Be Yourself

7. fejezet

A selejtező napja! Elképesztően izgatott voltam, amiért újra a pályára léphetek. Egész nap más nem is járt a fejemben, csak a mérkőzés. Néha kicsit nehéz a csapatkapitánynak lenni, ugyanis ilyenkor az egész suli számít a csapatra és rám.

Vegyük például a matek órát. Ez volt az utolsó óra a mai nap, már bőven becsengetés előtt a teremben ültem, fejemet lehajtottam a padra. Ma az egész iskola biztató pillantásokat küldd. Volt, aki megállított a folyosón, csak azért, hogy sok szerencsét kívánjon. Az ilyen események mindig közelebb hozzák egymáshoz a közösséget, és mindenki egyként szurkol a csapatért.

Éreztem, hogy valaki helyet foglal mellettem. Biztosan Zack az, mostanában csak matekon találkozom vele, úgyhogy kihasználok minden alkalmat, amikor kicsit beszélni tudunk. Felemeltem a fejem, hogy köszönjek neki, de meglepetésemre Zack helyét Sky foglalta el. Nem nézett rám, éppen a felszerelését pakolta ki a táskájából, miközben az előttünk ülő Sam – aki történetesen az egyik legjobb barátja – beszélgetett vele.

Megérezhette, hogy figyelem, mert felém fordult. Lazán rám mosolygott, majd megszólalt: - Készíts egy képet, az tovább tart. – kacsintott.

Igen, valószínűleg túl sokáig bámultam. Elszégyelltem magam és elfordultam tőle, épp csak annyira, hogy körbe nézzek a teremben. A diákok lassan foglalták el a helyüket, Zack mögöttem ült le, elfoglalva Skyler régi helyét, és amikor kérdően rápillantottam, csak vigyorgott. Komolyan, mi van ma az emberekkel.

A tanárnő besétált a terembe, tekintete egyből találkozott az enyémmel: - Ms. Miller, ma bejuttatja a csapatot a középdöntőbe? – kérdezte kíváncsian.

- Az a cél, tanárnő. –mosolyogtam.

Ezek után kezdetét vette az óra, én pedig próbáltam minden figyelmemet a tanárra fordítani, de hogy is mondjam, Skyler jelenléte nem könnyítette meg a helyzetemet. Ahogy az sem, hogy a kalkulushoz semmi közöm és fogalmam sem volt róla, hogyan kellene megoldani a feladatokat.

- Segítsek? – kérdezte Skyler, valószínűleg látta, hogy szenvedek.

- Ha nem gond. – nevettem fel halkan: - A kalkulus nem az én asztalom. – vallottam be őszintén.

Elmosolyodott: - Oké, szóval ennél a példánál első lépésben ki kell számolnod az egyenlet második deriváltját, utána tudsz tovább haladni. – kezdte a magyarázatot.

Ezzel telt el az óra maradék része. Skyler segített a legtöbb példában, az elejétől a végéig. Néha két magyarázat között éreztem, hogy rám néz. Szerintem ennyit nem mosolyogtam matek miatt.

Az órának hamarabb vége lett, mint ahogy azt szerettem volna. Hamar összeszedtem a holmimat, és kisétáltam a teremből, de az ajtó mellett megálltam, hogy megvárjam Sky-t.

- Hé. – mosolygott: - Mit keresel még itt?

- Gondoltam megvárlak. – viszonoztam a mosolyát, miközben elindultunk a parkoló felé.

- Nem lesz már edzés a meccs előtt? – kérdezte.

- Nem, majd korábban kell jönnöm és tartunk egy csapat-megbeszélést, de azon kívül semmi. – válaszoltam, miközben oda értünk a kocsijához.

Kinyitotta az ajtót, de mielőtt beszállt volna megszólalt: - A meccsen találkozunk. – vigyorgott, majd intett és elindult hazafelé.

---------------

A selejtezőt haza pályán játsszuk, ezért szerencsére nem kellett kapkodni a felkészüléssel. Ahogy az idő egyre jobban telt, az izgatottságomból idegeskedés lett.