Novelláim

Fall in Love [Nikita Mazepin]

Boldog Új Évet Mindenkinek!♥️

A forró homok kellemesen simogatta lábaimat, miközben a tengerparton sétáltunk a mellettem slattyogó fiúval.

- Szerinted van esélyünk előrébb lépni? - törte meg a csendet.
- A Williamsek talán legyőzhetőek lesznek, de sok jóban ne reménykedj! - húztam el keserűen a számat.
- A fizikai állapotomra nem lesz panasz. - húzta pimasz mosolyra ajkait.
- Azért lesz még mit dolgozni rajta. - húztam az agyát.
- Oh, igen? Szóval azt mondod nem elég domborúak az izmaim? - láttam rajta, hogy valamit forgat a fejében.
- Ezt egy szóval sem mondtam. - tettem fel ártatlanul kezeimet. - Csak, hogy van még mit dolgozni rajta. - nyújtottam rá játékosan nyelvemet, majd meglátva az orosz arckifejézést azonnal menekülőre fogtam.

- Mia Steiner most nagyon csúnyán meg fogod bánni, hogy ujjat húztál velem. - iramodott azonnal utánam. Bár okom nem lehet a panaszra, ami a fizikumomat illeti, esélyem viszont még így sem volt a fiú ellen. Alig néhány méterrel később elkapta a derekamat, majd akkorát rántott rajtam, amire nem számítottam, hogy izmos mellkasának estem.
Kár tagadni Nik felsőteste tényleg hibátlan, amit persze nem csak nekem köszönhet, hiszen alig több mint két éve dolgozom az orosz pilótával.

- De, ha gondolod még dolgozhatunk rajta, hogy még keményebb legyen. - suttogta a fülembebe. - Együtt. - kezeit derekamra csúsztatta, így húzott még közelebb magához.
- Nik! Kérlek! Tudod, hogy nem lehet! - toltam el magamtól óvatosan.
- De miért? Mert fiatalabb vagyok? Vagy mert az edzőm vagy? - kérdezte kissé ingerülten.
- És mert az apám a főnököd. - sóhajtottam.

Nikita és én már két éve dolgozunk együtt. Sosem volt egyszerű eset az orosz pilóta én mégis hamar megtaláltam vele a közös hangot.
Persze azt még a mai napig sem fogta fel, hogy nem lehet köztünk több, mint munkakapcsolat, de mára már sikerül ezt is kezelnem. Legalábbis ezt hittem.

- És mióta érdekel téged az apád véleménye? - húzta fel kérdőn szemöldökét.
- Tudod az... - nem engedte, hogy befejezzem.
- Tudom-tudom, az elveid. - forgatta meg szemeit.
- Nik, én... - kezdtem volna bele, de telefonom csörgő hangja félbeszakított. - Nem hiszem el, hogy ilyenkor sem hagynak nyugdton. - morogtam. - Apám az. - sóhajtottam nagyot a készülék kijelzőjén villogó név láttán. - Mit szeretnél apa? Igen. Még tegnap. Igen. Igen, itt van velem. - néztem az említett fiúra, aki furcsán méregetett. - Ohm... épp az edzéstervet állítjuk össze. - hazudtam.

- Edzéstervet, mi? - nevetett.
- Nem kell neki mindent tudni. - rántottam vállat. - Különben is megölne, ha megtudná, hogy nem a futamra koncentrálsz, hanem a tengerparton sütteted a hasad.
- Na és elég napbarnított már? - húzta kacér mosolyra ajkait.
- Sosem változol meg, igaz? - forgattam meg nevetve szemeimet. Persze csak költői kérdés volt.

Sokan nem gondolnák, de általában Nikita az első a mezőnyből, aki felkel egy versenyhétvégén. Míg a többség még az agyból sem bújt ki az orosz pilóta már a reggeli futásból siet visszafelé, hogy egy gyors reggeli után már mehessünk is ki a pályára. Nem tartom magam egy hétalvónak, de olykor még nekem is nehéz tartani vele a lépést. Kemény munkát kell végeznie, hogy minél hamarabb be tudjon illeszkedni az új légkörbe, de ő ezért mindent meg is tesz. Még, ha ezt sokan nem is tudják.

A pályához autóval mentünk a becsekkolás után, viszont rollerre pattantunk.

Nem vártam túl sokat ettől a szabadedzéstől sem, ahogy a csapat sem, így senki nem volt meglepődve, amikor a második szabadedzést is az utolsó két helyen zárta Mick és Nikita.

- Hát ez sem lesz a kedvenc hétvégém. - húzta le fejéről tűzálló maszkját, majd szőke tincsei közé túrt.
- Te mindent megtettél, amit tudtál. - próbáltam biztatni.
- Hát, ha ez minden... - Nikita mindigis maximalista volt. Sosem elégedett meg csak a legjobbal, de ezt most őt is pontosan tudta, hogy lehetetlen. És ez most nem rajta múlik.
- A pontokat vasárnap osztják. - kacsintottam.
- Csak nem nekünk. - sóhajtott.
- Na jó! Elég! Ezt fogd meg! - nyomtam a kezébe kulacsát. - Öltözz át és a média ketrecben találkozunk. - szerencsére tegnap már letudta Nikita az interjúk nagy részét, azonban a pénteki szabadedzések végeztével van még néhány kötelező kör az orosz számára. Válasz helyett csak bólintott, majd kulacsába kortyolva el is indult pihenője felé.