Perfect For You [larry fanfic]

48

And if you like to do whatever you've been dreaming about

Louis

- Hahó, Csipkerózsika! - rontottam be az egyik, használatunkra bocsájtott, mindentől s mindenkitől távol eső helyiségbe.

- Hagyj békén, Tomlinson! - morogta vissza nekem egy meglehetősen kedvetlen takarókupac, akit láthatóan nem hatott meg az én lelkesedésem.

- Álmaidban, Zaynie. - vigyorodtam el gonoszkásan, majd az ajtót gondosan bezárva magam mögött, a kanapén fekvő fiúhoz léptem. Olyan szinten becsomagolta magát a kedvenc takarójába, hogy egy pillanatra egy túlméretezett hernyó látványát idézte számomra.

- Legalább ott. - sóhajtott fel beletörődően a pakisztáni, mint aki már pontosan tudja, hogy mi vár rá. Ezen ismét csak vigyorogni tudtam, és korábbi, ezek szerint kiszámíható terveimnek megfelelően megragadtam a puha anyag egyik sarkát és váratlanul rántottam rajta egyet. Zayn, izmait teljesen ellazítva, egészen nyugodtan várta meg, míg az utolsó porcikáját is kicsomagolom a takaróból, s amint ezzel készen voltam, egyszerűen oldalra fordult, s kezeit, lábait felhúzva ismét kényelembe helyezte magát.

- Ó, azt már nem! Erről ne is álmodj, Malik! - motyogtam magam elé, immár egy újabb tervet sövögetve, amivel kirángathatnám pakisztáni barátunkat ebből az idilli szobácskából. Nyugodt arcán pihentetve a tekintetem, pedig szép lassan meg is született bennem a tökéletes ötlet. Már épp a megvalósításon dolgoztam, amikor a szoba ajtaja váratlanul kicsapódott.

- Louis William Tomlinson! - dörrent rám Liam abban a pillanatban, amint meglátott engem Zayn fölé magasodni, kezemben egy pohár jéghideg vízzel - Azonnal tedd azt le!

- De apa! - vágtam azonnal elkeseredett arcot, s a tökéletes hatás kedvéért nem csak a kiskutya szemeimet vetettem be, de még az ajkaimat is megpróbáltam ugyan úgy előre biggyeszteni, mint ahogy Phoebe-ék szokták, ha anya nem enged meg nekik valamit.

- Hagyd már abba a hülyeségedet, Tommo! - lépett beljebb a fiú, majd fáradt fejcsóválások közepette kivette a kezemből a poharat és tőlem biztonságos távolságban, a szoba másik végében álló asztalkára helyezte.

- De nem akar felébredni! - mutattam felháborodottan Zayn felé, aki továbbra is nyugodtan durmolt a kanapén - Nem hiszem el, hogy ilyenkor is képes aludni! Tíz perc múlva hangpróbánk van! 

- Mondd, Tomlinson, neked nincs valami dolgod? - kérdezte váratlanul Zayn, aki ezek szerint mégsem aludt olyan mélyen, mint ahogyan azt előadta nekem.

- Tényleg! Nem úgy volt, hogy Stan a koncert előtt érkezik? - vetette fel Liam, miközben lassan összehajtotta az általam földre hajított takarót.

- Rossz buszra szállt a gyökérje! - ingattam meg a fejemet szórakozottan, miközben, jócskán érzékelve a fiúk felém küldött, néma jelzéseit, az ajtó felé vettem az irányt - Hiába mondtam neki, hogy küldök érte kocsit, azt mondta egész úton azzal akár flexelni, hogy ismeri a One Direction-t!

- Remélem felszed vele néhány jó csajt legalább! - röhögött Zayn fáradtan ülésbe tornázva magát.

- Mondtam neki, hogy több VIP jegyet nem tudok szerezni, szóval az ismerkedést inkább tartogassa a koncert utánra!

- Jó tanács, Tommo! - bólogatott Liam elégedetten. Búcsúzóul csupán röviden intettem nekik, majd fordultam is ki a helyiségből.

Némán, magamban mosolyogva szeltem a stadion közönségtől elzárt, barátságtalan folyosóit, miközben körülöttem mindenfelé egyenruhás emberek szaladgáltak fel s alá. Minden koncert előtt nagy az őrület, de ez mostani mintha még az eddigieket is túlszárnyalná. Itt, Londonban számítanak a legnagyobb közönségre, így aztán mindenki igyekszik a maximumon pörögni, hogy a mai előadás tökéletes legyen. A szerencsénk az, hogy holnap este ugyan itt koncertezünk, szóval a mai nap végén megússzuk a szokásos fejvesztett pakolászást és végre van esélyünk egy kis szórakozásra.