Perfect For You [larry fanfic]

51

AUTHOR'S NOTE[/1]:
Pofátlanul sok idő után végre megjöttem ezzel a résszel is. Sok-sok fontos dolog történik itt, remélem méltónak találjátok majd. Azt is szeretném megemlíteni, hogy a rész bizonyos mértékű felnőtt tartalmat is magába foglal.
Köszönöm a megértést, hehe!
Na, most eltűnök, jó olvasást! <3

So let's start right now!

Louis

Egy hosszú, majdnem három órás hangbeállás és az azt követő gyors koreográfia-emlékeztető után, kimerülten estünk be a dublin-i szuperszálloda legnagyobb lakosztályába. A vacsora után első dolgunk volt, hogy lemossunk magunkról az egész napos ugrálás bűzét, így aztán szép kis sor alakult ki a fürdő előtt. Nem is értem, hogy egy ilyen extra helyen hogy lehet csak egy fürdőszoba. Mondjuk az semmi kívánnivalót nem hagy maga után, szerintem még a vécépapír is luxus minőségű.

Mindenesetre, úgy alakult, hogy Harry-vel mi maradtunk legutoljára, ezért aztán nyugodtan heverésztünk a kanapén. Már rég túljutottunk azon a szakaszon, hogy érdekeljen minket a másik szaga, pláne, hogy mindketten ugyan úgy bűzlöttünk, ezért aztán hálásan fogadtam, amikor fejét az ölembe hajtotta és széles mosollyal pislogott fel rám. Önkéntelenül viszonoztam a gesztust, majd lehajoltam hozzá, hogy egy lágy puszit hagyhassak a homlokán. Kiegyenesedve azonnal észrevettem a két növekedő piros foltot az arcán, és nem álltam meg, hogy felnevessek, míg ujjaim megtalálták helyüket imádnivaló, göndör tincsei között. Finoman piszkáltam a haját, masszírozva a fejbőrét, miközben a kimerültségünk ellenére is vidáman beszélgettünk a tisztes távolságba helyezkedett Zaynnel és Niallel. Ők már mind a ketten tiszták voltak, és igyekeztek megtartani azt a távolságot, amiben állítsuk szerint már nem érzik a tömény izzadtságszagunkat. Ezen Harry-vel csak nevettünk, de azért nem álltam meg, hogy a középső ujjamat felmutassam nekik, csak a miheztartás végett.

A fürdő ajtajának nyílásával együtt az ölemben fetrengő göndör fiú úgy pattant fel a helyéről, mintha valaki az életét fenyegetné.

- Gyosran letusolok, utána Jóbarátok? - térdelt fel mellettem a kanapén és olyan ragyogóan vigyorgott rám, hogy képtelen voltam nem bólogatni. A gödröcskéi ellen amúgy sem védekezhetek, egyszerűen képtelen vagyok ellenállni nekik.

- Remekül hangzik. - sóhajtottam beleegyezőn, magamban jót mosolyogva saját gyengeségemen. Még csak győzködnie sem kellett, elég volt egy mosoly és én máris képes vagyok a lábai elé vetni magam. Nem mintha nem érdemelné meg, sőt, a pillanat, amikor az egész arca felragyogott szavaim hallatán, mindent megért nekem. Hálás szemekkel hajolt közelebb, hogy egy pillanatra összeillessze az ajkainkat, de a fiúkra való tekintettel már húzódott is el. Milyen kár, hogy engem nem ilyen fából faragtak. Cseppet sem törődve a többiek jelenlétével, vagy esetleges kifogásaikkal, egyszerűen Harry után nyúltam és a derekába kapaszkodva húztam az ölembe. Könnyedén meg tudtam mondani, hogy mennyire váratlanul érte a mozdulat, mert meglepetten sóhajtott a számba, amikor lehúztam magamhoz. Ennek ellenére nem ellenkezett, sőt, még azt is könnyedén megengedte, hogy a nyelvemet átcsúsztassam a szájába. Persze ez a pillanat sem tarthatott sokáig.

- Fúj, srácok! Menjetek szobára! - kiáltott ránk Zayn tettetett undorral a hangjában, de hiába fordította el tőlünk a fejét, a hatalmas vigyorát így sem tudta elrejteni. Erre az ölemben kuporgó göndör angyalom is belekuncogott a csókunkba, majd egy utolsó puszit nyomva a szám sarkába, végül elhúzódott.

- Jobb, ha megyek. - vigyorgott rám kacéran, miközben ujjai a tarkómon összecsomósodott tincseim közt turkáltak. Nem válaszoltam, csupán előre döntöttem a fejemet és az orrommal gyengéden megpöcköltem az övét. Amikor felkacagott, megpróbáltam újra az ajkaira tapadni, de a kezeit a mellkasomra szorítva távol tartott magától és közben csak egyre hangosabban nevetett. - Hagyj, Lou!