Perfect For You [larry fanfic]

47

AUTHOR'S NOTE[/1]:
Szép estét mindenkinek!

Lenne egy apróka dolog, amit szeretnék megosztani veletek, még mielőtt elolvassátok a mai rész.

Néhány héttel ezelőtt egy édes olvasóm felkeresett azzal, hogy a történet egy fanart készítésére ihlette őt.
A napokban magam is megkaptam az elkészült alkotást, s óriási megtiszteltetésnek érzem, úgy döntöttem itt is megosztom, milyen végtelenül tehetséges emberkék léteznek közöttünk! Innen is sok puszi neked!

And if you like going places we can't even pronounce

Harry

- Jól van srácok, szép volt! Köszönöm a mai munkátokat, most menjetek és pihenjétek ki magatokat! Néhány óra múlva találkozunk! - búcsúzott a koreográfusunk, meglehetősen kedvesen ahhoz képest, hogy mennyit szerencsétlenkedtünk a mai próbán is.

A mi esetünkben, ugyanis, szegény férfi nem csupán a sztárokra (pláne a mi korosztályunkból) jellemző alacsony érdekeltségi szint ellen kényszerül küzdeni, hanem kénytelen volt azt is beismerni, hogy mi egyszerűen nem tudunk táncolni. Mondjuk ehhez képest meglehetősen sokáig próbálkozott és bár mindenképp becsülendő a kitartása, a végére meglehetősen idegesítővé vált számunkra. Mégis kinek van kedve táncolni, vagy úgy általában, bármit csinálni, amikor pontosan érzi, hogy nem megy neki? Ez tökéletesen ellent mond a józan észnek, így aztán nem is nagyon törtük magunkat a próbák alkalmával. Az egyetlen ember, akiben még szegény Paul (nos igen, meglehetősen sok Paul nevű ürge fordul meg körülöttünk) is látott fantáziát, az Louis volt. És ezzel el is érkeztünk egy másik, kardinális problémához, ami megakadályozott abban, hogy teljes elmémmel a kiadott lépésekre összpontosítsak.

Mégis ki tudna tiszta fejjel gondolkodni, amikor Louis Tomlinson úgy rázza mellette azt a csodálatosan gömbölyű hátsóját, mintha egyenesen egy sztriptíz bárból lépett volna ki? Eszméletlen a csípőmozgása, pláne ezzel a fenékkel, amit bármelyik szupermodell megirigyelhetne!

- Hazz! Mit nézel annyira, haver? - bukkant fel mellettem váratlanul Zayn, karját átdobva a vállamon, ezzel teljességgel kiszakítva engem az előbbi gondolataimból. Sajnálatos. Mivel a fiú szavaira képtelen voltam reagálni az előbb látottak miatt, így Zayn kénytelen volt követni a tekintetemet, amit még mindig nem sikerült elszakítanom Louis azon bizonyos testrészéről. Francba.

- Ó, értem már! - nevetett fel mindentudóan a pakisztáni, barátságosan megszorongatva a vállamat - Gyere, hadd töröljem le a nyáladat!

- Hagyj már! - löktem el a már nevetéstől fulladozó fiú kezét az arcomtól, miközben éreztem, hogy egyre pirosabbá válok. Fél szememmel követtem Louis mozdulatait, amint Niallel ökörködött valamit, de szerencsére nem nézett felénk. Nem akartam, hogy rajta kapjon, hogy bámulom.