Perfect For You [larry fanfic]

The End

Harry

Borzongva húztam összébb magamon a kabátom, miközben Zaynnel elindultunk vissza az épületbe. Jól esett egy kicsit kiszellőztetni a fejem és átrágni az elmúlt napok eseményeit a fiúval, még akkor is, ha az ő lelkesedése a közelébe sem ért az enyémnek. Ezt persze nem voltam rest a szemére vetni abban a pillanatban, amint becsukódott előttünk a lift ajtaja. Zayn szórakozottan felhorkantott és úgy tűnt, mintha válasz nélkül akarna hagyni, ám ekkor hirtelen a vállamra tette a kezét és szembe fordított magával.

- Tudod, hogy nagyon örülök a boldogságodnak, ugye? - nézett mélyen a szemembe. Kérdését hallva éreztem, ahogy a könnyek gyülekezni kezdenek a szemem sarkában, de erőt véve magamon, nem hagytam őket lecsordulni. Helyette átvetettem a kezem a fiú nyakán és magamhoz húzva őt, a bőrdzsekijébe fúrtam a fejem. Zayn készségesen ölelt vissza, arcát fejem tetejére fektetve. - Valósággal ragyogsz, Harry és ezt nagyon jó látni!

Kuncogva, halkan szipogva húzódtam el tőle, hevesen bólogatva szavaira. Zayn nevetve csóválta a fejét, miközben kezét felemelve, játékosan összeborzolta a hajam.

- Hé! - ütöttem rá felkarjára, fenyegető pillantással méregetve őt, de legnagyobb szerencséjére a lift hirtelen megállt, mi pedig kiléptünk a folyosóra és elindultunk a szobánk felé. Az ajtón belépve békés csend fogadott, a srácok ott terpeszkedtek a kanapén, folyamatosan válogatva a csatornák között. A cipőmet elpakolva boldogan pördültem oda hozzájuk, levetve magam a szabadon maradt fotelba.

- Nincs semmi érdekes? - érdeklődtem a TV felé biccentve, mire egy tucatnyi fejcsóválást és rosszalló hümmögést kaptam válaszul. Kárörvendő vigyorral néztem végig rajtuk, de amint Zayn is levetődött melléjük, fejét azonnal Liam ölébe hajtva, valami megütötte a szemem. - Louis?

- Mióta leléptetek a szobájában kuksol. - vonogatta a vállát Niall, Liam pedig helyeslően bólogatott.

- Még a fifa sem csábította elő, szóval valószínűleg hazatelefonált. - fűzte hozzá mosolyogva, amitől nekem is azonnal felfelé görbültek az ajkaim. Imádtam becsatlakozni a családi videóhívásaikba, az ikrek és Felicité fantasztikusak, Lottie humorára szavak sincsenek, Jay pedig minden alkalommal olyan kedvesen érdeklődik a hogylétem felől, mintha a saját anyukám lenne. Repdeső szívvel pattantam fel a helyemről és a fiúk mindentudó pillantásaival kísérve, a szobánkhoz indultam. Az ajtó előtt egy pillanatra megtorpantam és füleltem, hátha meghallom a Tomlinson lányok csilingelő kacagását, de belépve csupán a kellemes csend fogadott, ahogy Louis az ágyon ücsörögve, hátát a támlának vetve, mélyen beletemetkezett a laptopjába.

- Halihó! - köszöntem vidáman, majd az ajtót behúzva közelebb ugráltam az ágyhoz. Mikor odaértem hozzá, szándékosan behajoltam az arca elé, hogy minél hamarabb felhívjam magamra a figyelmét. Amikor találkozott a pillantásunk szélesen elmosolyodtam és közelebb hajoltam, hogy lopjak tőle egy rövid, üdvözlő csókot. Amikor elhúzódtam, Louis ujjai azonnal a csuklómra fonódtak, s amint maga mellé száműzte a laptopot, egy egyszerű mozdulattal az ölébe rántott.

- Neked is szia. - morogta a számra, mielőtt a derekamat átölelve egy igazi, mély csókba húzott. Szenvedélyessége mosolygásra ösztönzöt, ami miatt újból kénytelen voltam elhúzódni tőle, mert hamarosan kitört belőlem a kuncogás. Louis lágy tekintettel, halvány mosollyal nézett rám, miközben ujjai a pólóm alá kúsztak és gyengéde simogani kezdte a derekamat. - Hiányoztál.

- Te is nekem. - bólogattam hevesen, annak ellenére, hogy alig egy fél órát töltöttünk el Zaynnel a hidegben. Mosolyogva hajoltam közelebb újabb csókért, mielőtt fészkelődni kezdtem az ölében, kíváncsian hátra pillantotva a vállam fölött. - Mi jót csináltál eddig?