Be Yourself

12. fejezet

Skyler még nem érkezett meg a suliba, ezért miután előpakoltam mindent, amire szükségem lehet, a szekrényéhez sétáltam azzal a céllal, hogy megvárom. Nem sokkal később láttam is, ahogy befordul a folyosóra, a kezében lévő papírokat olvassa, és fel sem pillant, egy másodpercre sem.

Megállt a szekrénynél, kinyitotta, elkezdett kipakolni, én pedig csak csendben álltam ott, kíváncsi voltam, mikor vesz észre. Nagyon elmerült abban, amit olvas. Becsukta a szekrényajtót és elindult volna a szekrényem felé. Ekkor döntöttem úgy, hogy megszólalok.

- Jó reggelt Sky. – köszöntöttem.

- Mi a...- ugrott meg ijedtében: - Alex! A szívbajt hozod rám. – csattant, mire csak felnevettem.

- Nem tehetek róla, hogy nem vettél észre. – mosolyogtam.

- Mióta állsz itt?

- Egy ideje. Nagyon el voltál merülve a papírjaidban. Mik azok? – kérdeztem kíváncsian.

- Kérvények a diák-önkormányzathoz. Minden klub ilyenkor kér támogatást, és nekem kell eldöntenem, hogy a pénzt hogyan osszam szét. Beleértve azt is, hogy ki ne kapjon semmit sem. - sóhajtott fel fáradtan.

- Nem irigyellek. – mosolyogtam, majd elvettem a kezéből a papírokat és könyveket: - Gyere, elkísérlek órára. – tettem hozzá.

Egymás mellett sétáltunk a folyosón, miközben Sky azt mesélte, hogy milyen gondban van ezzel az egész támogatásos üggyel.

- Nehéz, mert mindenképp lesz olyan klub vagy szakkör, akik nem tudnak pénzhez jutni ez által, és ilyenkor bűntudatom van. – keseredett el.

- Sky, ha más kezében lenne a döntés, akkor sem jutna mindenkinek a támogatásból. Emiatt ne érezd rosszul magad, csak a dolgodat végzed. – győzködtem.

- Igazad lehet, de lassan a bált is el kell kezdenem szervezni, és ha olyan szakkör nem kap támogatást, aki nagy segítség lenne benne, az csak nagy hátrány lenne, de nem dönthetek ez alapján.

- Mindig igazam van. – vigyorogtam: - Megoldod. Mint mindig. – mondtam.

- Hát persze. – nevetett fel, majd kivette a kezemből a tanszereit, ugyanis megérkeztünk a teremhez: - Köszönöm. Később találkozunk. – mosolygott.

- Később. – intettem.

------------------

Az ebédlőbe sétálva láttam, hogy a barátaim már mind az asztalnál ülnek, úgyhogy magamhoz vettem az ebédemet és csatlakoztam hozzájuk.

- Sziasztok. – mosolyogtam, miközben leültem Skyler mellé.

- Hé Lex. – köszöntek. Emma Tom vállára hajtott fejjel ült az asztalnál, Zack Tom másik oldalán foglalt helyet, és a villájával szurkálta az előtte heverő ebédet, de egy falatos sem evett. Később beszélnem kell vele.

- Még mindig ezeket bújod? – kérdeztem a barátnőmet, aki le sem vette a szemét az előtte heverő papírokról, az ebédje érintetlen volt. Válaszul csak bólintott.

- El kellene majd mennünk moziba. – nézett végig Emma a társaságon.

- Minek? – kérdezte Zack.

- Mi az, hogy minek? – akadt ki Emma: - Csapatépítés.

- Csapatépítés alatt azt érted, hogy te ott leszel a barátoddal, mi hárman meg nézzük, ahogy enyelegtek? – ráncolta a szemöldökét idegesen.

- Nyugodjatok meg. – szólt közbe Tom és figyelmeztető pillantásokat vetett Zackre, aki csak megrángatta a vállát.

- Nem, nem azt értem. Csak régen lógtunk már együtt, de akkor mindegy, elmegyünk ketten. – zárta le Emma a témát.