Perfect For You [larry fanfic]

21

'Cause I can be the one you love from time to time

Harry

- Hé! - lépett mellém Zayn, amint Harry és Richard kitették a lábukat a stúdióból - Hogy vagy? - kérdezte együttérzőn, majd a vállamat átkarolva közelebb húzott magához.

- Áh. - legyintettem lemondóan csóválva a fejem - Inkább hagyjuk. - mosolyodtam el szomorkásan. Zayn megszorongatta a vállamat, óvatosan közelebb hajolva nyomott egy puszit a halántékomra, majd minden további szó nélkül magamra hagyott. Ahogy néztem távolodó alakját egyetlen érzés töltötte be a lelkem. Hálás vagyok neki. Nagyon. Mindenért.

A reggeli jelenet után, Louis-val egész nap feszült volt köztünk a légkör. Nem mertem már olyan lelpeleztenül bámulni, mint ezelőtt, de az ő arca sem ragyogott fel, amikor véletlenül összekapcsolódott a pillantásunk. De nem mondhatom, hogy a sors nem volt kegyes hozzám, hisz a mai nap összes száma megfelelt a jelenlegi hangulatomnak. A More than this pillanatok alatt a kedvenc számommá vált az albumról. Halkan dúdolgattam a dallamot, miközben a többiek a fülkén kívül ökörködtek. Louis látszólag nem változott, viselkedése ugyanolyan energikus, kissé talán éretlen volt. De a szeme nem csillogott annyira, mint máskor, mosolya meg sem közelítette a napokkal ezelőttit. A viccei valahogy kevésbé voltak erőteljesek, de lehet, hogy ez már a saját lelkiállapotomból fakadt.

A Taken felvétele meglepően problémamentesen zajlott. Mostmár csupán két dal volt hátra. A nap valahogy sokkal lassabban telik Louis viccelődése, állandó jelenléte nélkül. Egész nap kavarogtak bennem az érzések. Az egyik pillanatban azt kívántam, bár már otthon lehetnénk, a következőben pedig legszívesebben saját kezemmel állítottam volna meg az idő folyását, csakhogy otthon ne kerüljek szembe Louis bánatos tekintetével. Nagyon igyekszik, hogy ne vegyem észre, de néha rajtakapom, ahogy figyel. Leginkább akkor, amikor énekelek. Arca ilyenkor kissé megnyúlik, tekintetéből végtelen szomorúság árad. Ezekben a pillanatokban úgy érzem, hogy azonnal oda kell mennem hozzá, és addig ölelgetnem, míg az arca újra fel nem ragyog a boldogságtól. De mire ezen gondolatokat tettekre válthatnám, Louis rendezi arckifejezését és teljesen kifejezéstelenül kezd énekelni. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy egy kicsit megszakad a szívem. A mai egyetlen szólóját hallgatva végre leplezetlenül bámulhattam. Tekintetemet végig futtattam izmos karján, mellyel a szokottnál erősebben markolta a mikrofont.

- And then I see you on the street, in his arms, I get weak, my body fails, I'm on my knees, prayin' - arca kisimult, szemeit lehunyta, ahogy teljesen átadta magát az éneklésnek. Ez volt a mai nap első felvétele, de még most is a fülemben cseng lágy hangja, mely egyszerre repít a mennyekig és taszít a legsötétebb szakadékok mélyére. Úgy tűnik, ez a nap a szélsőséges ellentétekről szól.

- Srácok! - tapsolt kettőt Sophie váratlanul, mire a fiúk azonnal abbahagyták a baromkodást - Folytassuk. Jöhet a Same mistakes! - mondta, majd Harryvel és Richarddal együtt elfoglalta helyét a pult mögött. A fiúk, Liam vezetésével szépen bevonultak a fülkébe. Fejhallgató fel, zene indul, vokál.

- Circles, we're going in circles, dizzy's all it makes us. - ezt a dalt, kivételesen én kezdem - We know where it takes us, we've been before closer, maybe looking closer. There's more to discover, find out what went wrong without blaming each other. - énekeltem az előre megírt szöveget, mégis úgy éreztem, mintha egyenesen nekünk szólna. A tekintetem Louis-ra vezettem, de ő azonnal lehajtotta a fejét.