Perfect For You [larry fanfic]

9

But if you like causing trouble up in hotel rooms

Harry

Vidáman nevetve, Zaynnel az oldalamon léptem be a konyhába. Mindketten egy-egy hatalmas, a végletekig megtömött szatyrot cipeltünk, amit most nagy sóhajjal ejtettünk a konyha közepére.

- És most segíts kipakolni! - pillantottam a fiúra összehúzott szemöldökkel.

- Az kizárt! - rázta a fejét hevesen, lassan elhátrálva a csomagoktól - Örülj, hogy a boltba elkísértelek! Innentől a kaja a te felelősséged! - jelenetette ki határozottan, majd elhelyezkedett a pult előtt sorakozó bárszékek egyikén, ahonnan egész este fel sem állt. Fújtatva forgattam meg a szemeim, ahogy lehajoltam és elkezdtem kipakolni a cuccokat a szatyorból. Szerencsére már a kasszánál logikus sorrendben pakoltam el, így egyszerűbbé és gyorsabbá téve az itthon történő kipakolást. Újnak számító lakásunkban szerintem a beköltözés óta nem nagyon használtuk a konyhát. Jóformán ez az első alkalom, amikor normálisan fel vannak töltve a szekrényeink. Eddig csupán gabonapehely, üdítő és mindenféle édesség volt megtalálható nálunk, de ez minden mennyiségben. Olyan nincs, hogy nasi nincs itthon. Szerencsénkre a Modest! gondoskodott a szükséges evőeszközökről és tányérkészletről, különben a mai napig papírtányérról kellene ennünk. Vagy rosszabb esetben az olajtól elázott pizzásdobozokból. Mondjuk, ezeket legalább nem kellene mosogatnunk. Igazi áldás, hogy van mosogatógépünk, bár amíg a srácok nem tanulják meg használni, addig igen fölösleges. Tény, hogy a takarító-/házvezetőnőnk, Matilda, minden héten eljön hozzánk, de egyszerűen nincs képem végignézni ahogy az utánunk hagyott, töménytelen mennyiségű mocskot takarítja, így általában végigszaladok a lakáson az érkezése előtti este, és igyekszem egy kicsit rendbeszedni azt. Természetesen az önkéntes akcióm elég sok kívánni valót hagy maga után, de ilyenkor csak arra törekszem, hogy szegény asszony egyáltalán felismerje, hogy melyik helyiségben jár. Csoda, hogy még nem menekült el visítva. Tényleg sajnáltam szegényt. Nem éppen fiatal asszony, ráadásul elég megerőtlető lehet öt, igénytelen tizenéves srác után takarítani. Anyukám miattam is állandóan panaszkodott, pedig én egyedül voltam fiú otthon.

Az utolsó dolog ami a kezembe került, mielőtt elpakoltam a szatyrokat, egy csomag sós mogyoró volt. Nem is emlékeztem, hogy vettünk ilyet. Furcsa pillantással meredtem a tenyeremben nyugvó zacskóra, majd az egyik szekrényhez lépve elővettem egy kis tálkát, és beleborítottam a tartalmát. A mogyorót egyenesen Zayn elé helyeztem a pultra, aki boldogan kezdte rágcsálni. Mosolyogva fordultam a kuka felé, hogy kidobjam a szemetet, majd nekiálltam előkészíteni a spagettit. Tulajdonképpen nem egy bonyolult étel, Zayn társasága pedig jótékony hatással volt a munka sebességére. Épp a zöldségeket igyekeztem felvágni, hiszen anyukám azt tanította, hogy mindig, minden fogáshoz illik a friss zöldség. Nem csak az íze fenomenális, de az egészségünknek is jót tesz. Ekkor meghallottam a nappali felől közeledő, óvatos lépteket. Felemeltem a fejem, és halvány mosolyt villantottam a közeledő Louis-ra. Óvatosan eloldalazott mögöttem, ügyelve arra, hogy ne érjen hozzám. Ahogy felbukkant a másik oldalamon, a tekintetem azonnal rátapadt, mindent mozdulatát követtem a szememmel. Kinyitotta a hűtőajtót és elővett egyet a bekészített üdítőkből. Azonnal felbontotta, majd ajkához emelve, jó nagy kortyokat ivott belőle. Tudtam, hogy tudja, hogy nézem, mégis képtelen voltam elfordítani a fejem. Torka megfeszült, ahogy kissé hátrahajtotta fejét, ádámcsutkája minden kortynál kihívóan megugrott. Hatalmasat nyeltem a látványra. A térdem egy kissé megrogyott, így tettem egy óvatos lépést hátra, hogy stabilizáljam helyzetemet. Louis szempillája megremegett, ahogy egy oldalpillantással felmérte, hogy bámulom. Visszacsavarta az üveg kupakját, majd elindult visszafelé, ugyanazon az úton, ahogy bejutott. Ezúttal azonban, pozícióváltásom miatt kevesebb helye volt elfurakodni mellettem. Először alig éreztem testének közelségét, ám egy váratlan pillanatban feneke teljes egészében az enyémnek nyomódott. Az érzés hatására egy apró sóhaj szakadt fel belőlem. A kezemben tartott kés kicsúszott az ujjaim közül, halk, tompa koppanással feküdt el a vágódeszkán. A tenyeremet a pultra szorítotva, fejemet lehajtva igyekeztem visszanyerni lélekjelenlétemet, miközben Louis távolodó lépteit hallgattam. Szükségem volt néhány perce, míg normalizálódott a légzésem.