The Scorch Trials: Return of the Angel

Harmincegyedik fejezet

- Felkeltsük őket?

- Á, szerintem majd visszajövünk értük, addigra csak kiromantikázzák magukat.

- Ugye tudod, hogy buktad a fogadást?

- A bökött életbe, Minho, ne mondogasd már ezt öt másodpercenként!

Lucy hallotta a hangokat, de nem akart róluk tudomást venni. Érezte Newt karjait maga körül, amikkel szorosan ölelte őt egész éjjel és nem akart megmozdulni, hogy ismét foglalkoznia kelljen a külvilággal. Neki ott tökéletes volt.

- Felkeltitek már őket végre? Indulnunk kell.

- Szerintem...

- Fogjátok már be - morogta Newt. - Bököttül idegesítőek vagytok.

- Haver, szerinted is jól csókol?

- Minho, nem is voltál magadnál, és ha még egyszer felhozod, esküszöm pofán verlek - jelentette ki Lucy, és nem tudta visszafojtani a mosolyát, mikor hallotta a többiek nevetését. Felült, nyújtózkodott egyet, majd kinyitotta a szemét.

Felettük Serpenyő és Aris álltak mosolyogva, míg Minho Newt másik oldalán térdelt és olyan idiótán vigyorgott, hogy Lucy szíve szerint behúzott volna neki egyet. Mikor hátrapillantott, látta, hogy Teresa és Jorge épp az utolsó holmikat szedték össze, miközben a hajnali napfény éppcsak besütött az ablakokon. Régóta most először találta ezt szép látványnak.

Ásított egyet, mire Minho rögtön újrakezdte a hülyülést.

- Na mi van, csak nem kifárasztott a szőke herceged az éjjel?

- Három másodperced van, hogy elfuss, mielőtt eltöröm a karod - vágta rá gondolkodás nélkül Lucy, miközben Newt feje egy paradicsoméra hasonlított.

- Ha akarod, segítek - ajánlotta fel Serpenyő, mire Minho fenyegetően nézett rá.

- Nehogy azt hidd, hogy megúszod, Serpenyő. Tejelni fogsz nekem, amint lehet, okéság?

- Miről beszéltek? - kapkodta a fejét értetlenül Lucy.

- Még az Útvesztőben fogadásokat kötöttek, hogy mikor jöttök már össze - magyarázta Teresa somolyogva. Hosszú idő óta most először emlékeztetett régi önmagára. - Miután kiszabadultunk, megújították: Minho azt mondta, hogy Newt még a Jobb Karhoz érkezés előtt bevallja, Serpenyő pedig ellene volt.

- Mi Winstonnal pedig - szólt közbe Aris egy árnyalatnyi szomorúsággal a hangjában - abban fogadtunk, hogy melyikőtök lép először. Én Newtra tettem, ő pedig rád.

- Tényleg, ezt meg se kérdeztük! - csapott a homlokára színpadiasan Minho. - Newt növesztett végre golyókat és vallotta be, vagy ezt is neked kellett kézbe venned?

- Abbahagynátok végre? - nevetett fel kínjában Newt és még véletlenül sem nézett egyikükre sem.

- Bevallom, hermano, hogy ezt még én is élvezem nézni - vigyorgott Jorge. - Tisztára, mint egy szappanopera. Tudod, mikor volt utoljára lehetősége itt bárkinek ilyesmit látni?

- Ó, öreg, olyan történeteket tudnék mesélni magának! - tapsolt egyet Minho. - El se hinné, mit összeszerencsétlenkedtek ezek azóta, hogy ismerik egymást!