Be Yourself

19. fejezet

- Én ezt nem akarom. – döntötte hátra a fejem csalódottan, miközben Emma a csuklómnál fogva vonszolt előre.

Eljött az a nap, amit egy kicsit sem vártam. Soha nem voltam az a fajta lány, aki elmegy vásárolni, mert az olyan jó szórakozás. Szerintem, sokkal hasznosabban is el lehet tölteni az időt, mint egy óriási épületben vándorolni órákon keresztül: például otthon, sorozatokat bámulva.

Persze, mint ahogy mostanában semmibe, ebbe sem volt sok beleszólásom, és akaratom ellenére, mégis itt vagyok a plázában.

- Ne nyafogj. – fújtatott fáradtan.

- Megtehetnénk bármi mást, miért kell pont vásárolni? Ráadásul a plázában. – húztam a kezem, hogy kiszabaduljak a szorításából, de csak erősebben tartott.

- Fejezd be, Lex. Ez egy csajos nap. Skyler is bent vár. Vagy nem szeretnéd látni? – kérdezte felvonva a szemöldökét.

Hirtelen minden negatív gondolat eltűnt a fejemből a barátnőm említésekor. Csalódottan felsóhajtottam, Emma pedig érzékelve azt, hogy végre nem fogok ellenkezni, elengedte a kezemet és felém fordult: - Na látod, nem olyan rossz ez.

- De miért pont vásárlás? – tekertem a fejem.

- A bál miatt. – közölte egyszerűen: - Tudod, én javasoltam, hogy menjünk inkább a tóra, de pénteken lesz a bál, úgyhogy ez elég sürgős.

- A tó jó lett volna...

- Nem hiába vagyunk legjobb barátok. – mondta vigyorogva, miközben beléptünk a légkondícionállóval ellátott épületbe. Az emberek sürögtek-forogtak, egyik boltból a másikba. Hamar küldtem egy üzenetet Skylernek, hogy tudja, megérkeztünk, ő pedig rögtön válaszolt és megírta melyik üzletben vannak.

Beléptünk az üzletbe, és a szememmel rögtön pásztázni kezdtem a terepet a többiek után kutatva, de nem könnyített a helyzeten a tömeg sem, és az sem, hogy Emma minden alkalommal, amikor meglátott valamit, ami tetszik neki, elkezdett félre rángatni.

- Em. Keressük meg őket. – vettem ki a kezéből a pólót, és visszaakasztottam a helyére.

- Nem vagy szórakoztató. – forgatta a szemét, majd a vállam mögé pillantva biccentett: - Megvannak.

Fejemet abba az irányba fordítottam, amerre mutatott. A lányok a kalapok mellett álltak, kikapkodva egymás kezéből a darabokat, hogy felpróbálják.

- Hé lányok! – köszöntötte őket Emma, ők pedig felénk fordultak a hangja hallatán. Tekintetem egyből találkozott Skylerével, aki szerető mosolyra húzta ajkát. Viszonoztam a mosolyát, a szívem hevesebben vert csak attól, hogy látom: - Hé kicsim. – köszöntöttem mellé érkezve, reflexszerűen mozogtam előre, hogy köszöntsem, amikor ráébredtem, hogy hol is vagyunk, így gyorsan elhúzódtam, visszafojtva annak késztetését, hogy megcsókoljam. Láthatta, hogy hezitálok, mert szomorúan lehunyta a szemét, és a többiek felé fordult, akik mellettünk csevegtek.

Ilyenkor utálom magam, amiért egy rakás szerencsétlenség vagyok.

- Szerintetek ez hogy áll? – kérdezte Sam, a fejére húzva egy agyat ábrázoló kalapot, én pedig a kezemet Sky hátára helyeztem, és lassan simogattam. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy soha nem fogok megváltozni. Ami engem illet, az elmúlt pár hónapban sokkal nyitottabb lettem, és ez mind neki köszönhető. Nem szeretném, ha csalódna bennem, és hirtelen azt venném észre, hogy már nincs többé.

- Feltétlenül vedd meg. – bólintott Sky nevetve, miközben fél szemmel rám pillantott, és gyengéden elmosolyodott.

- Egyetértek. Legalább lesz valami agyhoz hasonló dolog is a fejeden, nem csak a benne levő káposztalé. – egészítette ki Ruby nevetve.