Novelláim

Max Emilian Verstappen! [Max Verstappen]

Elsőre nem tűnt olyan beképzeltnek, mint ahogy előző sajtósa leírta a hollandot, de tudtam, hogy nem minden az első benyomás. Én kis naív pedig azt hittem nincs az a sportoló, aki ki tudjon hozni sodromból, hiszen több makacs és egoista focistához és teniszezőhöz is volt már szerencsém, de ezúttal nagyot tévedtem. Hozzászoktam, hogy vagy bepróbálkoznak, vagy semmibe néznek, mondván csak egy  nő vagyok, aki nem tudhat sokat. Ő inkább a második változathoz tartozott, bár tagadhatatlanul rendesen megbámult olykor-olykor és az óta is rendszeresen rajtam felejtette tekintetét.

Amíg azt és úgy tettük, ahogy ő akarta, minden oké volt. Lassan 2 hónapja együtt dolgoztunk és voltak bőven olyan pillanatok, amikor falra tudtam volna mászni tőle és az egoizmusától, de mindig vettem egy nagy levegőt és tovább mentem ezúttal viszont nagyon kihúzta nálam a gyufát.

- Max Emilian Verstappen! - kiáltottam magamból kikelve már az RB boxban - Nem hiszem el, hogy nem tudsz viselkedni - csaptam be magam után pihenője ajtaját - Azt még valahogy elviselem, hogy velem egy öntelt idióta vagy, de legalább a médiával szemben megtanulhatnál viselkedni - közelítettem felé dühösen, de ő csak elégedetten vigyorgott - Ne vigyorogj, mert... - kezdtem bele, de a holland egyre csak közelített
- ‎Mert? - vigyorgott
- ‎Elegem van, hogy... - nem engedte, hogy befejezzem azzal a lendülettel tapadt ajkaimra, feleszmélni sem volt időm olyan hirtelen ért cselekedete, mézédes ajkai mágnesként vonzották enyéimet, vastag ajkai lágyan csókoltak, de még ezek sem múlták felül mérhetetlen haragomat, amit jelenleg a holland iránt éreztem

-Mit csinálsz? – kérdeztem feldúlt hangon, miközben ellöktem magamtól.
Kipattantak szemei, zavartan nézett rám.

-Én nem tudom mi volt ez. Ne haragudj! - lihegte zavartan

Felkaptam cuccaimat, majd mérgesen, senkivel sem foglalkozva csaptam be magam után Max pihenőjének ajtaját.

- Tényleg sajnálom Emily - hallottam még a távolból

Fáradtan ültem a kanapéra már a hotelban, ez az egész adok kapok helyzet kezdte leszívni az energiám, pedig még csak a negyedik futamnál tartottunk.

                                 **

2 nappal később

- Ideje lazítani Emily! – nevetett rám Pierre egy pohár pezsgővel kezében, nem sok kedvem volt eljönni a csapatbulira, de úgy gondoltam attól, hogy Maxxal ilyen a kapcsolatom a többieket még nagyonis kedvelem és nem tehetem ezt velük, főleg nem Daniellel és Pierrel, akik a dobogó első két fokán végeztek
- Rám fér – sóhajtottam és beleittam az italomba - Egyébként gratulálok - mosolyogtam a franciára
-Köszönöm - mosolygott

- Megbékéltetek már? - biccentett Max felé pár perccel később, aki éppen csapattársával beszélgetett
- Nem igazán. Maradjunk ennyiben - húztam el a számat
- Nehéz eset?
- Nem könnyű az tény – bólintottam – De nem vészes. Csak sosem találkoztam még ennyire egoista és bunkó emberrel, pedig volt már dolgom néhány focistával, és azok után, hogy leégetett a média előtt és mindent nekem kellett helyre hozni a médiában még volt pofája megcsókolni - zúdítottam rá mindent, ami bántott
- Sajnálom, hogy rossz a tapasztalatod, de azért nem mindenki ilyen itt - mosolyodott el - Látod én is egy egyszerű francia srác vagyok csupán - húzta ki magát büszkén
- Igazán örülök, hogy van egy ilyen személy mellettem…- pillantottam fel rá, és meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű szép szemei vannak. Könnyű volt elveszni bennük.

Az este folyamán Max is koccintani akart velem természetesen nem akartam elrontani a csapat ünneplését és ahogy láttam az ital is folyt rendesen, így viszonoztam tettét és legnagyobb meglepetésemre megbánást véltem felfedezni a hollamd szemeiben, ami valamelyest megnyugtatott.
Sorban jöttek a felesek, koktélok és még ki tudja mik, amiket a fiúk szolgáltattak nekem, éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de ugyan akkor meg végre levezethettem a feszültséget és Pierre is egyre jobb társaságnak bizonyult.
Állandó rohanással járó munkám miatt nem igazán szoktam sokat inni, így nagyon hamar kiütött az alkohol, összefolytak a dolgok, s egyszer csak elsötétült minden.
Mint kiderült, egy számomra teljesen idegen szobában ért utol ez a nagy buli, valamikor reggel ugyanis ott ébredtem. Abban a pillanatban, hogy tudatosult bennem, hogy egy férfi kéz simul derekamra, tudtam, hogy hülyeséget csináltam éjjel. Óvatosan fordultam hanyatt, Pierre nézett vissza rám.