Be Yourself

29. fejezet

Nem bírtam kivárni a hétfőt. 😩 Jó olvasást!

--------------------------------

A tenger hullámai szelíden takarták be a homokos tengerpartot, miközben a nap fénye tükröződött a szinte már átlátszó víz felszínén. Madarak csiripeltek, és a messzi távolból gyermekek izgatott kiabálását lehetett hallani, ahogy élvezik a hűsítő vizet a nyári forróságban.

A forró homokra leterített lepedőn feküdtem, hassal a talaj felé. Szeretem a szabadságot, a friss levegőt, a nyugalmat. Lehunytam a szemeimet, és élveztem, ahogy minden porcikám beszívja a nap melegét, és a friss, lágy szellő simogatja a bőrömet.

Elégedetten felsóhajtottam, majd pár pillanatot követően éreztem valaki jelenlétét magam mellett. Elmosolyodtam.

- Jól érzed magad? – kérdezte, hangjából kivehető volt, hogy mosolyog.

Válaszul csak hümmögtem, nem érezve szükségét annak, hogy elmozduljak jelenlegi pozíciómból. Éreztem, ahogy egy kéz lassan végig húzódik a hátamon, simogatva a csupasz bőrt, majd azt, ahogy gyengéden csókolni kezd a vállamtól kezdve, a nyakamon át, bárhol, ahol ér.

Ellazultam az érintésétől.

- Bekenjem a hátad? – húzódott el.

- Igen, kérlek. – mormoltam kissé bosszúsan, amiért megszűnt a kettőnk közötti kapcsolat. Hallottam, ahogy odébb ül, és kinyitja a tőlünk nem messze heverő táskát, majd kivesz belőle valamit. Végül a naptej kupakjának hangjára lettem figyelmes, a következő pillanatban pedig éreztem, hogy rám nehezedik a súlya, majd gyengéden dörzsölni kezdte a hátamat a krémmel.

Miután végzett, továbbra is rajtam ülve előrehajolt, majd az egyik kezével megragadta az államat és gyengéden megcsókolt. Mindketten küzdöttünk a dominanciáért, és csak akkor húzódtunk el, amikor már nem bírtuk tovább a levegő hiányától.

Miután leszállt rólam, megunva a fekvést, felültem a pléden, és a két kezemmel támasztottam magamat hátul. Mosolyogva nézett rám, majd felemelte a törölköző szélén pihenő könyvet, és helyezkedni kezdett. Úgy döntött, a legjobb az lesz, ha engem használ párnának, így fejét a combomra fektette, és belemerült a kezében lévő könyv történetébe. Az ajkamba harapva figyeltem, ahogy csillog a tekintete, vagy éppen halkan kuncog egy-egy vicces jelenetet olvasva.

Kétség sem fér hozzá, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba.

A súlypontomat áthelyeztem a jobb kezemre, míg a másikkal gyengéden a füle mögé tűrtem egy rakoncátlan hajtincset, majd lassan a hajába túrtam. Egy ideig így ültem, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Csak ő és én léteztünk.

- Érzem, hogy bámulsz. – szakított ki a gondolataimból: - Mi jár a fejedben?

Tekintetem találkozott az övével, kissé piros arccal, de mosolyogva néztem le rá: - Csak éppen azon agyaltam, hogy lehet valaki ennyire gyönyörű. – feleltem.

Arca kipirult a bóktól, majd félretéve a könyvét felemelkedett az ölemből, és megcsókolt: - Szeretlek Alex. – mondta fülig érő mosollyal az arcán.

- Én is szerelek Kate. – feleltem.

---------------------------

Riadtan ébredtem meg. A homlok verejtékezett, az egész testem remegett, ahogy újra és újra végigfutott a jelenet az agyamban. Erősen pislogtam, hogy kitisztuljon a látásom, majd gyorsan körbenéztem. Itthon vagyok.

Csak álmodtam.

Megkönnyebbülten fújtam ki a tüdőmbe szorult levegőt. Az arcomat a kezembe temettem és próbáltam kizökkenni az alól a hatás alól, amibe az álom miatt kerültem. Mégis miért álmodnák én ilyet? Miért most? Ennyi idő elteltével...