Perfect For You [larry fanfic]

13

And if you like mindnigt driving with the windows down

Harry

- Gyere már, Hazz! - kiáltott rám Louis századjára. Minden eddigi megszólalását figyelmen kívül hagytam, ezúttal is csupán a becenevem miatt pillantottam rá.

- Csak még egy kicsit! - kértem, bevetve a kiskutyaszemeket. Louis megadó sóhajjal ült vissza a szőnyegre, egyenesen Zoe mellé. A kislány nevetve mászott vissza a fiú ölébe, aki azonnal játszani kezdett vele.

A múlt héten találkoztam először ezzel az apró hercegnővel, amikor a próbát itt, Sophie lakásán tartottuk. Louis meglepetése okán több ilyen alkalomra nem lesz szükség, de nagyon megkedveltem a kislányt, így szerettem volna mihamarabb újra találkozni vele. Szombat lévén felajánlottam Sophienak, hogy vigyázok a lányára, míg ő elintézi a saját ügyeit. Illetve megkértem Louis-t, hogy kísérjen el. Mostanában egyre több és több időt töltünk kettesben, amit a srácok sérelmeznek is, de mégis úgy érzem, hogy ez közel sem elég. Mindig azt kívánom, bárcsak egy kicsivel hosszabbak lennének a napok, hogy még több időm legyen, amit Louis-val tölthetek.

Az egész délelőttöt Zoe-val töltöttük. Louis nagyon ért a gyerekekhez, főleg a lányokhoz, ami nem csoda, hisz négy húga van. Az benne az igazán különleges, hogy teljesen egyenrangú félként tekint a kicsikre. Komolyan veszi amit mondanak neki, a játékba teljes mértékben képes belemerülni, olyannyira, hogy néha még én is úgy éreztem, hogy elhiszi, hogy unikornis hátán lovagolnak a Varázserdő közepén álló Gyémántkastély felé, természetesen fegyveres törpékkel kísérve, hiszen ők Tündérország legfőbb elöljárói. Zoe, négy éves létére a világ legélénkebb fantáziájával van megáldva, de Louis-t sem kell félteni ezektől a játékoktól.

- Zoe! Gyere, kínáld meg egy kis sütivel a fiúkat! - lépett be a szobába Sophie. A nő körülbelül egy órája ért haza, Louis azóta próbál rávenni az indulásra, de olyan nehéz itt hagyni ezt a kis csöppséget. Zoe hatalmas mosollyal, ragyogó szemekkel szemekkel lépked felénk, kezei közt egy hatalmas tál állatfigurás kekszet szorongat. 

- Melyik a kedvenc állatod? - kérdezi tőlem komolyan.

- A cica. - mosolygok rá. Már épp rákérdeznék az ő kedvenc állatára, amikor apró kezei hirtelen eltűnnek a különböző formájú kekszek között. A kislány erősen koncentrálva, összehúzott szemöldökkel vizsgálja az édességet. Egyszer csak felragyog az arca és vidáman felkiált.

- Megtaláltam! Tessék. - ujjongva adja a kezembe a cica alakú kekszet.

- Köszönöm, Zoe! - pillantok rá, de a kislány már rég Louis előtt toporog és őt faggatja a kedvenc állatáról.

- Mit gondolsz, dínót találunk benne? - kérdezi a fiú összehúzott szemöldökkel.

- Nem tudom. - rázza meg a fejét a kislány, elgondolkozva szemléli a tálat - Keressünk dínót Louis-nak! - kiált fel hirtelen, majd az összes kekszet a nappali közepén álló dohányzóasztalra borítja. Sophieval kuncogva figyeljük, ahogy Louis közelebb húzódik és immár ketten görnyednek az asztal fölé, tüzetesen átvizsgálva az édességkupacot.

- Találtam egyet! - kiált fel boldogan Zoe - De én is dínót szeretnék. - jegyzi meg elkámpicsorodva.

- Ne aggódj, biztosan találunk még! - nyúlt felé Louis kedves mosollyal, majd az ölébe húzta a kislányt és így kutattak tovább.

- Még egy! Ott van még egy dínó! - pattant fel Zoe boldogan visongva - Tessék! - nyújtja át Louis-nak az egyik kis figurát.

- Köszönöm! - vette el Louis mosolyogva - Raaaww, raw - kezdett el játszani az apró dínóval az asztalon.