Novelláim

Winter Paradise [Mick Schumacher]

azosszesnevfoglalt ❤️

Végre vége van a szorgalmi időszaknak és a vizsgáim jelentős részét is letudtam már. A bőröndjeim a kezemben voltak, anyáéktól elköszöntem és már a vonatom is indulásra készen volt. Inkább a hosszabb vonatút mellett döntöttem, mint a rövidebb repülőnél, így bőven volt időm pihenni, filmezni, illetve olcsóbban is jöttem ki a jegyárból. Hiszen pont azért megyek, hogy pénzt keressek, nem pedig, hogy költsek. Nyilván abban is reménykedem, hogy a sok meló mellett egy kis kikapcsolódásra is lesz időm és lehetőségem. Bár fogalmam sincs mit fogok kezdeni egy sí paradicsomban, hiszen még síelni sem tudok.

Az állomáson már várt rám egy kocsi, amivel a szállásig vittek, amiért külön hálás voltam, mert hajlamos vagyok eltévedni, főleg egy teljesen idegen országban. Az ablakon kinézve a hatalmas hegyek láttán teljesen ámulatba estem. Imádtam a telet, a havat, de ezek között a hegyek között nem csak egyszerűen szép volt, hanem egyszerűen meseszép. Végigfutott a hátamon a hideg és ezúttal nem a hideg miatt, hanem a gyönyörű látványtól. A napfény, mely csak világított, melegséget azonban nem sugárzott felénk, szikrázóvá varázsolta az egész tájat.
Az út a reptértől már nem volt hosszú. Kiszálltam az autóból, és kivettem bőröndjeimet a csomagtartóból. A sofőr rögtön tovább is hajtott, én pedig ott maradtam és csak magam elé bámulva csodáltam a helyet. A faházak még szebbé tették az egész tájat. Egyszerűen lenyűgöző volt minden.

- Khm – köszörülte meg a torkát valaki, ami rögtön kirángatott gondolataimból - Szia. Te vagy az új lány, ugye? Engem bíztak meg, hogy tanítsalak be. Laura vagyok, először megmutatom, mit merre találsz, aztán mindent elmagyarázok, jó? - mondta a  körülbelül velem egyidős lány, aki nagyon szimpatikus volt. Igazából féltem, hogy egyedül leszek egy idegen városban majdnem egy hónapig, de ez egyelőre, nem így nézett ki a dolog, úgyhogy kicsit megnyugodtam.
- Emily vagyok – nyújtottam mosolyogva kezet, de legnagyobb meglepetésemre Laura kézfogás helyett két pusziért hajolt, amit természetesen én is viszonoztam. Miután ezeken a formálisságokon is túlestünk, bementünk a házba.

Arra számítottam, hogy a dolgozóknak kijelölt szobák lepukkantak lesznek, de csalódnom kellett. Nos, igen… talán kicsit előítéletes vagyok. A házban minden volt, amire szükségünk lehet, konkrétan egy saját kis lakosztályt kaptunk.

- Azt elfelejtettem mondani, hogy lesz egy szobatársad is - vigyorgott
- ‎Komolyan? - ijjedtem meg - Remélem nem egy hárpia - próbáltam oldani lényegében a saját feszültségemet
- ‎Egy igazi főnyeremény - nevetett - Én leszek az - huppant le az egyik ágyra
- ‎Most szivatsz? - nevettem mostmár én is
- Én? Soha - azt hiszem jóban leszünk

Egy kissebb ismerkedés után az új szobatársammal és egyben ideiglenes túra vezetőmmel részletes bemutatást kaptam az egész síparadicsomról, bemutatott az összes fontosabb személynek, akikkel találkozhatok, vagy akik segítséget tudnak majd nyújtani a későbbiekben.

- A mi házunkba csak holnap fognak megérkezni, úgyhogy most átmegyünk oda, hogy előkészítsük a vendégeknek. Ma még segítek, holnaptól viszont lehet máshol is be kell hogy segítsek ugyanis ebben az időszakban rengeteg a vendég, de amikor tudok segítek - mosolygott kedvesen - Reggeli már nagyon korán megérkeznek, úgyhogy nyolcra kész kellene lenned a kajákkal. Ha szerencséd van, akkor olyan lakókat kapsz, akik nem veszik az ilyesmit szigorúan – kacsintott Laura - Ha jók az infóim, akkor jó pasik lesznek - nevetett. Látszott rajta, hogy ő már rutinos és nem először dolgozik itt. - Ne aggódj, hamar belerázódsz majd! - bíztatott