The Scorch Trials: Return of the Angel

Kilencedik fejezet

- Mi az? - kérdezte Minho türelmetlenül. - Ember?

- Halott - felelte tömören Lucy.

A szeme sarkából látta, hogy Minho és Thomas odasietnek mellé, ám a tekintete végig a testen maradt. A ruhái porosak és szakadtak voltak, de nem is ez volt a kiakasztó, hanem a feje: azon ugyanis egy műanyag zacskó volt, amit a nyakánál jó szorosan lezártak. Úgy tűnt, valaki megfojtotta vele és itt hagyta az enyészetnek, ami tette a dolgát, ugyanis már nem volt rajta bőr és hús is alig. Épphogy befedte a csontjait.

- Basszus - szaladt ki Thomas száján. Lucy sem foglalhatta volna össze jobban.

Minho egy pillantást vetett csak a hullára, ugyanis sokkal jobban érdekelte a mellette lévő asztali lámpa. Megpróbálta felkapcsolni, de nem történt semmi. Ezután a lámpával a vezetéket kezdte követni.

- Volt áramuk - jelentette ki egy idő után.

- A kunyhók között húzódó lámpákból én is rájöttem - reagált kissé szarkasztikusan Lucy. - De ne veszítsük el a fő fókuszt, ami az, hogy élelmet keressünk.

- Nem lenne könnyebb, ha minden meg lenne világítva ahelyett, hogy itt szerencsétlenkednénk ezekkel? - rázta meg az elemlámpát Minho.

- Azzal csak azt éred el, hogy felhívod magunkra a figyelmet - kontrázott Lucy.

- Minek a figyelmét? - szólt közbe Thomas. - Nekem úgy tűnik, hogy ez a hely rég kihalt. Szerintem senki sincs itt rajtunk kívül.

Ezzel Lucy sem tudott vitatkozni, mégis megmagyarázhatatlan idegesség tört rá. Minden idegszála rejtőzködni akart, bár nem tudta, mi elől, de a sötétben mindenhol fura alakokat vélt látni és minden sarkon veszélyt sejtett. Talán csak a képzelete játszott vele. Lehet jobb, ha nem veszi körül olyan feketeség, amibe bármit bele tud látni.

Sóhajtott egyet.

- Jó - egyezett bele. - Keressük meg a generátort.

A vezetékek nagyobb kábelekbe futottak össze, amiket összekötöztek, hogy ne bukjanak fel bennük. Azok a padlón futottak végig, a kunyhók labirintusából egy másik folyosóra, majd egy ajtóval lezárt területre. Lucy végig a kezében szorította a rudat, miközben belökte az ajtót és körbenézett. Egy karbantartóhelyiségbe kerültek, amiben egyre több és több kábel futott össze az épület más részeiből érkező vezetékekkel. A hatalmas kötegek azt jelezték, közel jártak.

Thomas lámpája ekkor egy kerítést világított meg, ami elzárta előlük az utat. A tövében és a lyukakon is plüssállatok pihentek, valamint játékok, néhány művirág és egy „Magasfeszültség" feliratú tábla. Az ajtót hatalmas lakat zárta le.

- Azt hiszem, megtaláltam - szólt Minho és Lucy hallotta, hogy kapcsolgatni kezd valamit. Ám az ő figyelmét jelenleg az kötötte le, ami a kerítés túloldalán volt: ott ugyanis újabb matracokat látott, amiken takarók és pokrócok hevertek, néhányon pedig szakadt ruhát is látni vélt.

- Szerintem megvan - jelentette ki diadalmasan Minho és egy kattanás után a generátor zúgni kezdett, majd mindenhol az épületben sorra gyulladtak ki a fények, és a sötétséget felváltotta a félhomály. Lucy Minhóra mosolygott, aki jellegzetes vigyorával az arcán nézett rá, ám egyik pillanatról a másikra elsápadt. - Vigyázzatok!

Lucy abban a pillanatban ugrott hátra, ahogy valami nekicsapódott a rácsnak. Vérfagyasztó sikoly hasított a levegőbe, amitől Lucy hátán felállt a szőr, egyúttal pedig a felismerés is tarkón vágta: ez ugyanaz a hang volt, amit akkor hallott, mikor bemenekítették őket a VESZETT épületébe. Most már látta is, mi volt a forrása.