Be Yourself

38. fejezet

Néhány pillanatig néma csend volt. Semmi reakció. Nem mondott semmit, nem mutatott ki semmilyen érzelmet. Láttam, hogy apa büszkén néz rám, engem pedig átjárt egy kellemes, boldog érzés. Olyan volt, mintha hosszú idő után, most jutottam volna először levegőhöz. Hihetetlen érzés volt, még soha nem éreztem, hogy ennyire élnék.

Mindez összesen egy másodpercig tartott, mert ekkor anya arckifejezése megváltozott. Mintha most ébredt volna rá arra, hogy mit is mondtam. Kezével eltakarta a száját, a szeme kikerekedett. Kicsit félve néztem őt, a kezem még mindig remegett.

- Nem lehetsz az. – mormolta olyan halkan, hogy alig sikerült megértenem szavait.

Na, ez talán az egyetlen dolog, amit nem szerettem volna hallani.

- M-mi? – kérdeztem vissza dadogva.

- Mondom, nem lehetsz az. – szólt, most már hangosan, miközben lassan megrázta a fejét: - Az én lányom nem leszbikus.

- De igen, lehet, és az is. – feleltem remegve: - Már régóta tudom. – tettem hozzá.

- Ez hülyeség. Hiszen minden alkalommal a fiúkról beszélgetünk. – érvelt, továbbra is a fejét rázva.

- Nem anya. – feleltem, miközben próbáltam megnyugtatni magam. Az most nem fog segíteni, ha kiabálok: - Te beszéltél minden alkalommal fiúkról. Én soha nem mondtam semmit. – szóltam gyengéden.

- Hazudsz. – kiabált: - Mindig is a fiúkat kedvelted. Nem lehet csak hirtelen egyik pillanatról a másikra váltani, és azt mondani, hogy ez nem így van.

- De én nem... - kezdtem volna, de apa félbe szakított.

- Vanessa, elég lesz. – szólt közbe nyersen. Anya meglepetten hátrafordult, nem tudta, hogy itt van.

- James. Mióta állsz itt? – kérdezte.

- Elég ideje.

- Akkor hallottad. – könnyebbült meg: - Mondd meg a lányodnak, hogy ne beszéljen hülyeségeket.

- Szerintem hallgasd végig a lányodat, mert amit mondani szeretne, az fontos neki. – szólt rá apa: - Ne azt próbáld megmagyarázni, hogy téved. Ha nem lenne biztos benne, nem mondta volna el. Igaz Alex? – kérdezte.

- Igen. – bólintottam: - Anya, hallgass meg...

- Nem! – állított le: - Hogyan fogadhatod el ezt a badarságot? – nézett apára.

- Nem 'badarság'. Alex a lányom, és szeretem, függetlenül attól, hogy éppen barátja, vagy barátnője van. – kezdte: - Amikor elmondta, meglepődtem, ez igaz, de...

- Várjunk. Álljunk meg. – vágott a mondatába: - Te tudtad?

- Igen, tudtam. – felelte apa büszkén.

- Miért nem szóltál róla? – nézett rá dühösen.

- Mert nem az én tisztem. – emelte fel a hangját: - Alex dolga, hogy mikor és kinek mondja el. – folytatta, én pedig a helyzet ellenére elmosolyodtam. Jól esett apa támogatása.

- És téged ez nem is zavar? – hitetlenkedett.

- Miért zavarna? – kérdezte: - Meg kell értened, hogy ez nem olyasmi, amit az ember irányítani tud. Alex és a barátnője pedig aranyosak együtt, kiegészítik egymást.

- Barátnő?! – kiáltotta anya, mire összerezzentem: - Ez bűn. Isten nem hiába teremtette Ádámot és Évát. Férfi és nő alkot egy párt. Biztos vagyok benne, hogy Alexandra is csak valami furcsa korszakon megy keresztül, és nem sokára ráébred, hogy ez az egész nonszensz, és keres magának egy fiút, ahogy annak lennie kell.