Novelláim

Kiütéses szerelem [Pierre Gasly]

Vannak olyan emberek az életünkben, akikkel egyszerűen muszáj megismerkednünk, és ha másért nem is, azért, hogy az elválásból tanuljunk.

Minden tökéletes volt. Talán túlságosan is. Minden sínen volt az életemben. Aztán egyik percről a másikra omlott össze körülöttem az egész világ. Talán túl drámaian hangzik, de jelen pillanatban ezt érzem.

A tökéletesnek hitt férfi, aki az egész világot jelentette nekem korántsem olyan tökéletes, mint azt hittem. A férfi aki a legjobbat hozta ki belőlem és azt hittem, én is ő belőle...megcsalt. Percek alatt rombolt le mindent, amit évekbe tellett felépítenem. De vajon a történtek után képes leszek még valaha megbízni bárkiben?

- An! Hova megyünk? - nyűglődtem. Már legalább fél órája úton vagyunk, de gőzöm sincs hova megyünk.
- Mindjárt megtudod. - vigyorgott magabiztosan.
- Tíz perccel ezelőtt is ezt mondtad.
- Ne nyavajogj már, Carla!
- Most tudtam meg, hogy megcsalt a vőlegényem mégis mit kellene csinálnom? Járjak örömtáncot?
- Az sem rossz ötlet, de nekem ettől van egy sokkal jobb ötletem.
- Kíváncsian várom. - forgattam meg szemeimet.
- Na! Kicsit lelkesebben! Majd most kiadhatod minden dühöd.
- Anne Morgen! Nagyon ajánlom, hogy jó oka legyen annak, hogy kirángattál az ágyamból és megfosztottál a csokifagyimtól. - válasz helyett mindenttudó mosollyal nézett rám. Ismertem már annyira, hogy tudjam, semmi jót nem jelent ez a mosoly.

- Ugye csak viccelsz? - néztem mérgesen legjobb barátnőmre. - Komolyan edzőterembe hoztál? - néztem végig az épület oldalán díszelgő hatalmas feliraton.
- Bízol bennem?
- Milyen kérdés ez? Tudod, hogy az életem is rád bíznám, de...
- Akkor nincs de! - megragadva karomat kezdett az épület felé húzni. Nagyot sóhajtva követtem.

- Hidd el, élvezni fogod! Csak adj neki egy esélyt!
- Jó, de még rendes ruha sincs nálam. - utaltam farmernadrágomra, ami nem éppen a legalkalmasabb ruházat sportoláshoz.
- Ne aggódj! Erre is gondoltam! - mutatta fel a kezében tartott sporttáskát. Ez mégis hogy került hozzá? És mikor?
- Meg sem kérdezem, hogy és mikor. - sóhajtottam lemondóan.

Az épület sokkal nagyobb és tágasabb volt, mint azt kívülről gondoltam. Mindenhol modern gépek és különféle sporteszközök, az étert halk zene tölti ki. Az emberek izzadtságtól gyöngyöző homlokkal küzdenek, hogy elnyerjék az általuk tökéletesnek gondolt külsőt.

- Erre szükséged lesz. - An hangja szakított ki gondolataimból.
- Hm?
- Törölköző. - nézett rám értetlenül.
- Kössz! - vettem magamhoz a fehér szövet darabot.
- És most? Futógép vagy evezőpad? - kérdeztem már teljes harci díszben.
- Egyik sem. Csak gyere utánam! - fogalmam sem volt róla, hogy valójában mi a finn lány terve, de bíztam benne, így kérdés nélkül követtem őt. Elrontani jobban már úgysem lehet ezt a napot. Végül egy teremben kötöttünk ki, ahol több boxzsákot és néhány ringet véltem felfedezni. Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Anne határozott léptekkel indult el az egyik boxzsák irányba, ahol egy magas, sötét hajú férfi állt, mintha csak ránk várt volna.

- Anne! Kicsilány! De jó újra látni! - ölelte meg hibátlan mosollyal az arcán az eddig ránk váró férfi An-t.
- Pyry! Már egészen hiányoztál. - nevetett barátnőm, majd viszonozta a fiú tettét. - Carla had mutassam be neked egy régi, nagyon jó barátom, Pyryt.
- Örvendek! Pyry Salmela. - nyújtott kezet mosolyogva az említett.
- Carla Bakers. - viszonoztam.
- Pyry szemelyiedző, több híres sportolóval is dolgozott már együtt. Most néhány hétig a városban lesz, így arra gondoltam, hogy eljöhetnénk hozzá egy kicsit boxolni. Itt kiadhatod minden dühöd és fájdalmad.

- Nem szeretném, hogy megsérüljetek vagy meghúzzátok az izmaitokat, úgyhogy szerintem kezdjük bemelegítéssel. - Pyry rendesen megdolgoztatott minket. Az elmúlt néhány hétben teljesen elhanyagoltam a testem és ez most meg is látszik. Lihegve nyúltam egy flakon frissítőért, amit még a recepciónál kaptunk érkezéskor.