The Scorch Trials: Return of the Angel

Hetedik fejezet

Lucy alig emlékezett arra, hogyan jutott vissza a fiúk szobájába. Thomas kúszott előtte olyan gyorsan, ahogy bírta, mögötte pedig Aris igyekezett tartani a tempót, amit ők ketten diktáltak. A lány agya azonban folyamatosan a feltörekvő emlékfoszlányaival viaskodott, ahogy egymás után vették be a kanyarokat. Ám hiába próbálta összeszedni magát, csak akkor jött rá, mennyire nem sikerült ez, mikor arra lett figyelmes, hogy Thomas egyszerűen kilöki a szellőzőrácsot, és kimászott az ágy alól.

- Thomas? - hallotta Lucy Serpenyő kérdését, miközben enyhén remegő kezekkel mászott ki a szellőzőből.

- Mennünk kell - motyogta Thomas.

- Mi van?

- Ki kell jutnunk innen! - jelentette ki a fiú, miközben gyorsan az ajtóhoz rohant és kinézett a kis ablakon.

- Miről beszélsz, Thomas? - értetlenkedett Minho.

- Hogyhogy „ki kell jutnunk innen?" - kérdezte Newt is.

- Jönnek! El kell tűnnünk! Gyertek! - Thomas most az egyik ágyhoz rohant és lerángatta róla az ágyneműt.

- Thomas?

- Miért?

- Kik jönnek?

- Húzzunk bele, értünk jönnek! - A fiú látszólag nem is hallotta az értetlenkedő kérdések hadát. Visszament az ajtóhoz és a lepedőt rögtönzött kötélnek használva összekötözte a kilincset a fallal.

Lucy és Aris eközben észrevétlenül feltápászkodtak, és míg a fiatal srác tekintete a távolba veszett és úgy állt, mint aki sokkot kapott, addig Lucy újra és újra a hajába túrt, hogy valahogy megszüntesse az ujjai remegését.

- Luce? - nézett rá most Newt. Mikor a tekintete találkozott Lucyéval, elsápadt. - Luce, mi a franc történt?

- Aris, mi történt ott? - kérdezgette eközben Serpenyő Arist, aki nem reagált semmire.

Lucy kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang. Tudta, hogy neki kéne most a leginkább összeszedettnek lennie, de legalább annyira megrémítette az, amit megtudott, mint a rengeteg bizonytalan emlékfoszlány, ami feltört az elméje mélyéből, és így képtelen volt koncentrálni. Jobb híján Thomast nézte, aki kétségbeesetten próbált csomót kötni a lepedőre és úgy dúlhatott benne az adrenalin, hogy teljesen túlpörgött tőle.

- Tommy, lenyugodnál és elmondanád, mi van? - fakadt ki türelmét vesztve Newt, miközben megfogta Lucy kezeit és megszorította őket. A lány lehunyta a szemét, és próbált mélyeket sóhajtani, hogy kitisztítsa a fejét, valamint hogy erőt merítsen Newt érintéséből. Megkönnyebbülten vette észre magán, hogy valami végre használ.

- Életben van! - jelentette ki Thomas, egy pillanatra se szakítva félbe a munkát.

- Kicsoda? - kapkodta a fejét Minho.

- Teresa? - kérdezte Serpenyő.

- Ava!

- Ava? - ráncolta a homlokát Newt. - Beszélj már értelmesebben, Tommy!

- Ez a VESZETT! - pördült meg Thomas a tengelye körül és kétségbeesetten nézett rájuk. A fiúk egy csapásra elnémultak és teljesen lefagyva bámultak Thomasra. Szemük elkerekedett a döbbenettől. Lucy érezte, hogy most Newt kezei kezdenek enyhén remegni.