Novelláim

First Kiss [Charles Leclerc]

- Sarah! Ide tudnál jönni? - szólított meg Camilla, aki az egyik munkatársam volt és egyben az egyik legjobb barátnőm
- ‎Megyek csak ezt még kiviszem - mutattam a kezemben lévő két korsó sörre
- ‎Mondd! - mosolyogtam kedvesen a szőke lányra
- Körülbelül egy óra múlva érkezik egy nagyobb társaság asztalfoglalásuk is van, kellene egy pincérnő, aki külön rájuk figyel, bevállalod?
- ‎Valami hírességek? Vagy mi ez a nagy felhajtás?
- ‎Elvileg valami autóversenyzők, de én sem tudok többet, csak Adam mondta, hogy nagyon figyeljünk oda, mert sokat fizettek - húzta el a száját
- ‎Szuper, egy újabb elkényeztetett, gazdag bagázs, de persze elvállalom
- ‎Ha szerencséd van jó pasik és még plusz pénzt is kapsz - nevetett barátnőm
- ‎Bolond vagy - nevettem
- ‎Most miért? Rád férne már egy pasi! Itt vagy 20 évesen és még pasid sem volt. Nem is értem az egészet
- ‎ Én sem - sóhajtottam szomorúan, igaza volt barátnőmnek, itt élek Franciaországban, sőt ha ez nem elég Monacoban dolgozom egy jól menő, ám kulturált bárban, de még itt sem tudtam magamnak pasit fogni, igaz sosem voltam az a típus, aki rögtön szerelembe esik vagy hagyja magát az első jött mentnek, hiszen barátom sem volt még és romantikus alkat révén mindig az igazit kerestem és sosem vágtam bele holmi flörtölgetésekbe, azt mondják ha máshol nem is az egyetemen még a legszerencsétlenebbekre is rátalál a szerelem, ebben is sikerült bebizonyítanom az ellenkezőjét

Gondolataimból a hatalmas hangzavar szakított ki, amit egy körülbelül tíz fős társaság okozott.

- Azt hiszem ők lesznek azok - mutatott Camilla az érkezők felé, leszálltam a bárszékről és kedvesen feléjük siettem

- Jó estét uraim! Sarah vagyok - mutatkoztam be illedelmesen - Én leszek ma az önök pincére. Kérem jöjjenek velem és megmutatom, hol tudják kényelembe helyezni magukat - mosolyogtam rájuk, elég fiatal társaságról volt szó, nagy részük olyan velem korabeli lehetett
- Ez lesz az önök asztala - álltam meg az egyik saroknál - Ha elfoglalták a helyüket, felvenném a rendelésüket - mondtam és kezembe vettem a füzetemet, nem is nézve rájuk
- Én egy Jack Danielst kérek - mondta az egyik
- Az nekem is jó lesz
- Riccardo?
- Egy tequilát kérek - mondta a fiatal srác, akinek akkora kék szemei voltak, hogy az embernek muszáj volt megcsodálnia őket, tartja a mondás szem a lélek tükre, talán pont ezért is volt, hogy az esetek java részében a szemét néztem meg egy srácnak
- Nekem csak egy pohár sört - nézett rám egy barna, rövid hajú fiú
- Mi van veled Sam - röhögtek fel
- Semmi, csak most ehhez van kedvem - vonta meg a vállát vigyorogva az említett
- És neked mit hozhatok? - fordultam az utolsó srác felé, aki hatalmas zöld szemeivel és kisfiús mosolyával nézett fel rám
- ‎Én csak egy pohár kólát szeretnék - mosolygott rám szolidan, olyan más volt, mint a többiek, míg a társaság nagy része hangos, tipikus gazdag fiatal volt, ő inkább a csendesebb, barátságosabb szerepet vállalta magára a társaságban
- ‎Rendben - fordítottam nekik hátat, majd a pult felé vettem az irányt

Valami más volt. Szokatlan érzés kerített hatalmába ahogy a zöld szempár tulajdonosára gondoltam, ami folyamatosan mégis visszafogottan engem vizslatott amióta eljöttem az asztaluktól. Teljesen elbambultam miközben a kért italokat készítettem.

- Föld hívja Saraht! - legyezett előttem Camilla
- ‎Hm? - néztem kérdőn rá
- ‎Baj van? - nézett rám furán
- ‎Nem, nincs - ráztam meg a fejem
- ‎Akkor miért raksz citromot a kólába? - kuncogott
- ‎Mi? Ja - nevettem kínomban
- ‎Kik ezek? - biccentett az imént érkezett társaság felé
- Fogalmam sincs - rántottam vállat - De ha nem haragszol ezt kiviszem - mutattam a kért italokra

- Kislány nincs kedved velünk maradni? - nézett rám kihívóan a társaság egyik tagja miután leraktam mindenki elé a kért italokat - Charles is biztos örülne neki - vigyorgott mindentudóan zöld szemű barátjára
- ‎Haver! - rivalt rá az említett - Egyébként tényleg maradhatnál - nézett rám szégyenlősen
- ‎N...nekem dolgoznom kell...ez a munkahelyem - jöttem zavarba
- ‎Pár percre sem? - reménykedett
- Talán később, ha kevesebben lesznek - mosolyogtam szolidan
- ‎Várunk, azaz Charles vár - kiabált utánam még nevetve az említett haverja