The Scorch Trials: Return of the Angel

Negyvennegyedik fejezet

Szinte kivétel nélkül mindenki felszisszent, hogy hangot adjon megbotránkozásának. Sonya emellett a szája elé kapta a kezét, míg Newt csak lehunyta a szemét és szorosan magához ölelte Lucyt, aki furcsamód üresnek érezte magát. Sejtette, hogy korán kezdték vele, csak azt nem tudta, hogy ugyanezt még négy másik gyereknek is el kellett szenvednie.

Mary odasétált Brendához, kezében az injekciós tűvel, majd felhúzta a lány pólójának ujját, és míg Jorge közrefogta Brenda fejét, Mary beadta neki az oldatot, amitől azonnal ellazult és úgy tűnt, végre megnyugodott.

- Ezzel nyertünk egy kis időt - mondta, ahogy kihúzta a tűt.

- Mit adott be neki? - kérdezett rá Lucy kissé rekedten.

- Egy enzimet - válaszolta Mary. - Ez okozza azt, hogy egyesek képesek legyőzni magukban a Kitörést és így immunissá válnak rá. A VESZETT sok-sok év kutatómunkája után jött rá, de szinte rögtön ezután szembesültek az egyik legnagyobb kihívással is; az enzimet ugyanis nem lehet előállítani, csak kinyerni az immunis gyerekekből. Így nem számít igazi gyógymódnak. Nekik azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a világot meggyőzzék arról, hogy igenis eredményesek a kutatásaik. Míg épültek az Útvesztők, ők folyamatosan csapolták a gyerekek vérét, hogy kinyerjék belőlük az enzimet és piacra dobhassák, de azzal alig néhány hetet nyertek a betegeknek.

- Vagyis Brendának... Brendának is...? - próbált rákérdezni Jorge, de elcsuklott a hangja.

- Nem tudom - rázta a fejét Mary, miközben egy kukához sétált, ahová kidobta a tűt és a kesztyűket is. - Ez egyénenként más. Ráadásul nem tudom, mennyiben befolyásolja az enzim minőségét az, hogy a gyerekek időközben megjárták az Útvesztőt, amit úgy hoztak létre, hogy az őket bent érő ingerek az agy azon területére legyenek hatással, ami az enzim kiválasztásáért felelős.

Lucy és Thomas összenéztek, és a lány tudta, hogy mindkettejüknek a fellógatott gyerekek látványa lebeg a szemük előtt. Hát ezért kellett őket rögtön leszedálni és „lecsapolni", ahogy Ava Paige mondta, hogy minél jobb minőségű legyen az enzim, amit aztán eladhattak azoknak, akik meg tudták fizetni. Lucy gyomra felfordult a gondolatra.

- Mindennek a kutatása párhuzamosan folyt a Teremtő-kísérlettel - magyarázta tovább Mary. - Miután Lucy elmondta nekem, mit kellett tennie, noha megtiltották neki, hogy erről beszéljen, már kezdtem nagyon kiábrándulni a VESZETT-ből. Egyre többmindent tudtam meg arról, mit tesznek a gyerekekkel, mivel Lucy folyamatosan összejárt néhányukkal, akiket a szomszédos épületben tartottak, és akik mindig elmesélték neki, min mennek keresztül, amit ő aztán továbbmondott nekem. - Mary most először mosolyodott el, mióta beszélt, igaz, ez a mosoly is halovány volt. - Közülük öten most is itt ülnek.

Lucy végignézett a tisztársain, akik mind elkerekedett szemekkel fordultak felé. Bár eddig is sejtette, Newt és Thomas esetében pedig biztos volt, de most már biztos volt benne, hogy a jelenlévők többségét ismerte az Útvesztő előtt, sőt, barátok is voltak. Bár még mindig rengeteg kérdése volt, ráharapott az ajkára, hogy csöndben maradjon, és Mary nyugodtan folytathassa a történetet.

- A legvégső lökést azonban az adta meg, hogy megtudtam, miért is kellett a Teremtő-kísérlet igazán a VESZETT-nek. Az utolsó, végső próbára tizenhárom éves korotok körül került sor, ami során ki kellett érdemeljétek azt a titulust, amit csak egyikőtök viselhetett.

Mary odasétált a Brenda ágyával szemben lévő asztalhoz, de valójában a mellette lévő ládához tarthatott, mert lehajolt és némi kotorászás után kivett belőle egy hámszerkezetnek tűnő valamit, valamint egy... egy másik, pontosan ugyanolyan fémrudat, mint ami Vince-nél is volt.