Be Yourself

10. fejezet

Elég fárasztó héten vagyok túl. Már egy hete el vagyok foglalva az első félév közepi vizsgákkal, ahogy rajtam kívül mindenki más is. Az órákon mindenki teljes bedobással koncentrál, hogy a legutolsó információmorzsa se hagyja el a figyelmét. Az ebédidőt általában a könyvtárban töltöttem, hogy ne terelje el semmi a figyelmemet, suli után pedig egyből haza mentem. Muszáj jó jegyeket kapnom, hogy a foci csapatban tudjak maradni. Az edzéseken sem szabadott elengedni magunkat, a jövő héten esedékes középdöntő miatt és már lassan kezd minden sok lenni. Szerencsére, ma van az utolsó vizsgám, aztán vége ennek a rémálomnak.

Múlt hétfő óta nem beszéltem Skylerrel, meg úgy senkivel sem másról, csak a vizsgákról. Vége lehetne már.

Még egyszer utoljára erőt véve magamon, leültem a fizika terembe. Körülöttem mindenki a könyvét és füzetét bújta. Én már elengedtem. Ilyenkor csak még jobban belezavarodok. Amit eddig nem sikerült megjegyeznem, kétlem, hogy a vizsga előtti 5 percben fog sikerülni.

- Szép napot mindenkinek! – lépett be a terembe Mr. Fox: - Tollakat elő, minden mást elpakolni. Telefonokat kérem az asztalomra.

Na, essünk túl rajta.

-------------

Imádom a matekot. Na jó, ez így enyhe túlzás és valószínűleg ti sem hittétek el, szóval megpróbálom újra: A matek nem olyan szar, ha Skyler Evans ül melletted.

Mivel a matek az egyetlen tárgy, amin osztozunk, minden pillanatot ki kell élveznem. Jelen pillanatban ez azt jelenti, hogy bámulom. Persze nem Edward Cullen kategória. Viszont nem tehetek arról, hogy gyönyörű és a szemem senki és semmi mást nem hajlandó nézni rajta kívül. Ne ítélj el!

Alsó ajkát harapdálta, miközben próbálta megoldani az előtte levő matek példát, amit hozzá teszem, nekem is meg kellene tennem, de akad jobb dolgom is.

- Mondtam már Alex, készíts képet, az tovább tart. - suttogott, mire a mögöttem ülő Zack halkan felnevetett.

Figyelmeztető pillantást küldtem hátrafelé.

- Nem tehetek róla, hogy eltereled a figyelmem. - érveltem.

- Nem is tettem semmit. - kuncogott.

- A létezésed épp elég. - vágtam rá mosolyogva.

Nagyjából így telt el az óra. Én esküszöm, igyekeztem koncentrálni, de a végére már Sky is feladta, ezért felém fordult és beszélgettünk. Kicsengetés után a lehető leglassabban pakoltam, mert meg szerettem volna várni Skylert, amikor szólított egy hang.

- Hé Alex. - intett a néhány paddal előttem álló Mike.

Jajj, ne.

- Mike. - bólintottam kínosan, a mellettem álló Sky pedig kérdően felvonta a szemöldökét.

- Csak azon gondolkodtam, hogy nem-e gondoltad meg magad? - kérdezte.

- Pontosan mivel kapcsolatban kellene meggondolnom magam? - kérdeztem értetlenül. Persze, van egy sejtésem mire gondol.

- Tudod, a randi. - mondta, Sky pedig mellettem halkan felnevetett.

- Te miért nevetsz? - nézett rá Mike idegesen.

- Csak eszembe jutott egy vicc. Kint megvárlak Alex. - rázta a fejét kuncogva.

Ez a lány lesz a halálom.

Miután kiment, a fiúra néztem: - Már mondtam Mike, hogy nem. - vontam fel a szemöldököm.

- De látom a szemedben, hogy igent akarsz mondani, ezért gondoltam adok még esélyt. - vigyorgott. Ilyenkor látszik, hogy nem az a jó fiú, akinek mindenki előtt mutatja magát.

- Figyelj Mike, kedves tőled, meg minden, de a válaszom akárhányszor is fogod megkérdezni, ugyan az lesz. Nem. Szóval ezt vedd úgy, hogy tovább léphetsz. - magyaráztam, ő pedig újra beszédre nyitotta a száját, de esélyt sem adtam neki arra, hogy bármit is mondjon, csak elsétáltam mellette és kimentem a teremből.

Skyler az ajtó mellett állva várt.

- Ez meg mi volt? - kérdezte nevetve.

- A buli utáni héten megkeresett, hogy bocsánatot kérjen, aztán azt mondta, hogy kedvel és elhívott randizni. Nemet mondtam, ő meg ezek szerint úgy gondolta, hogy csak "játszom a nehezen kaphatót" - magyaráztam.

- Szóval lecserélsz? - vigyorgott szórakozottan.

- Lehetséges. Ilyen ajánlatot nehéz visszautasítani. - mondtam mosolyogva.

Sky felnevetett: - Ha már szóba jött a randi - kezdte: - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy igazi randira, mondjuk szombaton?