‼️‼️Sziasztok!
Ez a történet az Összezárva című Nyck de Vries story folytatása! Bár az első részt még karácsonykor posztoltam bő fél évvel később vissza tértem. Nagyon boldog voltam a reakciótokat olvasva és több visszajelzést is kaptam, hogy szívesen olvasnátok folytatást a történethez. Sokáig gondolkodtam ezen a felvetésen, majd azon, hogy hogyan is folytathatnám Alison és Nyck történetét, míg végül megszületett a What about us? címmel ellátott folytatás. Nem ígérem, hogy olyan jól sikerült mint az első rész, de ezt inkább döntsétek el ti. Remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást!❤️
‼️‼️
Életem legszebb hat hete volt, amit Nyckkel töltöttem.
A munkám nagy részét otthol végeztem, hogy minél több időt tölthessek a hollanddal, de ha mégis be kellett mennem az irodába ő mindig elém jött és együtt mentünk haza. Igyekeztünk minden percet kihasználni, amit együtt tölthettünk. Hetente legalább egyszer elmentünk randizni, várost néztünk, kirándultunk, vacsorázni mentünk, de volt hogy csak bebújtunk a meleg takaró alá és egy film társaságában tértünk nyugovóra.
Minden olyan tökéletes volt. Aztán februárban minden véget ért. Nycknek vissza kellett utaznia Olaszországba és megkezdeni a felkészült, engem pedig töménytelen mennyiségű munka várt.Március közepén megkezdődött a szezon. Hétről hétre követték egymást a versenyek, így esélyünk sem volt újra találkozni.
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Sőt! Baromi nehéz, de hiányzik. Elmondhatatlanul hiányzik, szinte már fáj a holland fiú hiánya. Az első néhány futamot követően volt, hogy órákig beszélgettünk. Boldogsággal töltött el, ahogy Nyck mesélt. Tudtam, hogy boldog, hiszen egy álma vált valóra azzal, hogy bekerült a csúcskategóriába, amiért olyan sokat dolgozott. Elmondhatatlanul büszke voltam rá. Aztán elindult lefelé a lejtőn. Az autó hétről hétre adta meg magát ezzel az ő teljesítményét is befolyásolva. Nem tudott úgy teljesíteni, ahogy a csapat és ő is szerette volna. Minden erőmmel azon voltam, hogy támogassam őt és bíztassam. Elkeseredett és csalódott volt, ami a kapcsolatunkra is rá nyomta a bélyegét. Már nem akart mesélni a hétvégéken történtekről, így egyre rövidebbek és ritkábbak lettek a hívásai. A versenyek közti szünetek jelentős részét Olaszországban töltötte, míg én a munkába temetkeztem.
Nyár elején Silvertoneba érkezett a mezőny. Hazai verseny révén egyértelmű volt számomra, hogy a helyszínen követem végig a hétvégét. Nyck nagyon örült az érkezésemnek és úgy tűnt, minden olyan, mint az elején volt. Pénteken, a szabadedzések után még vacsorázni is elmentünk egy nagyon hangulatos kis étterembe. Úgy éreztem minden újra a régi, amitől felhőtlen boldogság lett úrrá rajtam.Vasárnap reggel, a futam előtt kaptam egy hívást a főnökömtől. A munkám gyümölcse végre beérett. Az egyik legnagyobb projektem sikeresen lezárult, amiért kitüntetésre jelöltek. Alig vártam, hogy elmondhassam Nycknek, de már nem szerettem volna a futam előtt ezzel elvonni a figyelmét.
Ujjaim tördelve néztem végig a versenyt.
- Gyerünk! Gyerünk, Nyck! - talán még sosem izgultam ennyire érte. Jó helyről indult és, ha így folytatja meglehetnek az első világbajnoki pontjai.
Kevesebb, mint tíz kör van hátra. Nyck a nyolcadik helyen autózik.
Egy kanyar, két autó és egy hatalmas ütközés. Pontosan ennyi kellett és minden remény szertefoszlott. Nyck és Lance ütközött. Bár még közel sem tudok mindent, azt még én is jól láttam, hogy ezúttal Nyck hibázott. Szerencsére mind a ketten megúszták mindenféle karcolás nélkül, de a szívem így is majd' megszakadt. Tudtam, hogy milyen állapotban lesz a holland fiú a történtek után és azt is, hogy ezt most a csapat sem fogja szó nélkül hagyni.
YOU ARE READING
Novelláim
FanfictionEbben a könyvben különböző novellákat olvashattok első sorban F1 versenyzőkről és focistákról.