The Scorch Trials: Return of the Angel

Harminckettedik fejezet

Mikor Lucy lenyugodott, mindannyian kibontakoztak az ölelésből és talpra kecmeregtek. A lány letörölte a könnyeit és ekkor találkozott a tekintete Jorgéval, aki úgy nézett rá, mintha eddig nem is látta volna őt. Mintha most először pillantotta volna meg Lucyt, az igazi Lucyt, akiről talán Teresa is beszélt.

- Mi az? - kérdezte.

Jorge megvonta a vállát.

- Semmi különös. Csak tudod, sosem gondoltam volna, hogy egyszer látni fogom, ahogy az Angyal emberibbnek mutatkozik, mint a Perzseltföldön élők többsége.

Lucy erre nem igazán tudott mit mondani, így csak felkapta a táskáját és elindult a lépcső felé. Még nem tett azonban három lépést, mikor érezte, hogy valaki összekulcsolja az ujjait az övével. Az ajkába harapott, de nem tudta visszafojtani a mosolyát, ahogy Newtra sandított.

- Ó, a bökött életbe, tényleg nyálas szerelmesek lesznek! - jajdult fel színpadiasan Minho. - Tudjátok mit, visszaszívom, inkább viselkedjetek úgy, mint ezelőtt.

Newt úgy intett be neki a szabad kezével, hogy hátra se nézett, és hiába vigyorgott önelégülten, Lucy igazi, földöntúli boldogságot látott a szemében, amitől ő maga is a felhők fölött érezte magát. Megszorította Newt kezét, aki válaszul ugyanezt tette.

- Egy óra múlva elérjük Marcust - szólt Jorge, mikor már a lépcső legalján lépkedtek. - Ott azonban óvatosnak kell lennünk. Ő egy kicsit... fura alak. Állandóan partikat tart és minden ébren töltött órájában be van állva. Fogalmam sincs, honnan szerzi a cuccait, de nem az én posztom erről faggatni. Viszont a bulijai miatt elég sok támogatója van, akiket teljesen függővé tett a kotyvalékaitól, és akik bármit megtennének azért, hogy őt életben tartsák és így kaphassanak még belőlük. A város ezen része az ő ellenőrzésük alatt van.

- Szóval a lényeg annyi, hogy ne keltsünk feltűnést - foglalta össze Lucy, miközben jelentőségteljes pillantást küldött Minhóra, aki csak feltette a kezét.

- Meg se fogok szólalni.

Az útjuk Marcusig ugyanúgy telt, mint az előző napjuk. Kerülgették az embereket, igyekeztek olyan láthatatlanok lenni, amennyire csak lehetett és ahogy egyre növekedett a forróság, úgy készítettek ismét ernyőt a fejük fölé kabátokból és pulcsikból. Bár nem fogták egymás kezét, Lucy biztos volt benne, hogy Newt nagyjából másodpercenként pillantgat rá sétálás közben, és bár sokért nem adta volna, ha most beleláthatott volna a fiú fejébe, mégis örült neki, hogy erre nem volt módja. Így is egy üresfejű tinilánynak érezte magát, aki alig tud tisztán gondolkodni a rózsaszín ködtől és a pillangók is azóta buliztak a gyomrában, hogy Newt először megfogta a kezét.

Az egy órás séta azonban adott neki időt arra, hogy végiggondolja az elmúlt tizenkét óra eseményeit, bár megemészteni ezeket jóval nehezebb volt. Már azt alig tudta felfogni, hogy mégsem tudott olyan jól titkolózni, mint sejtette, de amiatt is szégyellte magát, hogy ennyire lebecsülte a tisztársait. Nyilván össze tudták rakni maguktól is a kirakós darabkáit, hiszen mindegy, mennyit hülyültek szabadidejükben, valójában közel sem voltak ostobák. A legmegdöbbentőbb azonban kétségkívül a tény volt, hogy egyikük sem viszonyult hozzá másképp. Az, hogy ő volt az Angyal, láthatóan egyiküket sem érdekelte. Számukra ő még mindig csak Lucy volt: az első lány tisztárs, az első lány Futár, az első, aki képes volt küzdeni a Siratókkal.

Ez még mindig túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Lucy tudta, hogy kell neki még egy kis idő, hogy ezt ő maga is el tudja majd hinni.

Azonban az, amit még kevésbé tudott elhinni, a megváltozott kapcsolata volt Newttal. Visszaemlékezve úgy érezte, mintha valamiféle transzban lett volna a beszélgetésük idején; olyan volt az egész, akár egy szép álom. Az, ahogy a fiú szerelmet vallott neki, ahogy ő szerelmet vallott a fiúnak, a csókjuk, az, hogy utána a karjaiban alhatott el, pontosan úgy, ahogy mindig is akarta... nem tudta elhinni, hogy alakulhatott ennyire jól minden. Hogy érdemelhette ki ezt a sorstól mindazok után, amit tett, miközben sokan a világon még mindig szenvednek miatta? Tényleg megérdemli ő, hogy a Jobb Kar védelme alatt élje az életét Newt és a tisztársak oldalán?