Be Yourself

33. fejezet

Minden alapanyagot kipakoltam a konyha közepén elhelyezkedő pultra. A tűzhelyen már forrt a víz, a hús a sütőben készült, miközben a salátának valót kezdtem el darabolni. Már az eredeti tervem is az volt, hogy én főzöm a vacsorát, ezért mindent előre elterveztem. Persze volt egy kis segítségem is Emma személyében.

Miközben arra koncentráltam, hogy minden tökéletes legyen, élveztem a háttérben szóló halk zenét. Nagyjából két óra telt el azóta, hogy visszatértünk a partról. Sky a pult mellett ült, és figyelte minden egyes mozdulatomat. Néha rajta kaptam azon, hogy bámul, de olyankor csak vigyorogni kezdett.

- Jó illata van. – szólt, miközben felkelt a székről és közelebb sétált hozzám: - Már várom, hogy együnk.

- Nem sokára kész. – feleltem mosolyogva.

Ahogy végeztem a saláta öntet keverésével, az egyik ujjamat belemártottam, hogy megkóstolhassam. Elégedetten fújtam ki a levegőt, amikor éreztem, hogy pontosan olyan az íze, mint amilyennek lennie kell. Ha nem jobb. Végül oldalra pillantottam, égető tekintetet érezve magamon. Természetesen Sky egész végig figyelt engem.

- Mi az? – kérdeztem.

- Semmi. – mosolygott.

Kétkedve vontam össze a szemöldököm, végül vállat vonva így feleltem: - Gyere, kóstold meg. – nyújtottam felé a kanalat, miután egy kicsit belemártottam az öntetbe. Megfogta a kanalat tartó kezemet, majd közelebb húzta a szájához, hogy lenyalja. Az egész gyorsan történt, mégis úgy tűnt, mint egy lassított felvétel. Érezem, ahogy a szívem a torkomban dobog.

- Hmm.

- E-ezt jó jelnek veszem. – feleltem, próbálva megnyugtatni a vadul dobogó szívemet.

- Még mindig lenyűgöz, hogy egyedül tanultál meg főzni. – szólt.

- Nem igazán volt más választásom. – horkantam fel.

- Tudom, de a tényen nem változtat. – puszilta meg az arcomat.

-----------------------

A vacsora elképesztő volt, és ezt nem azért mondom, hogy magamat fényezzem. Bár készültem desszerttel is, annyira jól laktunk, hogy egyikünk sem bírta volna, így letelepedtünk a nappaliban. Békés hely volt, nem volt túldekorálva, és semmi olyannal nem volt tele pakolva, aminek ne lehetne hasznát venni. Vagyis, nem olyan volt, mint otthon.

Apáék gyűjteményéből elhoztam egy üveg bort, amit kitöltöttem, majd Sky felé nyújtottam az egyik poharat.

- Köszönöm. – vette át.

Elmosolyodtam.

Próbáltam kényelmesen elhelyezkedni a kanapén, de valamiért nem találtam meg a megfelelő pozíciót. A térdrögzítőm pedig egyáltalán nem segített az ügyön.

- Hogy van a térded? – kérdezte Skyler, miután kortyolt egyet az italából, majd letette a poharat az asztalra.

- Jobb. Sokkal jobb. – mondtam: - Csak...

- Csak?

- Kicsit még aggódom amiatt, hogy nem fog rendbe jönni a döntőig. Legalább annyira, hogy játszani tudjak. Több egyetemtől is jönnek megnézni, és ha nem játszok, konkrétan nem lesz semmi esélyem az ösztöndíjra.

- Gondolkodj pozitívan. – szidott le: - Már így is rengeteget javult, a döntőig pedig van még pár hét.

- Igazad van. – bólintottam.

- Tudom. – vigyorgott: - Azért hoztad a bort, hogy leitass? – incselkedett.

- Nem. Hanem azért, mert úgy gondoltam, jól fog esni a vacsora után. – nevettem fel. És legalább lenyugtatja az idegeimet.