Perfect For You [larry fanfic]

39

Baby, I'm perfect

Louis

- Göndörke....pff... - fújtattam, idegesen a hajamba túrva.

- Tommo! Az már három órája volt! Tedd már túl magad rajta! - nevetett fel hitetlenül a mellettem baktató szőke srác.

- Teszek rá! Nem bírom a nőt! - morogtam zsebre dugott kézzel.

- Fogadjunk, az zavar, hogy Harry ugyan azt a becenevet használta, mint amit rád szokott. - zárkózott fel mellém Niall - Ez böki a csőröd, nem igaz, pajtás? Hogy nem te vagy az egyetlen Lou a városban! - piszkált tovább egy idegesítő vigyorral az ajkán. Már nyitottam a számat, hogy jól visszavághassak a fölösleges szurkálódásért, de hirtelen le kellett fékeznünk. Épp egy szűkös folyosóra kanyarodtunk rá, ahol csak egymás mögött tudtunk haladni.

Paul ment elől, mögötte a túlbuzgó Liam, akinek természetesen Zayn el sem maradt a sarkából. Őt követte Harry, izgatottan szemlélve az épület falait, melyek eddig ismeretlen területre vezettek minket. Niall fél lábával elém lépett, én azonban vetettem rá egy csúnya pillantást, mire feltett kézzel torpant meg. Morcosan bólintottam, majd a göndör mögé léptem.

Vékony, egyszerű farmerba bújtatott lábait néztem, de közben hallottam magam mögött a szőke szórakozott kuncogását. Mérgesen pillantottam hátra a vállam fölött, de ő egy mindentudó vigyorral válaszolt. Pimaszul rám kacsintott, mire gondolkodás nélkül felmutattam a középső ujjamat, ám ezen is csak nevetett. Piszkosul idegesített a kárörvendése, még akkor is, ha valójában nem tévedett nagyot.

Tényleg zavart, hogy Harry már a harmadik percben megyezetett a nővel az én becenevem használatában. Jó, ez most roppant önzően hangozhat, de....az istenért, ez a becenév tényleg az én enyém volt. Csak az enyém, egyenesen Harrytől és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul, amikor ilyen könnyedén másra is ráragasztotta. Fájt. Úgy éreztem magam, mint akitől elvettek valamit. Amikor Harry először használta ezt a becenevet, különlegesnek éreztem magam. Ez az érzés pedig nem múlt el, a mai napig újra és újra előjön, ahányszor elhagyja az ajkait ez a rövidke szó. Talán nagyobb hatást is gyakorol rám, mint kellene, de ez ellen nem tudok mit tenni. Mostmár nem is kell. Hisz azzal, hogy Louise is megkapta a nevet, már nem különleges. Csak egy egyszerű becenév, amin egy másik emberrel kell osztozom.

Bosszúsan fordultam előre, pillantásom Harry göndör tincseire vezetve, amik minden lépésénél ide-oda libbentek. A szám sarka felfelé kunkorodott, ahogy megnyújtottam a lépteimet és felzárkóztam mögé. Ő még mindig az  én Harry-m, ezen semmilyen becenév-tolvaj nem változtathat!

Egyik kezemet a fiú vállára csúsztattam, mire egy kicsit összerezzent. Hátra pillantva azonban megajándékozott a világ legragyogóbb, gödröcskés mosolyával. Kezét az enyémre helyezte és óvatosan megszorította az ujjaimat, mire én is elvigyorodtam.

- Egyébként hova is megyünk? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel, mire a göndör felkuncogott.

- Paul megmutatja a turnébuszt. - vigyorgott rám. Zöld szemei izgatottan csillogtak.

- Aha. - bólintottam röviden.

- Lou. - szólított meg Harry gyanakvóan végigmérve.