Novelláim

Egy nyári kaland [Nyck de Vries]

- Komolyan elhoztad az alig százötven centis barátnődet egy koncertre? Miért nem mentünk le inkább a partra? A naplemente ilyenkor a legszebb. Azt legalább látom is. - húztam el a számat. - Egyébként mióta szereted a rock zenét?
- Majd Sean a nyakába vesz. - rántott vállat.
- Ki az a Sean?
- Egy barátom. - mondta olyan természetességgel, mintha nekem tudnom kellene, hogy barátai vannak egy teljesen idegen országban.
- Mióta vannak neked barátaid Hollandiában?
- Most óta. - nevetett.
- De ugye nem kavartál vele is? - válasz helyett csak vállat rántott. - Jézusom! - sóhajtottam nagyot.
- Gyere már! - ragadta meg karomat, majd maga után kezdett húzni egyenesen az óriási tömegbe.

Ha Lina nem rángat a karomnál fogva valószínűleg már rég elvesztem volna a két méteres emberek között. Még jó, hogy az én drága barátnőm két fejjel nagyobb nálam. Mázlista. Már épp kezdtem felvenni legjobb barátnőm tempóját, amikor hirtelen lefékezett, én pedig egyenesen hátának csapódtam.

- Na! Mi van már?
- Azt mondta Sean itt várnak az italos bódénál.
- Ugye tudod, hogy nem ez az egyetlen italos bódé ezen a hatalmas helyen. - mutogattam.
- Linaaa! - hallottam meg egy mély férfi hangot a hátam mögül, mire mind a ketten egyszerre kaptuk a fejünket a hang irányába.
- Sean! - ugrott a közel két méteres fiú nyakába Lina.
- El sem hiszem, hogy pont itt találkozunk.
- Ti honnan ismeritek egymást? - szólt közbe egy körülbelül velem egymagas srác, aki valószínűleg Seanhoz tartozott.
- Látod ez engem is érdekel. - néztem először drága barátnőmre, majd a velem szemben álló srácra.
- Az most mindegy. - legyintett Lina. - Nina ő itt Sean, Sean ez a törpe pedig a legjobb barátnőm, Nina.
- Nem vagyok törpe. - duzzogtam.
- Örülök, Nina. Ez a törpe meg az én legjobb haverom, Nyck.
- Ezt még megbánod, haver. - nézett szúrós szemekkel haverjára az említett, majd rám emelte tekintetét és ekkor olyan történt velem, ami már nagyon régen. Mosolyától hatalmasat dobbant a szívem és zavaromba a fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset.

- Te, figyelj már! Mit kerestek ti Hollandiában? Hónapok óta próbálunk összefutni és pont itt?
- Itt nyaralunk Ninával. - rántott vállat.
- Khm...ha szabad egy kérdés... - szakítottam el a tekintetem Nyckétől. - Honnan ismeritek ti egymást?
- Ez engem is érdekelne, ugyanis még egyszer sem kaptunk rá választ.
- Ez egy hosszúú történet. - húzta el az ú betűt Lina.
- Ez pedig egy hosszú nap. - mondtuk egyszerre a mellettem álló fiúval.
- Hú, de nagy az összhang. - vigyorgott drága barátnőm.

Lina, mintha ott sem lennék kezdett el beszélgetni az indonéz fiúval. Persze arra továbbra se kaptunk választ, hogy hogyan ismerkedtek meg. Nem is firtattam. Felesleges lett volna. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, amihez természetesen én hozzászólni sem tudtam, hogy kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam.

- Hozok valamit inni. - törtem meg a beszélgetést.
- Nekünk is! - kiabálta Lina, majd folytatta a beszélgetést Seannal. A tömegen átverekedve magam jutottam el a legközelebb eső standig, majd kértem ki az italjainkat.

Nagy lendülettel fordultam el, hogy minél hamarabb szabadulhassak és a sort se tartsam fel, aminek az lett az eredménye, hogy egy izmos testbe ütköztem.

- Jaj, bocsánat! Elnézést! - szabadkoztam azonnal, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy nem buritottam magamra az italokat felnéztem az illetőre. Egy ismerős mosollyal találtam magam szembe.
- Semmi baj! - szólt vissza kisfiús mosollyal ajkain. - Gondoltam utánad jövök, hogy segítsek és rendesen bemutatkozzam. - nevetett fel kínosan. - Nyck de Vries.
- Nina Torres, a törpe. - húztam el nevetve a számat.
- Ezt már sosem mossuk le magunkról. - nevetett. - Had' segítsek! - nyúlt az egyik a kezembe tartott italért. Hálásan pillantottam felé. Mintha áramütés ért volna miután kezeink összeértek. Azonnal zavarba jöttem. Egy köhintés kíséretében indultam vissza.