Harminchetedik fejezet

652 47 6
                                    

Pihenése végre nyugodt volt, bár nem igazán aludhatott mélyen, mert egy idő után hallani kezdte a többiek beszélgetését, de annyira nem volt magánál, hogy el is gondolkozhasson a hallottakon. Már azt is hatalmas teljesítménynek tartotta, hogy később fel tudta idézni a szavakat és tudta, melyik kitől származott.

- ...segíteni nekünk? - mondta éppen Aris, mikor magához tért. Mivel jól esett neki Newt ölelésében feküdni, mozdulatlanul maradt és próbált visszaaludni, de közben a beszélgetésre is figyelt.

- Elvileg immunisak vagyunk - jött a válasz Serpenyőtől. - Szóval csak nem fognak minket figyelmen kívül hagyni.

- Én nem emiatt aggódom - szólalt meg Newt, és Lucy érezte, hogy szorosabbra fonja a karjait körülötte. - Szerintetek ha megtudják, hogy Luce az Angyal, mit fognak csinálni? Úgy értem, számukra ő még mindig az egyik legnagyobb ellenség.

Néhány pillanatig csend volt, majd Thomas szólalt meg.

- Ki fogunk találni valamit. Muszáj segítséget kérnünk, és ők az egyetlenek, akik a VESZETT ellen vannak. Ha elmagyarázzuk nekik a helyzetet...

- Eléggé naív vagy, hermano - szólt közbe Jorge. - Bár az is igaz, hogy ti elfelejtettétek a régi életeteket, így nem tudjátok, mennyire gyűlölik őt a világon mindenhol. Sok kis állam kormányát semmisítette meg egymaga, ha fellázadtak a VESZETT ellen. Láttátok, hogy reagált Marcus, mikor megtudta, ki ő és bár a legtöbben rettegéssel merik már csak a nevét kiejteni, addig azok, akiket valamilyen szinten érintett a ténykedése, saját kezűleg lennének képesek végezni vele. Sokan azért is csatlakoztak a Jobb Karhoz, hogy az Angyalon bosszút álljanak.

- Akkor mégis mi a plottyért megyünk mi oda? - háborgott Minho. - Lucy mégis hogy gondolta, hogy...?!

- Tisztában volt vele, hogy rá nézve mit jelent, ha a Jobb Karhoz megy - felelte Jorge. - De számára a ti biztonságotok az első. Én is felhoztam ezt neki, mikor megegyeztünk abban, hogy segítek nektek, és ő úgy fogalmazott, hogy megéri a kockázatot, ha ezzel megmenthet titeket. Biztos benne, hogy ott megvédenek majd titeket a VESZETT-ől.

- Nem igaz. - Lucy érezte, hogy Newt a fejét rázta. - Nem igaz, hogy mindegy, mennyit papolok neki arról, hogy ne csinálja ezt, ő újra és újra...

- Newt, próbáld kicsit az ő helyébe képzelni magad - szakította félbe Thomas. - Azután, hogy az Útvesztőben annyi barátját látta meghalni, kiszabadul, majd kiderül, hogy a VESZETT dróton rángatta egész életében és hogy ő a leggyűlöltebb személy az egész világon. Minden éjjel azok az emberek kísértik, akiket a VESZETT parancsára megölt és közben annyira emészti a bűntudat, hogy örömmel engedné bárkinek, hogy bosszút álljon rajta, ha ezzel egy kicsit jóvátehetné mindazt, amit tett.

- Amúgy nem kell nekik elárulnunk, hogy ő az Angyal - vetette fel Aris. - A városban is csak azután ismerték fel, hogy használta a képességét. Ha sikerül elkerülnünk, hogy felfedje magát, nyerhetünk egy kis időt és mire kiderülne, már megismernék őt és rájönnének, hogy ő is csak ember.

- Nocsak, te hogyhogy ennyire védenéd? - kérdezte Minho. - Alig pár napja ismered.

- Nélküle nem jutottunk volna el idáig - magyarázta Aris. - És ez a pár nap elég volt ahhoz, hogy lássam, mennyire együttérző és gondoskodó, de közben bátor és ravasz is. Ráadásul azt a köteléket, ami köztetek van, nem lehet mesterségesen előidézni. - Kis hallgatás után hozzátette: - Nálunk nem volt ennyire családias a hangulat.

