Novelláim

Close to you [Mick Schumacher]

Ez az év legjobb és egyben legfontosabb időszaka is. A Schumacher család érkezik hozzánk, akik évek óta a mi cégünket kérik fel a saját márkás sportkollekciójuk megtervezéséhez.
Már volt szerencsém találkozni a családdal korábban és gyakornokkén részt is vehettem már a kollekció tervezésében, azonban ilyen felpaprikázott hangulatot, mint ami most jellemzi a helyiséget talán még sosem tapasztaltam.

- Helena drágám! Jó lenne ha összeszednéd magad! Lassan itt van Mick és a Sabine. - értetlenül néztem a szokottnál is lelkesebb főnökömre. Értem én, hogy egy fontos ügyfélről van szó, na de minden héten van dolgunk egy gazdag, netalán híres ügyféllel. - Idén te leszel, aki megtervezi a fiatalember kollekcióját! Remélem nem kell benned csalódnom!
- Tessék? - hökkentem meg.
- Talán baj van a hallásoddal? Ugye nem kell megismételnem? - nemlegesen megráztam a fejem. - Akkor szedd össze magad! Tíz perc múlva találkozunk a stúdióban. Ne késs!

- Rendben főnök! Hogyne főnök! Értettem főnök. - motyogtam leginkább már csak magamnak. Azért szólhatott volna időben, hogy fel tudjak készülni. Mit fogok most kezdeni? Egy kész tervem sincs. Jézusom! Mindenki előtt le fogok égni. Teljesen bepánikoltam.

- Egy igazi mázlista vagy kislány! - veregették meg többen is a vállam.
- Az egy igazi mázlista. - morogtam. Talán egy kicsit túl aggódtam a helyzetet, de Mitch most szó szerint a mély vízbe dobott, aminek persze örülök, hiszen mindig is erre vártam, de azt gondoltam még bőven lesz időm a "nagy bevetés" előtt.
- Na készen állsz? - szakított ki gondolataimból Julia. Ő az egyetlen itt, akivel sikerült megtalálnom a közös hangot. Míg a többség senkivel és semmivel sem törődve próbál előrelépni a langrétán, Julia mindig meghallgat és ő az, aki mindig feldobja a napjaimat.
- Azt nem mondanám, de jobb, ha lassan elindulok, mert Mitch kiakad, ha egy percet is kések.
- Remélem tudod, hogy egy mázlista vagy.
- Miért mondja ezt mindenki? - léptem be a Julia után a liftbe. - Te tervezheted Mick Schumacher cuccait. Mick Schumacher! Érted? - csillantak fel szemei. - És miért olyan nagy szám ez?
- Láttad te már azt a srácot? Úristen! Egy félisten. Egy szőke félisten. - szemem forgatva szálltam ki a liftből. Nem tudom mit vannak úgy oda érte.
- Ja. Szőke haj, pattanásos arc, nyúrga test...mint minden korabeli srác.
- Helena! Te mikor láttad őt utoljára? - nézett rám döbbenten.
- Mm azt hiszem két éve, azon a kollekció fotózáson. Akkor még csak gyakornok voltam Zoe mellett. - gondolkodtam el. - Miért?
- Hú drágám! Te tényleg nem vagy képben. - Tv-t sem szoktál nézni? - hitetlenkedett.
- Nincs nekem ilyenekre időm. - rántottam vállat.
- Akkor jobb, ha felkészülsz kisanyám! - kacsintott, majd válaszom meg sem várva magamra hagyott.

A stúdió már teljesen be volt rendezve és a fotósok is megérkeztek. Ránéztem az órámra, szerencsére még időben érkeztem. Nagy levegőt vettem, majd a fehér vászon felé vettem az irányt, ahol a többiek is gyülekeztek.
Kissé fagyossá vált a hangulat, ahogy csatlakoztam a tervező csapathoz. Furcsa tekintettel meredtek rám, amitől kezdtem kínosan érezni magam. Mrs. Johns, a koordinátor volt az egyetlen, aki kedves mosollyal fogadott. Próbáltam figyelmen kívül hagyni az égető tekinteteket, de jelen pillanatban abban sem voltam biztos, hogy ez a valóság és nem éppen álmodom. Több éven keresztül küzdöttem és küzdök még most is az álmaimért és most értelmet nyerhet az a sok munka és idő, amit belefektettem.

Hirtelen jött hangzavar szakított ki gondolataimból. A hang irányába kaptam a fejem, ahol azonnal megpillantottam Őt.

Ott állt előttem Mick Schumacher. Teljes életnagyságban.
Laza fehér pólót, farmert és egy piros baseball sapkát viselt. A lányoknak igaza volt. Határozottan jobban nézett ki, mint néhány évvel ezelőtt. Nem mintha akkor csúnya lett volna, de azért az idő jót tett neki. Na meg a kemény edzések. Mintha csak megérezte volna, hogy őt bámulom, felénk vezette tekintetét.
Körbenézett, majd apró mosollyal ajkain biccentett az ismerős arcoknak.