Perfect For You [larry fanfic]

34

AUTHOR'S NOTE[/1]:

HAPPY ANNIVERSARY EVERYONE!
A mai napra való tekintettel úgy döntöttem, hogy most itt jelenek meg először.
Remélem mindenkinek csodásan telt ez a különleges nap.
Azt hiszem mindannyian jobban járunk, ha én most nem osztom meg veletek mindazon gondolataimat amik a nap során megfogalmazódtak bennem, de a tieitekre nagyon kíváncsi vagyok. Ne habozzatok megosztani a komment szekcióban!

Egy másik fontos dolog, amit szeretnék itt, a rész előtt leszögezni. Néhány napja egy-két olvasóban felmerült a kérdés, hogy ugyan hol késik már az a bizonyos első csók.
Nos, a kérdés teljesen jogos, hisz már a harmincnegyedik (el sem kérem hinni) résznél tartunk, én most mégis a türelmeteket kérem.
Úgy gondolom, hogy egy igazán erős vonzalom kialakulásához időre van szükség, ahhoz pedig, hogy ez szerelemmé alakuljon, még többet kell várni.
Mint láthatjátok, a fiúk mindketten komolyan megküzdenek a saját démonaikkal, s hagynunk kell nekik időt arra, hogy megvívhassák ezeket a harcokat, hisz ezáltal erősödnek majd még annyira, hogy képesek legyenek saját maguk előtt is felvállalni az igazi érzéseiket.
Remélem megértitek, hogy ebben a történetben szándékosan ilyen lassan haladnak a dolgok, hogy mind a két oldalt kellő mértékben tapasztaljuk, hisz ez elengedhetetlen a teljes megértéshez. Én, személy szerint kétlem, hogy bármelyikőtök is hibáztatná a fiúkat azért amiket eddig elkövettek, vagy amiket majd ezután fognak. ;)

Mindenesetre szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez a történet száz százalékban boldog befejezést kap majd, a jól megérdemelt larry csókokkal együtt.

Köszönöm, hogy időt szakítottatok erre, jó olvasást! :)

Then baby, you're perfect

Harry

- Harry Edward Styles! - rontott be az étkezőbe Gemma, ahol épp vacsorához terítettünk. Kezében a telefonja, arcán hatalmas vigyor. Anyával értetlenül néztünk össze, de a nővérem nem zavartatta magát, visítozva körbe ugrálta a helyiséget.

- És még te vagy az idősebb... - néztem rá fejcsóválva, miközben elrendeztem az evőeszközöket. A sütő erőteljes csipogására anya kuncogva elhagyta a helyiséget, így egyedül maradtam a sikoltozó nővéremmel.

- Láttad, láttad, láttaaaaad? - kérdezte izgatottan, átkarolva a vállamat.

- Úgy nézek ki, mint aki bármit is látott? - néztem rá, fél szemöldökömet megemelve.

- Hol a telefonod? - kérdezte azonnal.

- Miért vagy így rá akadva az enyémre? Hidd el, hogy a tiéd sem rosszabb! - löktem le magamról a kezét ingerülten. A konyhába indultam, hogy segítsek anyának a tálalásban, de Gemma egy lépéssel sem maradt el tőlem.

- Nem érted, Harry! Ez más! - magyarázta izgatottan.

- A telefonom? - kérdeztem fáradtan, megragadva az egyik tálat. Egy pillanatnyi hezitálás után végül Gemma kezébe nyomtam én pedig magamhoz vettem egy másikat. A nővérem meg sem lepődött, a szája folyamatosan járt, míg vissza értünk az asztalhoz.

- Harry, figyelj már rám egy kicsit! Hidd el, hogyha ezt meglátod, szükséged lesz a telefonodra! - győzködött tovább. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a fecsegését. Egy nagy sóhajjal kivettem a kezéből a tálat és azt is az asztalra helyeztem. Anya szórakozott mosollyal nézett ránk, miközben helyet foglalt.