Be Yourself

32. fejezet

Szeretettel köszöntöm, minden 18 év alatti olvasómat! 🤗

------------------------

06: 00.

Ekkor szólalt meg az ébresztőm. Nyújtózkodtam egyet, majd az alvó barátnőm felé fordultam, aki nekem háttal feküdt, és még mélyen aludt. A mocorgásomra pedig csak még erősebben ölelte át a párnát.

Hamar elérkezett a hétvége. Miután rendbe hoztam a dolgokat Skylerrel, az első dolgom volt, hogy elkérjem apától a nyaraló kulcsait, aki persze rögtön oda is adta. Így, hogy tud rólam, könnyebb volt a helyzet, mert nem kellett magyarázkodnom sem. Nem a strand volt az eredeti tervem, viszont mint utólag kiderült, a hétvégi házat kiadták, úgyhogy nem maradt más lehetőség.

Ez viszont nem állított meg abban, hogy a lehető legjobb hétvégét tervezzem meg a barátnőmnek. Mindkettőnkre ráfért a kikapcsolódás.

A könyökömre támaszkodtam, majd Sky felé fordultam, lassan végig simítva szabad karját. Nem mozdult meg, így közelebb mentem hozzá, és gyengéden vállon csókoltam: - Sky. – szóltam.

Válaszul csak hümmögött egyet.

Mosolyogva megráztam a fejem. Szokatlan volt, hogy előbb felébredtem, mint ő. Általában fordított helyzetben szoktunk lenni: - Kicsim. – szóltam kicsit hangosabban, mire megfordult, és a párna helyett engem ölelt át. Fejét a nyakamnak nyomta, majd apró puszikat nyomott rá.

- Sky, fel kell kelned. – kérleltem, mire csak álmosan felnyögött, és még szorosabban magához húzott.

Tegnap volt az elődöntő, és elképesztő, hogy mit játszott a csapat. Annak ellenére, hogy játékosként nem is, de szurkolóként annál inkább részt vettem a meccsben. Torkom szakadtából üvöltöttem végig, és a tömeggel együtt izgultam. Egyedül az edzőnek nem tetszett, hogy ordibálok, mert állítása szerint, sokszor elnyomta a hangom az övét, viszont abban a pillanatban ez nem tudott érdekelni.

Megnyertük. Megyünk a döntőbe.

Abban a pillanatban, hogy megszólalt a játék végét jelző sípszó, szinte hátast dobtam örömömben.

- Álmos vagyok. – mormolta a nyakamba.

- Így jár az, aki még éjjel is sorozatot néz. – feleltem kuncogva, miközben simogattam a hátát: - Viszont tényleg fel kell kelned. Megyünk a tengerpartra. – tettem hozzá: - Vagy ha nem akarsz...

- De akarok. – vágott közbe, kissé felemelve a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Akkor... - pillantottam rá: - A kocsi már bepakolva, minden indulásra kész. – mondtam, ő pedig ásítva felült. Tegnap kicsit előre dolgoztam, és még mielőtt elmentünk volna az elődöntőre, bepakoltam a kocsiba mindent, amit vinnünk kell.

Egy kicsit sem mozdultam, csak néztem, ahogy fáradtan dörzsöli a szemét. A haja kicsit kócos volt az éjszakai forgolódástól, a tekintete olyan volt, mint egy élő-halotté, és még így is lélegzetelállítóan gyönyörű volt.

- Miért bámulsz? – kérdezte.

- Baj? – vigyorogtam: - Nem csodálhatom a barátnőm szépségét?

Válaszul csak a szemét forgatta, de ajka mosolyra húzódott.

Sóhajtva kikeltem az ágyból, és elindultam a fürdő felé, de Sky megragadta a karomat, és visszahúzott magához. Most már az ágy szélén ült, fejét a hasamnak döntötte, én pedig átkaroltam, miközben nyomtam egy csókot a homlokára: - Gyere, készülődjünk. Ha nagyon fáradt vagy, még aludhatsz a kocsiban. Úgyis hosszú az út.