Be Yourself

39. fejezet

- Mégsem tudunk nálam lenni délután. Anya baráti összejövetelt tart a házunkban. – mesélte Sky: - Még apa is elmegy otthonról, azt mondta 'durva buli lesz'. – mutogatott.

- Inkább nem akarom megtudni, hogy pontosan mit ért ez alatt. – feleltem, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni, a még mindig engem pásztázó tekinteteket.

- Én sem. – nevetett: - Szóval, nem baj, ha hozzátok megyünk?

Vállat vontam: - Amíg téged nem zavar, hogy a homofób anyám bármikor feltűnhet, addig mehetünk.

- Még mindig nem beszél veled? – kérdezte sajnálkozva.

- Egy árva szót sem. – sóhajtottam: - Úgy tesz, mintha megöltem volna valakit, vagy nem is tudom. Kiborító az egész. – folytattam. Láttam, hogy Sky mondani akar valamit, de nem volt rá lehetősége.

- Na Miller, még mindig nem vagy hajlandó válaszolni? – lépett elém Mike.

- Tűnés innen Mike. – szólt rá a barátnőm, mire a fiú lenézőn rá pillantott, és visszanézett rám.

- Mikor jössz rá végre, hogy ezzel az egésszel lehetőséget adtam neked arra, hogy tisztázd magad, és végre összejöhessünk? Baromság ez az egész. Csak egy színjáték.

- Várjunk! Állj csak meg. – néztem rá tágra nyílt szemekkel: - Mit értesz azon, hogy lehetőséget adtál nekem? Te küldted szét a képet?

- Persze, hogy én. – felelte, úgy mintha ez olyan egyértelmű lenne. Talán neki az is.

- Te szemét. – lökte meg a barátnőm, hirtelen haragtól vezérelve, mielőtt én még bárhogyan is reagálhattam volna.

- Csak jót akartam. – nézett rá felháborodottan: - Hogy végre kiláss a kis felhőcskéből, amiben benne vagy, és rá gyere arra, hogy ez... - mutatott Skyler-re és rám: - ... csak valami múló hóbort, mert össze vagy zavarodva.

- Mi? – néztem rá hitetlenül.

- Jót akartál? Te kis... - indult meg felé újra Sky, de nem volt lehetősége bármit is tenni, mert megfogtam a kezét és elhúztam onnan, távol a kíváncsi tekintetektől.

Küzdött, hogy kiszabaduljon a fogásomból, de nem engedtem neki. Egészen a DÖK teremig húztam, mert tudtam, hogy az ebben az időben úgyis üres, így tudunk nyugodtan beszélgetni.

- Miért húztál el? Az a nyomorult megérdemelte volna, hogy beh... - szakítottam félbe mérgelődését egy csókkal. Végül mikor elhúzódtam, így szólt: - Ezt miért kaptam?

- Kell, hogy legyen oka? – kérdeztem.

- Nem. – rázta meg a fejét mosolyogva, miközben neki dőlt a mögötte álló padnak: - Miért húztál el onnan?

- Nem akartam, hogy bajba keverd magad. – feleltem egyszerűen.

- De...

- Nem Sky. – állítottam meg: - Nem ért volna annyit.

- Ő küldte szét a képet! – fakadt ki: - Legalább egy pofont megérdemelt volna.

- Most már úgysem változtatna semmin. – tekertem a fejem: - Már megtette. Most pedig mindenki találgat. A legtöbben valószínűleg tudják is.

- Tudom, de nem fair, hogy azt tesz, amit akar, és nem kap érte semmi büntetést. – bosszankodott: - Mások életével játszadozik.

- Majd később visszakapja. Lehet, hogy nem tőlünk, de valahogy biztos. – feleltem, homlokomat az övének támasztva: - És köszönöm.