Perfect For You [larry fanfic]

7

I hope you're sure, what you're
looking for

Harry

Megmondom őszintén, egészen máshogy képzeltem el ezt a "rocksztár-életet". Sokkal szabadabbnak hittem, kevesebb megkötéssel. Ám ahogy telik az idő, egyre több elképzelésem foszlik szerte a szomorú, feszített tempójú valóság miatt. Már legalább egy órája ülünk a stúdióban, anélkül, hogy egyetlen hangot is énekeltünk volna, ugyanis a Modest tagjai ragaszkodtak ahhoz, hogy tartsunk egy megbeszélést. Jóformán csupán annyiról volt szó, hogy az első album dalait tőlünk teljesen független, tehetséges, jól fizetett dalszerzők alkotják, nekünk az ég világon semmilyen beleszólásunk nincs. Énekeljük amit elénk raknak, máskülönben repülünk a bandából. Szerencsére a dalszövegek nem rosszak, bár többségük romantikus, mégsem túl nyálas. Könnyű belehelyezkedni a szerepbe, hiszen a korosztályunknak megfelelő témákban írtak. A zene is adott, de ezen a téren egy picivel több teret engednek nekünk. Mivel legtöbben játszunk hangszeren, így nyitottabban fogadják a javaslatainkat.

- Na, srácok! - csapta össze a tenyerét Harry, a menedzsment csapat nagyfőnöke - Remélem minden világos! A dallistából mindannyian kaptok egyet, a kottákkal együtt. A szövegrészek felosztása opcionális, de természetesen ezt is egyeztetnetek kell a megfelelő szakemberrel, aki felülbírálhatja a döntéseteket. - magyarázta a férfi, miközben az egyik talpnyalója mindannyiunk elé lehelyezett egy hatalmas, fűzős mappát. Kíváncsian nyitottam fel a tetejét, megpillantva a gondosan lefűzött kottákat minden egyes dalhoz. - Akkor mi nem is raboljuk tovább az időtöket, ideje elkezdeni a próbát! Sok szerencsét, fiúk! - biccentett Harry majd felállt. Az ajtó felé haladva egyenként megveregette a vállunkat, majd munkatársaival együtt elhagyta a helyiséget. Ekkor egy fiatal, csinos nő lépett be, majd gondosan bezárta maga után az ajtót. A srácokkal tanácstalanul meredtünk egymásra.

- Sziasztok, fiúk! - mosolygott ránk szélesen - Sophie vagyok. Én leszek a segítség, akivel gyakorolhatjátok a szólokat, illetve a közös részeket, hogy tökéletesek legyenek.

- Nagyon örülök, Sophie! - pattantam fel a helyemről, majd a nőhöz lépve finoman kezet csókoltam neki - Harry vagyok. A többiek pedig Liam, Niall, Louis és Zayn. - biccentettem a hátam mögé, ahol a fiúk mosolyogva integettek.

- Örülök, hogy lesz egy megbízható segítségünk. Kétlem, hogy boldogultunk volna egyedül. - jegyezte meg Liam, ahogy közelebb lépett és köszöntötte Sophiet.

- Üdv a csapatban, Sophie! - biccentett Louis halvány mosollyal. Zaynen láttam, hogy egy kissé bizalmatlanul méregeti a nőt, de végül elfogadóan bólintott, amikor összetalálkozott a pillantásunk.

- Köszönöm, srácok! - nézett végig rajtunk hálás mosollyal - Akkor vágjunk is bele! - csapta össze a tenyerét vidáman - Gyertek utánam, megmutatom az egyes számú próbatermet! - intett, majd kilépett az ajtón. Megragadtuk a hatalmas mappákat, majd egymás után mind Sophie nyomába szegődtünk. A nő magabiztos léptekkel szelte a folyosókat, alig bírtuk tartani vele a lépést. Végül megtorpant egy ajtó előtt, majd amikor mind megérkeztünk, kinyitotta azt, hátrébb lépett és a fejével intett, hogy menjünk be. Zayn megköszörülte a torkát, majd zsebre csúsztatta a kezét és minden mindegy alapon belépett. Lelkesen követtem őt, a többiekkel együtt. A helyiségben két hatalmas kanapé volt a falhoz tolva, egymással szemben, az ajtó mellett díszes kottatartók sorakoztak. A szemközti falon lévő hatalmas ablak alatt egy igazi, versenyzongorát helyeztek el, mellette pedig néhány akusztikus gitár sorakozott. Louis-val egy másodpercre összeakadt a pillantásunk és széles mosolyt váltottunk.

- Mától ebben a teremben fogjátok tölteni a napjaitok nagyrészét. Illetve nem pontosan ebben, itt mindig én leszek az egyikőtökkel, míg a többiek számára biztosítunk külön termet a gyakorláshoz. - magyarázta Sophie, ledobva táskáját a zongora előtt álló, támla nélküli székre - Na mire vártok? Gyertek beljebb, helyezzétek kényelembe magatokat! - intett, amikor észrevette, hogy a fiúkkal még mindig feszülten toporgunk az ajtóban. Erre megkönnyebbült sóhajjal indultunk meg, levetettük magunkat a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedve. Zayn és Niall azonnal elterpeszkedtek az egyiken, míg én a másikon foglaltam helyet. Liam a zongorához közelebb eső karfára telepedett, Louis pedig tanácstalanul ácsorgott a szoba közepén.