Novelláim

Összezárva [Nyck de Vries]

- Alison kedvesem! Miért nem mész haza? Rád fér egy kis pihenés. - lépett be irodámba főnököm. - Vegyél ki egy kis szabadságot! Lassan itt vannak az ünnepek, te pedig folyamatosan csak dolgozol.
- Molly!
- Nincs kifogás! Ezt majd Harry befejezi helyetted. - Mollynak igaza volt. Hónapok óta nem voltam szabadságon, de ha belekezdek valamibe azt szeretem befejezni és mindig jön újabb és újabb felkérés. - Ne várd meg, hogy öreg legyél, hogy pihenj egyet és szánj időt magadra!
- Köszönöm, Molly! - hajtottam le laptopom.

Elgondolkodtam azon, amit Molly mondott és talán nem is lenne olyan rossz ötlet, ha néhány napra elutaznék valahová, mielőtt a szüleimhez utazok az ünnepekre.

Hazaérve a munkából lerúgtam a lábamról magassarkúmat és azonnal el is dőltem a kanapén. Egész nap még saját magamra sincs időm és csak ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire elgémberedtek a végtagjaim. Egy nagyot nyújtóztam, majd magamhoz vettem a telefonom.
Alig két héttel karácsony előtt kétlem, hogy még bárhol találok kiadó apartmant vagy szobát, de semmit sem veszíthetek azza, ha megpróbálom.

Már kezdtem feladni a kutakodást, amikor megakadt a szemem egy hirdetésen. Egy gyönyörű olasz, hegyvidékes táj tárult elém. Több kisebb és nagyobb faház egy hatalmas területen az olasz Alpok ölelésében. Ez nekem való. Amilyen gyorsan csak tudtam lefoglaltam egy francia ágyas szobát magamnak, majd elégedett mosollyal az arcomon dőltem hátra.

Alig fél órával később meg is érkezett a visszaigazoló e-mail, így már csak repülőjegyet kell foglalnom és két nap múlva már utazom is Olaszországba.

Az ablak mellé szólt a jegyem, úgyhogy már a repülőn ülve meg tudtam csodálni a hófehérben úszó Itáliát.

Nagyot szippantottam a friss, hegyvidéki levegőből. A repülő pontban délben landolt, majd fogtam egy taxit, ami egyenesen az üdülő parkhoz vitt.

- Hű! Ez...meseszép! - szinte tátva maradt a szám, ahogy kiszállva a taxiból megpillantottam a helyet.
- Kisasszony itt vannak a bőröndjei. Hová vihetem őket?
- Rakja csak le. - annyira a látvány hatása alá kerültem, hogy hirtelen fel sem fogtam mit beszélek. - Várjon! - mielőtt még bármit mondhattam volna a sofőr beült az autójába és már el is hajtott. - A francba. - most cipelhetem fel magamnak a bőröndjeimet.
Az út jeges, fagyott volt. Úgy nézhettem ki, mint egy totyogó pingvin. Arról nem is beszélve, hogy a faházak egy domb oldalában helyezkedtek el.

- Ezt nem hiszem el! - alig néhány méter választott el a célomtól, amikor a bőröndöm kerekei megadták magukat.
- Segíthetek? - ijedten kaptam a fejem a hang irányába. Egy alacsony, bár nálam még így is magassbb, barna hajú srác nézett vissza rám hatalmas mosollyal az arcán.
- Azt hiszem az jól jönne.
- Melyik a te szobád?
- A tizenegyes.
- Akkor azt hiszem szomszédok leszünk. - mosolygott kedvesen. A kedves idegen megemelte a bőröndjeimet, majd mielőtt bármit is mondhattam volna a faházak irányába kezdte azokat cipelni. - Mondd csak! Hány hétre jöttél, hogy ilyen nehezek a bőröndjeid?
- Igazából csak pár napra. - kuncogtam.
- Meg is érkeztünk. - pakolta le cuccaimat a bejárat előtt.
- Köszönöm...ohm...
- Nyck vagyok.
- Köszönöm, Nyck.
- Még találkozunk! - intett kedves mosollyal az arcán, majd belépett a szomszédos apartman ajtaján.

A szoba meseszép volt. Letisztult és egyszerű. Minden volt, amire az embernek szüksége lehet az itt töltött idő alatt. A szobából nyílt egy hatalams fürdőszoba, aminek a közepén egy hófehér kád kapott helyet. A kilátás a szobából pedig...ez a hely egy igazi csoda.

Kipakoltam a bőröndömből a ruháimat, majd felhúztam a csizmámat, kabátomat és úgy döntöttem felfedezem az üdülő övezetet, ahol tartózkodni fogok az elkövetkezendő néhány napban.