The Scorch Trials: Return of the Angel

Harmincötödik fejezet

Abban a pillanatban, ahogy Marcus teste a földre zuhant, Jorge máris ugrott, hogy a szoba közepére állított székhez vonszolja.

- A magáé - jelentette ki Lucy, miközben visszaváltoztatta az ütőt rúddá. - Én egy pillanatig nem akarok vele tovább foglalkozni.

Alig fejezte be a mondatot, valaki máris a karjai közé kapta és olyan vehemensen ölelte meg, mintha minimum száz évig lett volna oda. Nem kellett látnia, se hallania, hogy tudja, ki öleli magához.

- Ugye nem bántott? - kérdezte Newt suttogva. Hangja enyhén remegett az elfojtott érzelmektől.

- Nem, semmi bajom - fúrta az arcát Newt nyakába Lucy, végre kifújva magát. - Végig ura voltam a helyzetnek. Bár közben szerintem a felére csökkent az IQ-m. El se hinnéd, milyen nehéz egy üresfejű ribit eljátszani.

Newt nem bírta visszatartani a nevetést, de a testtartásából érződött, hogy még mindig nem nyugodott meg teljesen. Lucy szinte látta maga előtt, hogy a szobában fel-alá járkál, mint egy ketrecbe zárt oroszlán és halálra aggódja magát miatta. Erre a gondolatra elszorult a szíve, így mikor érezte, hogy Newt kezdi elengedni, gyorsan adott egy puszit az arcára. Ezzel sikerült meglepnie a fiút és még egy kuncogás is megengedett magának, mikor látta Newt döbbent arckifejezését.

Ekkor azonban észrevette az egyik kanapén elterülve Thomast, akit mintha a hideg rázott volna. Az arcára fagyott a mosoly és gyorsan odasietett hozzá - Teresa felállt, hogy helyet adjon neki, mivel eddig mellette ült és a kezét fogta.

- Nincs nagy baja - sietett megnyugtatni őt Minho, miközben a lány gyorsan végigtapogatta Thomas arcát. - Teresa alig tudta felhozni ide, annyira kiütötte az, amit ez a pasas adott neki, de megitattunk vele vagy fél liter vizet és azóta már kezd egyre jobban lenni. Alszik, mint a hal.

Lucy megkönnyebbülten sóhajtott, és kisöpörte a haját a szeméből. A hajfonat, amit még Teresa csinált a VESZETT-nél, valami csoda folytán még mindig tartotta magát, de egyre több hajszál bomlott ki belőle és így hullott az arcába. Visszaengedte Teresát Thomas mellé és végignézett a többieken. Serpenyő épp segített Jorgénak megkötözni Marcust, míg Newt egy fotel karfájára telepedett le. A lány épp leült mellé a fotelbe, mikor kinyílt az ajtó és Aris támolygott be Brendával együtt, aki kicsit instabilnak tűnt, de még tudott jönni a saját lábán.

- Ne tudjátok meg, mi van odalent! - szakadt ki a fiúból, miközben Jorge odarohant hozzájuk és átvette tőle Brendát. - Valami borzalom. Lépni alig lehet, és olyan meleg van, mintha elevenen akarnának minket megfőzni.

Valóban, Aris úgy nézett ki, mint aki egy szaunából tért volna vissza. Szinte facsarni lehetett volna belőle a vizet.

- Ja, Teresa már regélt róla - dobta le magát Minho Lucy foteljének szabad karfájára. - Kezd egyre unszimpatikusabbá válni ez a hely.

- Te meg mióta használsz ilyen szavakat? - nézett rá Serpenyő furcsán, aki eddigre már leült egy másik fotelbe, Marcus bal oldalára és onnan tartotta szemmel a házigazdát.

- Honnan tudod, hogy az egyáltalán mit jelent? - tódította Newt, majd a két fiú összevigyorgott.

- Bekaphatjátok - mutatott be nekik Minho, de a szája sarka neki is felfelé ívelt.

- Hogy van Brenda? - kérdezte jó hangosan Lucy, ám ő se tudta elrejteni a mosolyát.

- Jól vagyok, kösz - válaszolt maga a lány, miután kiivott egy vizespalackot, amit Jorge tukmált rá. Ő egy másik kanapén terült el, jó messze Thomastól, a szoba másik végében. - Csak émelygek egy kicsit. Thomast sokkal jobban megviselte, gondolom, most ivott először ilyen erős cuccot.