Novelláim

I need your love [Nagy Dominik]

Helló Szia! 😁

Meg is érkeztem a Szaszaa16 nak ígért novellával. Hú hát hol is kezdjem, ennyi hullámvölgybe még egyetlen történetemmel sem voltam, mint ezzel. Először hatalmas lekesedessel szinte rögtön bele ugrottam, mert boldoggá tett, hogy hosszú idő után végre valaki újra rendel tőlem, aztán úgy a történet negyedénél teljesen kétségbe estem, hogy ez nem fog menni, de ígéretet tettem. Egy hétig ültem felette és csak bámultam a jegyzettömbömet, de aztán hirtelen valami bevillant és csak írtam, írtam és írtam. A kezdeti 500 szóból végül majdnem 3000 lett. Borzalmasan sokat szenvedtem vele, de utólag be kell lássam hálás vagyok ezért a kérésért. Rengeteg novella ötletem volt és van is a tarsolyban és ott az Erik Durm könyvem is szóval ez a novella kicsit kirángatott a lustaságomból úgyhogy ahogy időm és energiám engedi mostmár tobb időt fogok szánni a novellákra is és remélem az ihlet se hagy el. De nem is szaporítom tovább a szót: jó olvasást Mindenkinek! 😊❤️

**

Semmit sem utálok jobban, mint az állandó költözködést márpedig ha valaki a Szalai családba születik másról sem szól az élete. A nevem Szalai Evelin, nem nem az a Szalai...Hálistennek. Gyűlölöm a focit a focistákat meg még jobban, ami pech, mert a bátyám is az. Talán miatta utálom ennyire. Apa a bátyám, Bence menedzsere, ő intézi az átigazolásait és lényegében mindent a karrierjével kapcsolatban, azaz, ha Bence költözik egy-egy csapatváltás alkalmával, akkor apa is és ez egyet jelent azzal hogy én is. Megannyiszor próbáltam elmagyarázni apának, hogy 21 éves vagyok már el leszek egyedül is, de nem engedett, így történt meg, hogy már legalább három országban éltem, hat iskolában tanultam és lényegében barátaim sincsennek nem is értem miért. Most éppen Lengyelországba költöztünk, amit kivételesen annyira nem is bánok, mert imádom az országot. Kislány koromban rengeteget jártunk Varsóban, amikor még minden rendben volt és együtt volt az egész család. Rettentően hiányzik anya, mióta ő nincs...

- Már megint anyára gondolsz? - ült le mellém Bence kirángatva gondolataimból
- ‎Nem tudok nem rá gondolni, főleg itt - eredtek el a könnyeim - Annyiszor jártunk itt, együtt...annyira hiányzik - zokogtam, már három éve, hogy nincs köztünk azt hittem majd az idő segít begyógyítani a sebeket, de nem. Azt hiszem erre nincs gyógyír.
- ‎Apával el kell mennünk tárgyalni a csapattal te viszont feküdj le és pihenj! Jót fog tenni! - törölte le könnyeim mire én csak bólintottam egyet. Bármennyire is utáltam azt amit csinált, azt hogy miatta kell minden évben költözködnünk mégsem tudok rá haragudni. Ő az egyetlen, aki megért és meg tud vigasztalni, ha anyáról van szó. Apa teljesen magába fordult anya halála óta és minden idejét a munkájára fordítja, amit szerencsére szeret. Borzalmas nézni ahogy szenved és magába folytja érzéseit, de nem tudunk mit csinálni akárhogy szeretnénk se.

Fogalmam sincs mennyit pihenhettem miután Bence és apa elmentek, de abban biztos vagyok, hogy nem sokat. Alig, hogy utolért az álmok világa zúgni kezdett a fejem az üvöltő zenétől, az ablakok is beremegtek.

- Ki az az idióta, aki fényes nappal bömbölteti a zenét? - mérgelődtem magamban miközben unikornisos mamuszom magamra húzva indultam meg a szomszéd ház felé. Először csak szolidan kopogtattam, de miután az illető füle botját sem mozdította verni kezdtem az ajtót, mire az nagynehezen kinyilt. - Mondd ti normálisak vagytok? - kezdtem üvölteni az ajtóban álló fiúval
- Doma! Nem úgy volt, hogy pasis bulit tartunk? - kiabált be a velem szemben álló srác
- ‎De, mi... - kezdett bele az említett - Szia Kislány! Eltévedtél? - vigyorgott
- ‎Sajnos nem. Lennél oly kedves és lehalkítanád a zenét? Mégis ki az az idióta, aki fényes nappal bulizik?
- Ha nagyon szeretnél csatlakozhatsz, bár szerintem bújj vissza a plüssmackódhoz az majd megnyugtat Kislány! - vigyorgott szemtelenül
- Ha nem hallkitod le a zenét rád hívom a rendőrséget - választ sem várva mérgesen  caplattam vissza a saját házunkba. Ezt nem hiszem el, mégis mit gondol magáról ez az idióta?