- Nehezen indult, az tény - mondta Serpenyő. - Két évig csak fiúk voltak, majd egyszerre megjött az első lány...

- Néhányan nem is bírtak magukkal - jegyezte meg Minho, mire többen lepisszegték.

- Bökött, néha igazán befoghatnád azt a francos szádat - mérgelődött Newt.

- A lényeg, hogy aztán megtalálta a helyét - folytatta Serpenyő zavartalanul. - És azóta egy közülünk. És bár hihetetlenül erős harcos - látnod kellett volna, hogy küzdött a Siratókkal -, de érzelmileg ő is legalább annyira sebezhető, mint bármelyikünk, hiába nem akarjuk beismerni.

- Végre belátjátok azt, amit a legelejétől fogva próbáltam magyarázni nektek - dohogott Thomas.

- Jól van na, nekünk nem jöttek vissza emlékek, vacadék - védekezett Minho. - Mondjuk, mi nem is rontottunk egy falka Sirató közé, hogy megszúrassuk magunkat...

- Ezt csináltad? - hüledezett Aris. - Neked tényleg halálvágyad van.

- Nem csoda, hogy Luce-szal olyan jól megértik egymást - jegyezte meg Newt, mire páran halkan felnevettek.

- Vagyis átestél az Átváltozáson? - érdeklődött Aris. Thomas bólinthatott, mert nem sokkal később folytatta. - Mikre emlékszel?

- Nem sokra - felelte Thomas. - Az elején annyi jött vissza, amit felhasználva kijuthattunk az Útvesztőből. Azóta nekem is villannak be dolgok, mint Lucynak, csak nekem éjjel álmomban és sokat nem tudok hova tenni. A legtöbben ő szerepelt és...

Elharapta a mondat végét, de aztán gyorsan folytatta.

- Emlékszem, mennyire megviselte már akkor mindaz, amit tennie kellett. Emlékszem, hogy figyeltem a többieket kintről, míg ők az Útvesztőben voltak, és hogy a látottakról gyakran meséltem Lucynak is. Meg hogy folyton próbálták belénk nevelni, hogy a VESZETT jó és hogy minden, amit teszünk, az a nagyobb jóért van.

- A VESZETT jó, na persze - horkantott fel Minho. - Mégis hogy lehet jó egy olyan szervezet, ami képes kiképezni és kényszeríteni egy kislányt arra, hogy gyilkoljon?

- Meg ezek a kísérletek is - tette hozzá Serpenyő. - Annyian haltak meg. Vagy ötvenen voltunk bent, mikor Thomas megérkezett, nem? És mostanra már csak mi maradtunk.

Nyomasztó csend ereszkedett rájuk, amit végül Jorge tört meg.

- Tudjátok, sok mindenre gondoltam, hogy mit csinálhatnak az immunis gyerekekkel, de erre soha nem fogadtam volna. A VESZETT jó ideje nem közöl konkrétumokat a nyilvánosság felé, csupán az államok kormányainak ad tájékoztatást a gyógymódkeresés állapotáról. A legtöbben már rég feladták, hogy valaha is lesz gyógymód és csupán próbálnak túlélni. Most már ez a világunk. És szerintem az immunis gyerekeket védelmezni kellene, nem lemészárolni, mivel ők jelentik az emberiség jövőjét. - Kis szünet után hozzátette: - Ezért is csatlakoznak sokan a Jobb Karhoz. Úgy vélik, velük a gyerekeik biztonságban lesznek.

- Ezért is kell odamennünk - csapott le a szavaira Thomas. - Nincs más esélyünk. És biztos vagyok benne, hogy ők sem utasítanák vissza azt, hogy az Angyal nekik dolgozzon.

- Nem kellene úgy beszélned Luce-ról, mintha egy tárgy lenne - morogta Newt.

- Én tudom, hogy nem az, de nagyon sokan a világon nem, köztük a VESZETT és a Jobb Kar sem. És szerintem a kettő közül az utóbbit lehet inkább meggyőzni.

The Scorch Trials: Return of the AngelWhere stories live. Discover now