Novelláim

Véletlen találkozás [Dzsudzsák Balázs]

justonegirl0424 imádtam! Köszönöm!
Mindenki másnak pedig, jó olvasást! 😊❤️
U.i.: Folytatást akaroook! 😭😭😂😂

-Wow – suttogtam leginkább magamnak, amikor beléptem az új Puskás Aréna VIP termébe. Stadiontúrán vagyok itt néhány szaktársammal együtt a sportközgazdász mesterképzésről. Sokan furcsának tartják, hogy lány létemre ennyire érdekelnek a sportok, főként a labdarúgás, de ez kiskorom óta így van. Ma, 25 éves fejjel is teljes izgalomban nézek végig egy válogatott, vagy Fradi mérkőzést, többek közt ezért is választottam ezt a szakot miután megszereztem az első diplomámat. A szakfelelős tanárnő majdnem akkora fociimádó, mint én így egyáltalán nem lepett meg, mikor két héttel ez előtt bejelentette, hogy az egyik óra keretein belül ide jövünk.
A VIP részleg és a Sky Box páholyok után az egész stadiont végigjártuk. Mikor a játékos kijárón át kimentünk a pályára hirtelen nagy mozgolódásra lettem figyelmes.
-Mi a fene! – kiáltott fel a legjobb barátnőm, mire kérdőn néztem rá. - Ott vannak – biccentett a kezdőkör felé csillogó szemekkel Lana, aki szintén a labdarúgás szerelmese. Kicsit lábujjhegyre álltam, hogy átlássak a tömeg felett. A pálya közepén Dzsudzsák Balázs és Szoboszlai Dominik feszített az új válogatott mezben. Egy fotózáson vettek részt éppen, de sajnos természetesen még a közelükbe sem mehettünk szigorúan tereltek minket a kijelölt úton. A kispadoknál mi is készítettünk néhány képet, hisz ki tudja, mikor járunk legközelebb itt, de aztán el kellett hagynunk a pályát és a sajtószobába mentünk, ugyanis itt folytatódott a túránk. A minket körbevezető srác részletesen elmondott, és megmutatott mindent, gondosan kitérve a stadion üzemeltetésére, hiszen ez egy lehetséges állás lesz majd nekünk, ha lediplomázunk.
-Elmegyek mosdóba megvársz? – néztem Lanira miután vége lett a programnak.
- Persze, iszom addig egy kávét a büfében. – felelte majd elindult az említett hely felé, én pedig beléptem a mosdóba. Miután végeztem nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, nem számítva arra, hogy valakit eltalálok.
-Úristen, ne haragudj! – kezdtem egyből szabadkozni, anélkül, hogy felnéztem volna. Ahogy felemeltem a fejem hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Ilyen nincs! A magyar labdarúgó válogatott csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs állt előttem.
- Semmi baj! – mosolygott rám.
- Tényleg bocsi, nem láttalak!
- Ugyan – legyintett. – Mi járatban erre? Gondolom nem azért vagy itt, hogy engem játékra képtelen állapotba tegyél - nevetett.
- Tényleg nem. – nevettem én is. – Stadiontúrán vagyunk, vagyis csak voltunk a szaktársaimmal. Sportközgazdásznak tanulok tovább és szoktak ilyen programok lenni, hogy segítsék a tanulmányainkat. – jesszus, de ciki, nyilván egyáltalán nem érdekli Dzsudzsákot az életem, de zavarban vagyok nagyon.
- Az igen. Szóval sportrajongó vagy? – kérdezte.
- Öhm igen eléggé, de főleg… - kezdtem de félbeszakítottak.
- Balázs, igyekezz, indulunk vissza Telkibe – szólt a focistának a válogatott sajtófőnöke.
- Egy pillanat – kiabált neki oda, aztán rám nézett. – Ne haragudj, mennem kell sajnos. De ha esetleg ráérsz egy kávéra a meccsek után, szívesen meghallgatnám, hogy hogy kötöttél ki itt.
- Öhm… igen persze.
- Szuper! A nevedet megkérdezhetem?
- Faludy Panna – nyújtottam a kezem meglepődve.
- Dzsudzsák Balázs – viszonozta a tettem vigyorogva. – Keresd meg magad és majd írok! – nyújtotta a telefonját, ahol az Instagram volt megnyitva én pedig gyorsan beírtam a nevem a keresőbe és a profilomat megnyitva adtam vissza a készüléket. Balázs rápillantott a képernyőre, rákattintott a követés gombra, majd lezárva a zsebébe süllyesztette a mobilt. – Majd találkozunk. Szia! – kacsintott rám és elrohant.
- Szia! – szóltam utána, mire a kezét felemelve intette egyet. Basszus, remélem nem késik el miattam!
Remegő lábakkal siettem vissza a büfébe, ahol a barátnőm várt.
-Baszki mi tartott eddig? Dzsudzsi is ott volt a mosdóban? – vonogatta a szemöldökét nevetve, de mikor meglátta az arckifejezésem, a poénkodást meglepődés váltotta fel. – Mivaaaaan??? – kérdezte izgatottan.
- Amikor jöttem ki, véletlen neki löktem az ajtót basszus. – fogtam a fejem.
- És bosszúból megerőszakolt vagy mi?
- Ha beleegyezek az nem erőszak. – tájékoztattam nevetve. – Beszélgettünk egy kicsit amúgy, de mennie kellett. De hallod nem hiszem el… megkérdezte, hogy ráérek-e vele kávézni.
- Mit mondtál?
- Szerinted?! Nyilván igent. Bekövetett instán azt mondta majd ír.
- Az igeen! Majd szólj ha szervezzem az esküvőt. – mondta komolyan, mire felnevettem. Miután megittuk a kávét, összeszedtük a cuccainkat és hazaindultunk. A stadion előtt elköszöntem a barátnőmtől, ő ugyanis pont az ellenkező irányba lakik, és a bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, majd elindítottam a kedvenc lejátszási listám. Amikor felszálltam a villamosra rezgett egyet a telefonom, először azt hittem csak Lana írt a holnapi óránkkal kapcsolatban, de nem. Amikor a kijelzőre pillantottam ma már másodszorra rándult görcsbe a gyomrom:
Instagram
balazsdzsudzsak7: Remélem áll még a kávé! És azt is, hogy most nem próbálsz meg bántani