Be Yourself

17. fejezet

- Szerinted, ha valaki biztonsági őr lesz a Samsung-nál, akkor ő lesz a Galaxis őrzője?

- Ez most honnan? – nevettem fel.

- Ez fontos kérdés Lex! – nézett rám Emma ölbe tett kézzel.

- Hát persze, hogy az Em. – mondtam, miközben beálltam a menza sorába: - Csak azt nem értem, hogyan jutnak ilyenek eszedbe.

- Meg vagyok áldva. – vigyorgott, majd kifizette az ebédjét, és együtt az asztalhoz sétáltunk, ahol a többiek már mind ott voltak.

- Hé srácok, fontos kérdés... - kezdett bele újra, amikor leült az asztalhoz. Mindenki kérdőn nézett rá, arra várva, hogy vajon mi lehet olyan fontos, én pedig csak tekertem a fejemet a legjobb barátom zavarodott elméjének kreálmányain, miközben üdvözlésképp intettem az asztalnál ülőknek.

- Látom, Emma megint kipihente magát. – nézett rám Sky mosolyogva.

- Esküszöm, csak az energiája egy százaléka kellene nekem. – sóhajtottam fel fáradtan, a barátnőm pedig gyengéden a combomra helyezte a kezét, lassan simogatva azt.

- Te komolyan ilyeneken gondolkodsz Emma? – vonta össze a szemöldökét Ruby.

- Többnyire. – bólintott egyetértően.

- Örülök, hogy van ilyenekre időd. – tekerte a fejét nevetve.

- Ugyan Ruby, neked meg azon jár az agyad a nap huszonnégy órájában, hogy milyen ruhát vegyél fel a bálra. – érvelt Sam, majd beleharapott az előtte lévő burgerbe.

- Az igen is fontos kérdés Samantha!

- Hát persze, hogy az. – mormolta teli szájjal.

- Igazából, most, hogy mondod, még nekem sincs meg a ruhám. – gondolkodott el Emma.

- Nekem sem. – értettek egyet a lányok.

- Ú! Támadt egy ötletem! – kiáltott fel Emma vigyorogva.

- Rosszul kezdődik. – mormoltam, mire a barátnőm felnevetett mellettem.

- Tartsunk csajos napot a plázában! – mondta Ruby, Emma pedig felemelkedve a székéről közel hajolt hozzá, és pacsira nyújtotta a kezét.

- Végre valaki. – sóhajtott fel megkönnyebbülten, miután Ruby pacsizott vele: - Alexet soha nem tudom rávenni ilyenekre.

- Most sem fogod. – tekertem a fejem.

- Ne már Lex, csak most az egyszer. – könyörgött.

- Nem.

- Ugyan kicsim, jó lesz. – nézett rám a barátnőm.

A hosszú évek alatt sikerült kifejlesztenem azt a képességet, hogy ellen tudjak állni a könyörgő szemeknek. Főleg Emmáénak, mert neki mindig van valami, ami miatt könyörög. Viszont Skyler esetében, úgy néz ki, hogy ez nem igazán működik.

Nagy szemekkel nézett rám, miközben a keze még mindig a combomon feküdt, lazán megszorítva azt. Hiába szerettem volna elfordulni, a tekintete magával ragadott, egyszerűen képtelen voltam rá.

Felsóhajtottam: - Jó, legyen.

- Valaki nem tud nemet mondani egy bizonyos szőkének. – vigyorgott Zack, a többiek pedig felnevettek.

- Pofa be. – morogtam.

- Legalább tudom, ezen túl hogyan vegyelek rá dolgokra. – mondta Emma.

- Kizárt. Nem fogod arra használni a barátnőmet, hogy rávegyen olyan dolgokra, amiket nem akarok megtenni. – ellenkeztem.

Úgy tűnt, mindenki viccesnek találja a beszélgetést, mert nem igazán akarták abba hagyni a nevetést. Emma vigyorogva nézett engem, miközben Zack és Tom a hasukat fájlalták a nevetéstől. Skyler mellettem pedig csak mosolygott, tekintetét az ebédjére fordította, de láttam rajta, hogy próbálja visszafogni a nevetését.