kaland, érzelmek. - érvelt Emma.

Emma Jones. Lássuk csak mit is mondhatnék róla. Fárasztó személyiség, mindig kiáll az igaza mellett és az élete árán is megvédené azokat, akik fontosak számára. Ja és a legjobb barátom, szinte már nem vér szerinti testvéremnek is hívhatnám. Az egyik a két ember közül a világon, akiben tudom, hogy száz százalékban megbízhatok.

- Emma, már megint Disney mesékről vitatkozol? – csatlakozott be hozzánk Zack, a másik legjobb barátom.

Zack Castillo. Félig spanyol származású, az iskola egyik szívtiprója és az úszócsapat kapitánya. Rövid barna haj, mogyoróbarna szemek és a féloldalas, sármőr mosoly, amiről minden lány térde meggyengül. Lehet, még a fiúké is. Emma mellett az egyetlen ember, akiben megbízhatok.

- Neked is szia Zack. – mondta Emma, miközben engem nézett, várva a válaszomat.

- Hé Zacky. – öleltem át, majd Emma felé fordultam: - Ez mind megvan a Jégvarázsban is. Sőt, minden Disney filmben. – mondtam, miközben mind a hárman pakoltunk a szekrényekbe: - Jobb érveket kérek.

- Aghhh. - akadt ki: - Oké, szóval...- kezdte, amikor mögött elkapta valami a figyelmem. Vagyis inkább valaki.

A lépcsőről sétált lefelé, hosszú piszkos szőke haját lazán átdobta a vállán, és kedvesen mosolygott a vele szembe érkezőkre. A szeme viharos szürke, olyan, ami akaratod ellenére is magával ránt, és arra leszel figyelmes, hogy elvesztél benne. Nem volt rajta semmi feltűnő, csak egy sima farmer, és egy pántos felső mégis mindenkinek elakadt a lélegzete, aki csak ránézett. Ha még mind ezek nem lennének elegek arra, hogy belehabarodj, hozzá tenném hogy eszméletlenül okos is, és sajnos érinthetetlen. És természetesen, amilyen szerencsés ember vagyok, ő az a lány, akibe bele vagyok habarodva már lassan 2 éve. Pff, mintha lenne bármi esélyem. Ő az a lány, akiről mindenki álmodik, de csak a legszerencsésebbeknek van esélye arra, hogy egyáltalán a közelébe kerüljenek. És én? Én csak én vagyok. Az iskolai focicsapat kapitánya, de ezen kívül nincs bennem semmi különleges. Ezer meg ezer gondolat futott át az agyamon, miközben figyeltem a végigvonulását a folyosón.

A bámulásból Emma zökkentett ki: - Figyelsz te rám egyáltalán? - kérdezte.

- Igen, igen, a Vaiana a legjobb. Oké. - mondtam.

- Szóval nem figyeltél. Mit bámultál az előbb? - húzta fel a szemöldökét kíváncsian, és megfordult, hogy ő is lássa. Amikor rájött, hogy miért nem figyeltem rá, ajka széles mosolyra húzódott és játékosan megütötte a vállam. - Ó édes Istenem. - nevetett fel kedvesen: - Miért nem mész oda és beszélsz vele?

- Alex, csorog a nyálad. – mutatott a szám szélére Zack.

Hirtelen bepánikoltam, és oda nyúltam, hogy letöröljem, mire felnevetett: - Csak szívattalak. De komolyan, csatlakozom Emmához, beszélned kéne vele.

- Te szemét. – vállon csapkodtam: - És mégis miről beszéljek vele? Valószínűleg azt sem tudja ki vagyok. - sóhajtottam fel szomorúan.

- Már miért ne tudná? Te vagy a focicsapat kapitánya, jó jegyeid vannak. Rengetegen ismernek a suliban, az egy dolog, hogy nem vagy az a tipikus nagymenő. Ha előre szeretnél lépni, akkor bátor lépésekre van szükség. - mondta komolyan.

- Ha gondolod, segítek abban, hogy legyél olyan nagymenő, mint én hermana. – mondta vigyorogva.

Felnevettem: - Köszi Zack. Megtisztelsz, de Skyler messze van az én súlycsoportomtól. Konkrétan az elérhetetlen kategóriában.

- Komolyan mondom. Menj oda és beszélj vele. Sosem tudhatod, lehet, hogy te is tetszel neki. - nézett rám Emma.

- Skyler hetero és amúgy is van barátja. - közöltem.

- Honnan tudod? Rólad sem tudja senki, hogy nem vagy az. A kapcsolatáról meg inkább ne is beszéljünk. Ash nem arról híres, hogy bárki mellett megmarad és kétlem, hogy ez alól Skyler kivétel lenne. - mondta.

Ebben igazat kell, hogy adjak neki. Emma és Zack az egyetlen, aki tudja a szexuális beállítottságomat és ezen egyelőre nem is tervezek változtatni, akármennyire is nehezíti meg a dolgomat ismerkedés terén. Ráadásul még nem állok készen.

Az, hogy nyilvánosan nem vállalom fel magam csak megnehezíti ezt az egész "crush" dolgot, de nem számít, mert Skyler Evans érinthetetlen.

- Jézusom Emma. Kuss. A végén még valaki meghallja. - néztem körbe, figyelve, hogy valaki véletlenül meghallotta-e a beszélgetést.

- Túlságosan paranoiás vagy. - mondta: - Tudod, hogy nem rejtegetheted magad örökké. - erre kezdtem nyitni a számat, hogy reagáljak, de megállított: - Mielőtt neki kezdenél, tudom, miért teszed, de tudod, hogy igazam van. Először lehet, hogy szar lesz, de idővel meg kell tanulnod, hogy nem szabad mások véleményével törődni. Akik szeretnek, szeretni fognak bármi történjék.

Felsóhajtottam: - Még nem állok készen Emma. - kezdtem, a mondanivalómat a csengő szakította félbe.

- Mennem kell. Erre még visszatérünk. - ölelt át, majd elindult.

- Én is megyek. Fel a fejjel amiga. – köszönt el Zack.

Elindultam a tanterem felé. Tudom, hogy igazuk van, de néhány dolog megakadályoz abban, hogy teljesen magamat adjam. Főleg a múltam. Próbálok mindent elkövetni azért, hogy erősebb legyek. Viszont sajnos ezt a mentális csatát elvesztem magammal szemben.

A gondolataim félbeszakadtak, amikor neki ütköztem a falnak. Amikor felpillantottam, láttam, hogy mégsem a fal volt az, hanem egy lány. Nem is akármilyen lány, hanem Skyler.

- Nagyon sajnálom, teljesen... - kezdtem.

- Elvesztél a gondolataidban? Igen, látom. - nevetett fel.

- Jól vagy? - kérdeztem halkan.

- Hát, elég durván belém ütköztél, de talán megleszek. – mondta teljesen komolyan, majd nevetni kezdett: - Minden oké, ne aggódj. Skyler vagyok. – nyújtotta felém a kezét barátságosan.

- Alex. - mondtam, lassan a kezéért nyúlva, miközben éreztem az arcomon egyre növekvő hőt.

- Örülök, hogy megismerhettelek. Sajnos most mennem kell, nem szeretnék elkésni, remélem, még találkozunk. - mosolygott kedvesen.

- Igen, én is. – mondtam, ő pedig elindult.

Figyeltem, ahogy távolodik a termek felé. Mikor befordult egy másik folyosóra, a szekrényeknek dőlve felsóhajtottam.

Talán ez az év mégsem lesz olyan rossz.