Novelláim

Bízz bennem! [Nikita Mazepin]

Sziasztok!
Ezúttal egy tőlem több szempontból is szokatlan novellával érkeztem. Elsősorban a főszereplő személye másrészt pedig az írói szemszög. Nagy fába vágtam a fejszét, amikor kiötlöttem ezt a sztorit éppen ezért segítségül hívtam egy nagyon kedves és tehetséges barátnőmet, krisztiii15 személyében és összedontuk minden tudásunkat, amiből megszületett az én egyik személyes kedvenc történetem. Olvassátok sok sok szeretettel! 😊

Nikita Mazepin. Híres, vagy hírhedt? Egy biztos: így vagy úgy, de mindenkinek meg van a maga véleménye az orosz fiúról.
Mindenkinek, aki kicsit is ismeri a Forma-1 világát, és hallott a srác a botrányairól.

Nem úgy mint Emma Johnson, aki csak egy kis kalandot keresett magának, de helyette valami sokkal nagyobba sodorta őt a sors keze.

A 22 éves lány nemrég végzett divattervezőként egy brit iskolában, mellette pedig hobbi szinten modellkedik, és kisebb rendezvényeken a kifutón való szereplést is vállalja a saját maga által tervezett ruhákban.
Egy hosszú és fárasztó csütörtöki nap végén Em - ahogy a barátai szólítják - nem vágyott semmi másra, csak egy kis kikapcsolódásra és szórakozásra. A munkatársai és barátai azonban rendre visszautasították a lányt a holnapi munkanap miatt.
Sebaj, akkor egyedül megyek. Egyedül is jól tudom érezni magam. - gondolta Em.
Hazaérve egy gyors vacsora után bevetette magát a szekrényébe, és előkereste a legdögösebb ruháit.
Ma este pasizni fogunk. - mondta a tükörképének, miközben maga elé tartott egy igencsak rövid, élénk piros ruhát.
Mások utcalányosnak neveznék, de Emmának rengeteg ingyen italt, és rengeteg csábosan bámuló férfit jelentett.
Emma nem is sejtette, hogy pár utcával arrébb egy vele egyidős srác ugyanígy hódításra készen mosolygott bele a saját tükrébe, ellenőrizve, hogy a fehér ing tökéletesen kiemeli azt, amit kell.

Nem sokkal este kilenc után Emma taxival megérkezett az egyik kedvenc helyére, egy luxusszálloda bárjába. Senki meg se kérdőjelezte, mit keres ott a lány, úgy mozgott a sok elit ember között, mintha mindig is közéjük tartozott volna. Ami részben igaz is, mert Em gazdag családból származik, azonban szakítva arisztokrata szüleivel, London belvárosába, a pezsgő élet központjába költözött, és a divatnak szentelte az életet. Meg persze a férfiaknak. Imádta szédíteni őket, élvezte, hogy csodálják.

- A szokásosat kérem, Lucas! - nézett mosolyogva a csapos fiúra, akit nagyon is jól ismert.
-Máris hozom Em, de lehet, hogy sokáig fog tartani. Nézz körbe, tele vagyunk, én nem is tudom, mi van ma. - fogta a fejét, majd egy pillanatra megtámaszkodott a pulton.
- Semmi baj, szívem! - felelte Emma, és a pulton átnyúlva megsimította a srác karját. - Én ráérek. - kacsintott - És ha kicsit csitul a helyzet, szívesen ellazítalak a pihenőben. - intett a fejével a fekete ajtó felé, amelynek túloldalán nem is egyszer estek egymásnak a fiatalok.
- Bocs Em, de az nem fordulhat elő többet. - komolyodott el Lucas, és felkapott egy poharat, lesöpörve magáról a lány kezét.
- De hát, mégis mi történt? - dobta hátra a hosszú szőke haját. Természetes szőke, amire mindig is büszke volt.
- Van valakim.
- Oh. - komolyodott el Emma is - Hát akkor gratulálok azt hiszem! Tök jó, még egy barát, aki foglalt, imádom. - forgatta a szemét.
- Lucas kincsem, fel kéne pörögni, egy úr panaszkodott, hogy nem kapta meg az italát, amit már vagy fél órája kért. - jelent meg a srác mellett a lány, akit Emma ki nem állhatott, Gemma. A nevük hasonlósága pedig csak olaj volt a tűzre mindig is.
- Persze, máris szerelmem! - nyomott puszit a csaj arcára, majd sebesen nekilátott a rendelésnek. Gemma pedig tovább pörgött, koszos poharakat pakolt a mosogatógépbe, és tisztákat rendezett el a helyükön.
- Most komolyan, Lucas?! - nézett Emma fáradtan a fiúra, aki fel sem nézett. - Múltkor még együtt szidtuk ezt a...
- Szeretem, oké? - folytotta bele a szót a srác.
- Hát egészségedre!
- Neked is! - tette le a lány elé a kért italt. - Ettől még ugyanúgy kedvellek, és ugyanúgy barátok vagyunk, Em. - nézett bele a lány szemébe.
- Hát persze, hogy azok vagyunk. Megtalálsz a szokásom helyemen, ha mégis meggondoltad magad.