Novelláim

Just The Way You Are [George Russell]

- Lena! Tudnál jönni egy percre? - szólt ki az ajtón a főnököm, amikor elsétáltam az irodája előtt.
- Günther! Valami baj van?
- Mint azt már tudod Romain és Kevin távozik a szezon végén. - bolintottam. - És mint Kevin sajtósa a távozásával munkája véget ér. - kétségbe estem.
- Ki akar rúgni?
- Eszem ágában sincs kirúgni a legjobb munkaerőmet. - nagyot sóhajtottam a megkönnyebüléstől.
- Akkor nem értem.
- Szeretnélek megkérni, hogy vállald el az új pilóta sajtósának szerepét.
- Lehet már tudni, kik lesznek azok?
- Csak holnap válik hivatalossá, úgyhogy egyenlőre titok, de neked elárulom. Mick Schumacher és Nikita Mazepin. - bár csak futólag ismertem a fiúkat, tudtam kikkel lesz dolgom és csak reménykedni tudtam, hogy nem az orosz mellett kell majd dolgoznom. - Mivel Mick ragaszkodik a jelenlegi sajtósához, így rád bíznám Nikitát.
- Nem lesz könnyű. - sóhajtottam nagyot. Tudtam milyen ember. Hallottam róla és sajnos semmi jóval nem kecsegtet. Tudtam, hogy rengeteg dolgom lesz vele.
- Tudom, de bízom benne, hogy te fogsz tudni vele bánni. Tehát?
- Elvállalom. - nem is sejtettem valójában mibe is keveredtem.

- Kicsilány! Miujság van?
- Áh, Kevin! De jó, hogy látlak. - öleltem meg a dánt a főnök irodájából kilépve.
- Ennyire hiányoztam? - nevetett.
- Nem, csak szerettem volna megbeszélni veled a holnapi sajtótájékoztatót.
- Erről jut eszembe. A fiúkkal azt találtuk ki, hogy a sajtótájékoztató utan beülünk Mickkel és Nikitával egy kis iszogatásra, hogy jobban megismerjük őket. - bólintottam.
- El sem hiszem, hogy már csak egy verseny és itt hagysz. Olyan vagy számomra, mintha a bátyám lennél. - öleltem meg.
- Tudod már hogyan tovább?
- Günther most kért fel, hogy legyek Nikita sajtósa. - sóhajtottam nagyot.
- És? Elvállalod? - nagyot sóhajtva bólintottam.
- Remélem nem fogod megbánni.
- Én is! De az biztos, hogy nem lesz olyan jó, mint veled volt. - öleltem meg. - Olyan vagy nekem, mintha a bátyám lennél.
- Te pedig az én imádott kishúgom. - szorított magához.
- Már most hiányzol. - sóhajtottam.
- Pedig még el sem mentem. - nevetett.
- Tudom. Louise jól van? - érdeklődtem felesége felől. Louise ritkán volt jelen Kevin versenyei, de ha mégis ott volt, akkor mindig jót beszélgettünk. Hamar megtaláltuk a közös hangot a szőke lánnyal.
- Igen. Remekül van. - vigyorgott teliszájjal.
- Csak nem lemaradtam valamiről?
- Amit azt illeti...de. Viszont ez még egyenlőre titok.
- Vettem! - tettem fel védekezően kezeimet.
- Boccs! Ezt fel kell vennem! - nézett csörgő mobiljára Kevin.
- Holnap találkozunk a sajtótájékoztatón! - intettem, majd indultam is vissza a hotelba.

Nem gondoltam volna, hogy Nikita még azelőtt fejtörést fog nekem okozni, hogy megismerném őt.

Szerencsére gyorsan letudtuk a sajtótájékoztatókat, így még bőven volt időm vissza sétálni a hotelbe és átöltözni az esti iszogatás előtt.

Nem akartam túlbonyolítani az öltözékemet, így egy farmerra, egy egyszerű ingre és egy tornacipőre esett a választásom.

Természetesen a fiúk még sehol sem voltak, amikor megérkeztem a bárba. Jellemző. Míg megérkeznek úgy döntöttem, rendelek egy italt magamnak, így a pult felé vettem az irányt. Fogalmam sincs mikor volt utoljára időnk úgy igazán kikapcsolódni.

A pultnál egy szőke férfi mellé ültem le, aki telefonjába bújva iszogatta whiskeyjét. Intettem a pultosnak, aki készségesen szolgálta fel a kért italt.

- Szia, kislány! Meghívhatlak egy italra? - csúszott közelebb hozzám a szőke férfi.
- Kössz, nem. Van sajátom. - válaszoltam fel sem nézve telefonomból. Utálom az ilyen nyomulós "szépfiúkat". Nem tudják hol a határ.
- Cica! - kezeivel derekam kezdte simogatni.
- Vedd le rólam a mocskos... - söpörtem le kezeit derekamról. - Te? - néztem meglepetten a szőke férfira.
- Talán ismerjük egymást? - húzta perverz mosolyra ajkait.