Sosem voltam egy átlagos lány. Nem, nem vagyok se híres, se szép, de még okosnak sem mondanám magam.
Szerettem a mának élni és pont ezért döntöttem úgy, hogy a divat hazájába Franciaországba költözöm, hogy divattervező lehessek.
**
Pierre és én egy véletlen folytán ismerkedtünk meg, alig pár nappal ezelőtt.
A kezdetektől fogva tűz és víz, ég és föld voltunk egymásnak, de mind a ketten megtanítottunk valamit a másiknak, ami nélkül talán sosem lett volna teljes az életünk.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Élek, ahogy élek. De inkább szabadon, mint sodródva. /Harrison Fawcett/
Sosem szerettem a túlzottan kötődni sem emberhez, sem tárgyakhoz, de még az állatokhoz sem. Egyszer úgyis mindennek vége van. Nem azt mondom, hogy nincsenek barátaim, vagy éppen nem szeretem a szüleim, mert hazudnék. Nekik köszönhetem az Életem és azt is, hogy most itt vagyok Franciaországban, de mindigis jobban szerettem a mának élni és azt tenni, amit az adott pillanatban jónak látok, ami akkor éppen boldoggá tesz. Ezért jöttem épp Franciaországba és éppen ezért vagyok most itt egy gyönyörű szikla szélén. Minden délután kilátogattam ide, ha boldog voltam, ha szomorú, ha magányos bármikor. Itt mindig ki tudtam kapcsolódni és ha feszült voltam csak kiálltam a szikla szélére és elkiáltottam magam. Senkit sem zavart, hiszen kissé elhagyatott volt a hely. Néhány futó, esetleg magányos ember vagy néha-néha erre téved néhány turista is.
Azon a napon is, amikor megismerkedtünk Pierrevel, kedvenc helyemet választottam, hogy egy kicsit kieresszem a munka utáni gőzt.
- Mondd te normális vagy? - rántott valaki hirtelen hátra, amikor kiálltam a szikla szélére
- Ezt én is kérdezhetném - poroltam le magam miután feltápászkodtam a körülbelül velem egyidős srác öléből ugyanis akkorát rántott rajtam, hogy az ölében kötöttem ki
- Örülj inkább, hogy megmentettem az életed - állt fel ő is
- Nyugi! Nincsenek öngyilkossági hajlamaim - nevettem
- Mégis mi a fenét művelsz egy szikla szélén? Tudod te milyen veszélyes ez? - kezdett el kiabálni velem
- Nyugi már! Csak élvezem a szabadságot
- Mi van? - értetlenkedett
- Engedd már el magad! Olyan feszültnek tűnsz
- Nem vagyok feszült - lett dühös
- Gyere! - húztam magam után a szikla szélére, majd hirtelen elordítottam magam bele adva minden feszültséget
- Most te jössz! - néztem a meglepett fiúra
- Te tényleg nem vagy normális - kuncogott
- Próbáld ki! Hidd el nekem minden feszültség ki fog szállni belőled - mosolyogtam rá
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
