The Scorch Trials: Return of the Angel

Harmincharmadik fejezet

Jorge kivezette őket a tömegből és egy kerítésen átmászva maguk mögött hagyták a zsúfolt utcát. Azonban a túloldalt, kilépve a ház takarásából, olyan látvánnyal találkoztak, ami valószínűleg sokáig fogja még kísérteni őket.

Ugyanis Marcus díszes otthona mögött, amiből még mindig ki lehetett hallani a dübörgő zenét, egy kisebb, sokkal otrombább és megviseltebb épület húzódott meg. A homlokzatáról szintén egy vörös molinóm lógott le, de ezen a „B Zóna" felirat díszelgett. Még onnan is, ahol ők álltak, érezni lehetett a hatalmas forróságot, ami belülről ömlött kifelé, messze felülmúlva a környezet hőmérsékletét, ami nem kis teljesítmény volt. A ház előtt holttestek sorakoztak: voltak köztük csontsoványak, olyanok, akiknek a bőrét szinte teljesen befedte a rászáradt vér, de néhány halott Buggyant is kivehető volt, amiktől elsőként igyekeztek megszabadulni. A levegőben égett hús szaga terjengett, a ház hatalmas kéményei pedig csak úgy ontották magukból a fekete füstöt.

Hihetetlennek találta, hogy ebből a másik oldalt nem érzett semmit.

- A pokolba! - sziszegte Jorge. - Teljesen elfelejtettem, hogy ez is itt van.

- Mi... - Teresa megszólalni is alig tudott a sokktól. - Mi a fene folyik itt?

- A B Zónában égetik el a halottakat, hogy megakadályozzák, hogy esetleg más járványok elszabaduljanak - magyarázta Jorge. - Majdnem minden városnak van ilyen krematóriuma. Sokkal biztonságosabb, mint eltemetni őket.

Lucy figyelmét nem kerülte el a szenvtelen, tárgyilagos hang, amivel a férfi beszélt. Ismét arra a VESZETT katonára emlékeztette, aki az Útvesztőből való szabadulásuk után elsőként adott nekik felvilágosítást a világról. Bár szörnyű látvány volt a sok egymásra dobált holttest, de ilyen világban a kíméletesség, az emberiesség már igazi luxusnak számított.

Jorge hangja rántotta ki őket a dermedtségből.

- Nem mehetünk ki a másik oldalra. Azonnal észrevennének.

Lucy felnézett maga fölé és örömmel látta, hogy bár itt nem voltak erkélyek, de ablakok igen, ami azt jelentette, hogy szobáknak is kellett lenniük. Mivel a diszkrécióra mentek, így muszáj volt az első olyan ablakot megcéloznia, amit nem üveg, hanem ponyvák fedtek, és az a harmadik emeleten volt.

- Ez is jó lesz - jelentette ki. - Előbb fölmegyek és körülnézek, hogy tiszta-e a levegő. Ha igen, majd szólok. Jorge, tudna adni egy kést vagy tőrt?

- Minek? - kérdezte Serpenyő. - Ott a rudad.

- Abból létra lesz, amin fel tudtok mászni, és nem akarok annyiszor alkotni, hogy ne hívjam fel magunkra a figyelmet. Ha szólok, egyesével kövessetek, ha egyszerre másztok fel, az nagyon feltűnő lenne.

Jorge időközben lekapta a táskáját és addig kotorászott benne, amíg elő nem kapott egy vékony, de annál élesebb kést. Lucy biccentett egyet, miközben az övébe tűzte, majd lecsatolta a rudat és olyan lassan, ahogyan csak képes volt, fokról fokra építette meg a létrát, hogy a kék fény ne látszódjon semelyik irányba sem. Bár tudta, hogy sietniük kell, de inkább áldozott egy kis időt, mint azt, hogy lebukjon ekkora tömeg előtt, akikről fogalma sem volt, hogy mennyire lehetnek felfegyverkezve. Semmiképp sem veszélyeztethette a tisztársakat.

Mikor elkészült a létra, nekitámasztotta a ház falának és már indult volna fölfelé, mikor érezte, hogy valaki megragadja a karját. Oldalra fordította a fejét, és Newt már meg is csókolta őt.